Felemás érzés jelentkezik a vizuális ingerek terén is. A vezetői környezet kifejezetten funkcionális, sőt, a műszerek és a kezelőszervek sportos hangulatot árasztanak, helyenként azonban bazári részletek rontják a képet. Tipikusan a „kevesebb néha több” jut eszünkbe a kék LED-es hangulatfényt nézve, meg a nyitott ajtóból a földre vetített Skoda felirat sem semmi, bár az legalább sötétben kilépve hasznos.
A látó- és tapintótérben szerencsére a jó ízlés és az ergonómia, meg egy jókora, természetesen érintős központi kijelző uralkodik,
a valódi prémiumérzet azonban a drágább márkáknak maradt fenn.
A Karoq inkább csak korszerű és ésszerű, a kesztyűtartótól vonalától lefelé a műanyagok kopognak, s a hangszigetelése is gyengébb a VW-Audi hasonmás modelljeihez mérve.
Méreteit illetően nincs ok panaszra. Az a bizonyos öt felnőtt ugyanis, akik Tatabányánál a ballaszt szerepét töltötték be, Bécstől utazott Budapestig, és ha nem is keresztbe tett lábakkal, de hátul is elfértek, s a hátsó pad helyzetétől függően 479-588 literes csomagtartó is elégnek bizonyult. Mindazonáltal a Karoq négy felnőttnek ideális, különösen a VarioFlex belső térrel, ami a nevéből sejthetően extra variálhatóságot nyújt, és ajánlott extra.
Emelkedőn elindulva sokat segített féknyomástároló, de ha elhiszi az ember, hogy képes lefulladás nélkül nekilódulni, városi dugóba érve hatványozottan rombolja le a Karoq az önbizalmát. Lépésben totyogva rendszerint lefullad a motor, ráadásul
a start-stop rendszer túlságosan is öntörvényű,
és lassítástól meg gyorsítástól függetlenül guruláskor is előbb leállítja, mint indokolt és biztonságos lenne. Szerencsére a kuplungpedál letaposására a másodperc tört része alatt beröffen a TDI.
Az aktív sávtartó is eléggé nyomulós: ha kell, ha nem, feszíti a volánt. Olyan, mintha folyamatosan egyik túlterhelt főútvonal kamionok által kitaposott nyomvályújában autóznánk. Kanyargós úton az ideális ívet nem lehet tartani, a felezővonalat irányjelzés nélkül csakis határozott rántással lehet áthágni, szóval marad az indekszelés, vagy egy idő után inkább a rendszer kikapcsolása.
Monoton autóúton vagy autópályán azonban ez az egyik leghasznosabb felszerelés, akkor ugyanis félautomata sofõrré válik. Ez annyit tesz, hogy még íves szakaszon is
simán sávon belül tartja az autót elengedett kormánnyal,
utóbbira először kb. 20 másodperc után műszerfali üzenettel, aztán diszkrét, majd szinte ordító hangjelzéssel figyelmezteti a sofőrt, aki talán épp a bóbiskolás határán van. Került persze a Skodába ráfutásra figyelmeztető- és városi koccanásgátló rendszer is.
Megér egy misét a távolságtartó tempomat is. Az extralistán többféle is elérhető belőle, jelentős árkülönbséggel, attól függően, hogy milyen sebességtartományt fed le a tudása. Érdemes átgondolni, hogy Németországot leszámítva hol lehet kihasználni a 160 km/h-s radart.
Szóval a normál kivitel is elég,
amely utolérve egy lassabb járművet a szokásos módon működik: kb. 150 méternél „lelép a gázról” vagy fékez is, ha kell, előzés után pedig visszaáll az eredetileg beállított sebességre.
Mindent egybevetve: a csúcs-Karoq mindazt hozza, amit e szegmensben ma hozni lehet és kell. Az egyliteres benzines turbómotoros alapverzió 6,26 milliós árához képest a 4x4 hajtás és a +35 lóerős dízel többletéért kétmilliót, a majdnem teljeskörû kényelmi és biztonsági felszereltséget adó Style szintért további félmilliót kell letenni. Ekkor szolgáltatások tekintetében nem lesz hiány abból, amit egy korszerű családi autótól elvárhatunk – legalábbis az esetek 99%-ában.