Talppal előre - Honda Shadow Spirit VTC750C teszt

Klasszikus lowrider formák és építési mód, gazdag krómdíszítés, vagány kipufogó, minden adott, hogy az utca népe számára mi legyünk a lázadó nemzedék egyik rosszfiúja, ám a Honda Shadow Spirit nyergében mégis inkább egyfajta világbéke-hangulat uralkodik. Szép lassan, csendben lehet vele elrotyogni a világ végig, bele a naplementébe.

Az első hallásra nem túl soknak tűnő 46 lóerő valóban kevés ahhoz, hogy feltekerjük vele az aszfaltot, arra azonban elegendő, hogy szép nyugiban mozgassa a 230 kilós motort és utasát. Nagy segítség, hogy a váltó fokozatkiosztása kifejezetten rövid, így kellő nógatásra még akár dinamikusan is közlekedhetünk a Shadow-val, ám nagy csodák nincsenek, egy-egy előzést csak kellő "nekifutás" után tudunk sikeresen abszolválni. A 750-es blokk varrógépeket meghazudtoló módon finoman jár, már alacsony fordulaton is jól húz, de akkor sem szakad ránk az ég, ha időnként alaposan kiforgatjuk és kicsikarjuk belőle a maximumot. Külön jó pont, hogy a teljesítmény egy kardántengelyen keresztül jut el a hátsó kerékig, így nem kell láncot fujkálni, tisztítani. A fogyasztás ugyancsak pénztárcabarát, ugyanis tesztalanyunk 4,5 liternél többet nem bírt fogyasztani, így egész jó hatótávolságot lehet elérni a mindössze 14,6 literes tankkal.

A Shadow Spirit talán egyetlen gyenge pontja a harmatosan muzsikáló első féke, egy ekkora motorra már illet volna két féktárcsát feltenni előre, vagy legalább a kétdugattyús első féknyerget valami izmosabbra cserélni, ráadásul a hátsó dobfék sincs igazán a helyzet magaslatán. A lágy hangolású futómű érezhetően nagy igyekezettel nyeli el Budapest úthálózatának göröngyeit, ám egy idő után - a két hátsó rugóstag mellett - a puha első villa is feladja a harcot, ekkor úgy érezhetjük magunkat, mint egy elszabadult póni lovon, le-föl bukdácsolunk a puha nyeregben. Amilyen kényelmes a vezető számara a Spirit, olyan puritánul bánik az utassal, aki úgy érezheti magát, mint egy sámlin, ráadásul sehová sem tud kapaszkodni. A Honda természetesen erre is tud megoldást - persze némi plusz pénzért -, ugyanis a számtalan szerszám- és csomagtartó mellett egy kényelmes háttámlát is rendelhetünk motorunkhoz.

A 230 kilós súly egyébként ne riasszon meg senkit, ha elindulunk a járgánnyal, eltűnik a tömeg, és könnyedén tudunk lavírozni chopperünkre, bár a nagy tengelytáv és villaszög nem igazán felhasználóbarát a kocsisorok közötti szlalom során. Ugyancsak megszokást igényel a széles kormány és lábtartó is, ugyanis ott, ahol más motorral rutinból átgurulnánk, a Shadow-val csúnya kárt tehetünk néhány visszapillantóban. Igazi elemében akkor van a motor és pilótája, ha a várost messze elkerülve egy kacskaringós szép útra tévednek, ahol kényelmesen terpeszkedés közben bátran lehet koptatni a lábtartókat.

A barátságos kis chopperért kétmillió forintot kell kiharcolni a családi kasszából, ami egyébként teljesen átlagosnak mondható ebben a kategóriában: a Suzuki 2,1 milliót kér a 800 köbcentis Intruder nevű motorjáért, míg a YamahaXVS650 Drag Star Classicért 1 979 000 forintot kérnek, hogy csak a legfontosabb japán vetélytársakat említsük.

Nógrádi Attila