Anya morcos kisautója - Audi A1 1.4 TFSI

2010.11.13. 11:55

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Teljesen más koncepcióval tették vonzóvá az A1-est és a Minit

Igaz, hogy a Mini dízel volt és kézi váltós, de remek alkalmat adott arra, hogy összevessük a kormány mögött szerezhető élményeket. Az összehasonlító tesztelés egyszerűen, de annál hatékonyabban zajlott: autós rovatunk majdnem minden tagja elment egy-egy körre az autókkal, majd visszatérve klaviatúrát ragadott, és leírta az élményeket. A végeredményt nagyjából sejtettem, ám a válaszok egyöntetűsége meglepett. Természetesen az alábbi véleményeket helyi értéken kell kezelni, mert főleg a vezetési élményre koncentrálnak, és ez egy magunkfajta belterjes autóbolond társaságban teljesen más képet mutat, mint amire a célközönség vágyik.

"Láthatóan meggyűlt a bajuk vele"

Nógrádi kolléga szerint az Audi A1 és a Mini csak annyira vetélytársa egymásnak, mint az alma meg a körte. Ebben nem értek egyet vele, mindkettő a fizetőképes városi fiataloknak - főleg nőknek - szánt felvágós divatautó, nagyjából megegyező méretekkel, irgalmatlan hosszú extralistával, és mindkettőt körüllengi a prémiumtermékek felsőbbrendű aurája. Az Audi belsejéről süt, hogy olyanok tervezték, akiknek eddig csak komoly, nagy autók utasterét kellett megálmodniuk. Ezek a tisztesen megőszült, szögletes szemüveges ingolstadti iparosok most viszont azt a feladatot kapták, hogy egy fiatalos autóbelsőt készítsenek, és láthatóan meggyűlt a bajuk vele. Nekem a formák és a komor hangulat sem jött be túlzottan, az egész Audiban a legmerészebb részlet a kerek légbeömlő, ez pedig kevés ahhoz, hogy szerethető legyen.

Az jutott eszembe az A1-belsőről, amikor az idős forgatókönyvírók fiatalos szlengben próbálnak írni, de a végeredmény még akkor is felettébb kínossá válik, ha épp egy olyan ifjú színésztehetség szájába adják az erőltetetten trendinek és köznyelvinek tűnni akaró szavakat, aki történetesen még játszani is tudna. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Audi ülései jobbak a Miniénél, és utastér minősége is hozza a márkától elvárt magas színvonalat. Nem csoda, talán ez az egyetlen terület, amiben az utóbbi években a négykarikások még a Mercedest és a BMW-t is egyértelműen verik, nem adhatták lejjebb.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Láthatóan igyekeztek az audisok az utastérben is, de még így sem sikerült a Mini közelébe jutniuk

A Mini szűkösebb belseje sokkal fantáziadúsabb, ebben semmi sem ott van, és semmi sem úgy működik, mint egy átlagautóban. Persze ennek is vannak hátrányai, a billenőkapcsolókat például odatekintés nélkül nehéz használni, mert mindegyik egyforma, ez pedig vezetés közben elvonja a figyelmet. Jópofa a svájci tányér méretű analóg sebességmérő is középen, de a tervezésekor elfelejtették, hogy a vezetők általában nem a térdükön hordják a szemüket, így leginkább csak az utasoknak szolgál információval az aktuális sebességről. Szerencsére a vezető elé tett fordulatszámmérőben is van egy kisebb, digitális sebességmérő, de ezt persze több ideig tart leolvasni, mint egy analóg órát, ami nem feltétlenül hasznos a 300 ezer forintos traffipaxbüntetések országában.

Ha valamiben igaza van Nógrádi kollégának, az a két autó vezethetősége, mert itt tényleg nehéz lenne párhuzamot vonni közöttük. Ebben egyértelmű a Mini fölénye, még akkor is, ha az Audin téli gumik voltak, ami a szokatlanul meleg, húszfokos novemberi hőmérsékletben közel sem ideális. Érezhető az A1-esen, hogy egyszerű tömegautó-alapokat használtak készítésekor, kanyarban jobban dől, elektromos szervokormánya könnyű és szintetikus, fékpedálja túlontúl puha és mélyre nyomható, a pedáljai pedig valamiért az ideálishoz képest jobbra helyezkednek el. A Minit annak ellenére sokkal jobb volt vezetni, hogy dízelmotor hajtotta. Az egy valódi mini-hot-hatch, akármilyen motor is van az orrában. Váltója súlyosabb és precízebben kapcsolható (bár egyes helyett könnyű hátramenetbe tenni), kormányzásában több az érzés, mint egy Jennifer Aniston-moziban, azonnal reagál a parancsokra, futóműve egyszerre bolondbiztos és játékos, és a ballonosabb gumikkal a vesekövünket sem rázza szét.

