Egy újabb érv a kapuzárási pánikra

Kérdések helyett egy olcsó nyitott autó tervével érkezett interjúzni a Mazdához egy amerikai újságíró. Ott ráharaptak az ötletre, és 1989-re megépítették a MX-5-öt, amely a könnyű angol roadsterek stílusát olaszos temperamentummal ötvözte, japán megbízhatóság mellett. Huszonöt éves jubileumán bemutatjuk a világ legnépszerűbb sportkocsiját, amely megmutatta: nem csak a rongyrázás és a sok lóerő számít.

Egymás mellett a négy generáció. A bukólámpás "ősmodell" még mindig az egyik legjobban sikerült darab, nem véletlenül fogyott ebből a legtöbb, igaz neki volt a legkevesebb közvetlen konkurense is Forrás: Origo

Aki keresztülrágta magát a negyedszázadnyi MX-5-történelmen, megérdemli, hogy megismerje az új húst, a negyedik generációs MX-5-öst is, amely külsőleg úgy kilóg a rokonai közül, mint egy punkfrizurás kamasz a vasárnapi ebédnél. Mindenki arra számított, hogy ez is megkapja majd a Mazda mostanság divatos stílusjegyeit, és olyasmi lesz elölről, mint mondjuk az új 3-as vagy a 6-os, csak kisebb és persze laposabb. Hát, nagyon nem lett olyan. Olyannyira nem, hogy ha a bemutató előtt valaki azt mondja nekem, ez egy új Lexus-kabrió, simán elhiszem, de akkor sem lepődtem volna meg, ha egy Jaguar-embléma lenne az elején, sőt: még azt is bekajáltam volna, ha a Honda rukkol elő egy ilyen formával, mondván ez itt a feltámasztott S-2000, nesztek! De nem, ez egy MX-5-ös, amely nyomokban sem emlékeztet egy mai Mazdára, és az elődeivel is csupán szellemi kapcsolatot ápol, miszerint kicsi, könnyű és hátsókerekes.

A formatervezők látszólag teljesen szabad kezet kaptak, és ezúttal nem erőltették, hogy a lehető legtöbb dolgot átcsempésszék a „dicső múltból”, ezért is fordulhatott elő, hogy egy csomó kötelező MX-5-ös részletet lehagytak. Ilyen például a jellegzetes púp a motorháztetőn, van viszont helyette olyan izgalmasan domborodó kerékjárati ív, amely egy kikandikáló harisnyakötő erejével vonzza a tekintetet. Az első három generációra jellemző kerek oldalindexekkel ugyancsak leszámoltak, akárcsak a jellegzetes, babapiskóta formájú hátsó lámpákkal. Az új MX-5 feneke közelebb áll egy Jaguar F-Type-éhoz, mint elődeihez, de amikor ezt felvetettem egy helyszínen tébláboló gyári formatervezőnek, gyorsan megmagyarázta: nem máshonnan merítették az ihletet, egyszerűen csak szerettek volna egy vagány csíklámpát, de a jellegzetes kerek lámpabetétet meg akarták tartani, és végül így jött ki ez a forma. Hm.

105 milliméterrel rövidebb (3915 mm), 20 milliméterrel alacsonyabb (1235 mm) elődjénél, és még a tengelytávolságból is lecsíptek 15 millimétert (2315 mm). A túlnyúlások 90 milliméterrel rövidebbek, egyedül a szélesség nőtt 10 milliméterrel (1730 mm) Fotó: Nógrádi Attila

Ízlés kérdése, de szerintem kicsit túlgondolták az elejét, legalábbis az első lámpák környékét biztosan. Talán így akarták kompenzálni az előd kissé vizenyős tekintetét, ezért nem elégedtek meg a karvalyszem lámpákkal, hanem még bele is vasaltak pár élet a lökhárítóba, hogy még szigorúbbnak tűnjön. Ezt leszámítva szerintem hibátlan, pont úgy néz ki, ahogy egy kétüléses, hátsókerekes kis élményautónak kell: rövid túlnyúlások, lapos orr, dagadozó kerékjárati ívek és egy olyan hátsó, amiről már messziről látszik, hogy több száz órányi kardiózás után vette fel ezt a formát. Ebből azért már sejthető, hogy kicsit elfogult vagyok, de az MX-5 már csak olyan egy autós újságírónak, mint Aleska Diamond egy pályakezdő pornószínésznek: alig várja a közös munkát, és közben egy kicsit belezúg.

