Skandináv fényűzés - Volvo S80 V8 és D5 teszt

A Volvo zászlóshajója hűen tükrözi azt, amit mostanában a svédek fontosnak tartanak. Letisztult vonalak, kifinomult technika és biztonság. Kár, hogy egy-két bántó hiba lerondítja ezt az idilli képet.

Az autó formája alapján az ember várna valamit az utastérben, azonban itt értek az első meglepetések. A műszerfalban felhasznált műanyagok minősége abszolút nem a kívánt szintet hozzák, maga a gyászos színösszetétel is ront ezen. Egybefüggő feketében túl komor az autó belseje, semmilyen extra dolgot nem találhatunk benne. A műszerfal igazából egyszerű, letisztult, a műanyagok látványra keménynek tűnnek, a kezelőszervek nem sugározzák, hogy most egy minőségi autóban ülünénk. Az S40-esből vett "lebegő" középkonzol igazából mutatós megoldás, de semmi több, a központi kijelző túl kicsi, a gombok unalmasak. A tipikusan volvós ergonómiát meg lehet szokni, de nagy durranást nem kapunk.

Az ülések viszont hagyományosan nagyon kényelmesek, az összeszerelési minőséggel sincs gond, azonban a térkínálat kicsit meglepő. Egy ekkora autótól azt várná az ember, hogy elől-hátul kényelmesen lehet benne terpeszkedni, de ez csak akkor igaz, ha elől 180 centiméternél alacsonyabb sofőr ül. A hátsó lábtér tehát, az autó külső méreteihez képest szűkös. A csomagtartó viszont megint csak a szokott szintet hozza, így nagy összességében egy kellemes, de kissé unalmas autó az S80-as belülről. Persze egy-két érdekes extra megvételével feldobhatjuk a hangulatot.