Valaki még mindig örülne egy bukólámpának

Természetesen más időnként randizgatni valakivel és más dolog együtt élni vele, ezért megkérdeztem egy gyakorló MX-5-tulaj kollégát, hogy mit gondol az újról. Hát ezt: „A külsőre mondhatnám, hogy van néhány konkurens modellről ismerős részlet, de összességében tetszik a gyökerekhez való visszatérés, az előző generációnál egyértelműen közelebb áll az ízlésvilágomhoz. NA-tulajként egy opcionális bukólámpáért komolyabb összeget is hajlandó lennék fizetni, de sajnos ennél racionálisabb formaterveket hozott a csodálatos XXI. század. A belső térben soknak tűnik a felesleges kütyü, egy kapcsolható ABS és kipörgésgátlógomb bőven elég lenne, a tablet méretű kijelző teljesen MX-5-idegen, a középre helyezett fordulatszámmérő viszont határozottan piros pontot érdemel."

Ezen az autón nem találni éles törésvonalakat, csak finom hullámokat. A fekete szélvédőkeret is egy optikai trükk: így még laposabbnak látszik Fotó: Nógrádi Attila

A képeken ugyan nem látszik, de az új MX-5 rövidebb, laposabb és szélesebb közvetlen elődjénél, és nem mellesleg könnyebb is, a sajtóanyag szerint mintegy 100 kilótól sikerült megszabadulni, így visszatért az eredeti versenysúlyához, az egy tonna körüli tömeghez. Egy amúgy is kicsi és könnyű roadsterről egy mázsányi súlyt lereszelni igazi mérnöki bravúr, nem véletlenül hívja a Mazda „grammstratégiának”, mert minden egyes alkatrészt – a kézifékkartól kezdve a csomagtartófedélig – úgy terveztek meg, hogy a lehető legkevesebbet nyomja a mérlegen.

Inkább magunkra vesszük, mintsem beleülünk

A leleplezés utáni kavalkádban nagyjából húsz másodpercet tölthettem az autóban, és ezalatt az alábbi benyomások értek: a kormány továbbra is csak le-fel állítható, kettő USB-ajzat is van a műszerfalon, a váltó még mindig csuklóból kapcsolható, a fordulatszámmérő szerint a motor 7500-ig elforog és start-stop, illetve sávelhagyásra figyelmeztető rendszert is kapott. Szintén nem bírtam nem észrevenni, hogy rengeteg a könnyen karcolódó műanyag, de mivel egy elő-elő-előszériás demóautóval volt dolgunk, ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A belsőről készült fotók utólagos nézegetésénél tűnt fel, hogy a középső légbeömlőknél azért van egy kis zavar a térben, mert az egyik kerek, a másik pedig lapos. Nyilván sokkal szebben kiadta volna, ha középre is két kerek légbeömlő kerül szimmetrikusan, pont úgy, ahogy az elődökben.

Sokan frászt kapnak majd a műszerfalra tett kijelzőtől, de haladni kell a korral. Kapott start-stop rendszert és sávtartó asszisztenst is. Muhahaha Fotó: Nógrádi Attila

Érdekes, hogy konkrét műszaki adatokkal adós maradt a Mazda, a méreteket ugyan elárulták, és azt is, hogy mennyit fogyott, de azt már nem, hogy milyen motorokat kap az új MX-5. Annyi lehet csak tudni, hogy Skyactive erőforrások lesznek benne, de ezt már eddig is tudni lehetett, szóval ez olyan nesze semmi, fogd meg jól információ. A bemutatón azért sikerült kideríteni, hogy két motor biztos: egy kétliteres és egy egyötös, mindkettő hatfokozatú kézi váltóval, de állítólag lesz automata is.

Röviden ennyit lehet és kell tudni a legújabb MX-5-ről, amelynek a szériagyártása csak jövőre kezdődik. Nálunk némi hendikeppel kezdi majd a karrierjét, mert pont a kabriószezon végén, ősszel érkezik. Kerek egy év múlva.

Erről a képről jól látszik, hogy a motort az első tengely mögé építették. Nem véletlenül jött ki az ideális 50:50 százalékos súlyelosztás. Még több gyári fotóért kattintson a képre! Forrás: Mazda