Gulyás Péter

"Olyan izgalmas, mint egy kétállású villanykapcsoló"

Lehet, hogy konkurensekként emlegetik őket, de a méretükön és azon kívül, hogy mindkettő divatosnak számít, nem sokban hasonlítanak egymásra. Na, milyen lett a töpörített Audi? - közelítünk az A1-es felé. És hiába ez a második Mini-generáció már a BMW-s időszámítás óta is, még mindig az jut eszünkbe róla, mennyire megnövelték az angol őshöz képest.

Az Audit érezhetően és láthatóan kisautónak tervezték (persze, tudom, hogy Volkswagen Polo-alapú), a formája úgy lett enyhén szigorú, hogy nem érezni rajta az ideges tacskó-effektust. A sokat szidott modern autóipar egyik legörömtelibb folyamata a hátsó lámpák fénymezejének evolúciója, a másik a kétszínű fényezés - túl lassú - visszatérése; az A1-es mindkettőben remekel (még ha utóbbit felárért is adja). Beszállva nem lehet kérdés, hogy német autóban és Audiban ülünk. Jó vezetni, mert hát egy kisautót városban jó dolog vezetni, hiszen könnyű vele manőverezni, parkolni. Az A1-essel aztán főleg: olyannyira túlszervózott a kormánya, hogy érzetre egy lendületes karmozdulattal koppanásig kifordíthatók a kerekei, ami még akkor is túlzás, ha tudjuk, több női tincs fog kilobogni az ablakon, mint ahány szőrös férfikönyök kilógni. Az A1-es a helykínálatot (magam mögé beülve körülbelül nyaktól felfelé túlzásnak éreztem a kiterjedésem, a jobb vádlim pedig folyamatosan rásimult a "kardánalagútra"), a minőséget (az Audi kicsiben is prémiumautó) és a külsejét (mert jól néz ki) kivéve átlagos kiskocsi, amelynek a futóművéről és a fékjeiről elég annyit tudnunk, hogy van, és funkcionálisan működik.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Nagyszerű a világosabbra fújt tetőív. Persze feláras 

Ha én lennék a Mini fő marketingese, minden Audi-szalon elé gerillamód odaparkoltatnék egy értékesítővel felszerelt Minit, ingyenes tesztvezetés felirattal az oldalán - jutott eszembe, miután az A1-esből átültem az angol eredet ellenére ugyanúgy német autóba. Az Audi egyáltalán nem nyomasztó belül, de a Minihez képest olyan izgalmas, mint egy kétállású villanykapcsoló. A Mini maga az ötlet, a báj, a karakter, a tökéletes retró, és - amint a legelején említettem - véletlenül sem egy lebutított nagyautónak érezzük, nem hiányoljuk belőle a több kapcsolót, a bonyolult fedélzeti rendszert vagy a luxust. De a Miniben amúgy sem gondolkozunk ilyeneken: még mindig az élvezetes vezethetőség egyik mintapéldánya, amelyhez még kompresszoros vagy turbós benzinmotor sem kell feltétlenül. A dízellel is remek kanyarodni, a borzasztó Audi-kormány után földöntúli érzés a Mini közvetlensége, a futóművet mintha erőszakkal sem lehetne lerobbantani az útról. És nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok majd egy Miniről, de - szigorúan az A1-eshez viszonyítva - jól elférek hátul, magam mögött. Bár a lábtér kisebb, a térdem könnyebben süllyesztem az első ülés támlájába, mint a fejem az Audi tetőlemezébe.

Az Audi szép, de biztosan Minit vennék.

Féjja Zsolt



"A zseniális kisautóval egyelőre senki sem versenyezhet"

Gondolkodás nélkül a Minit választanám. Ha a prémium kisautóként az A1-nek csak annyi lenne a dolga, hogy mutatós legyen és kényeztessen, a próbakör után elégedetten csuktam volna be az ajtaját. De annak a kocsinak, amelyik a Minivel akar versenyezni, ennél többet kell tudnia. Sokkal többet. Bár beleolvad a modellpalettába, tetszik az A1 formaterve. Sugárzik belőle az a high-tech stílus, ami az Audikat menővé teszi, és ami miatt sokan undorral tekintenek az orrukon négy karikát viselő autókra. Odabent ugyanez a hűvös elegancia adja meg azt az alaphangulatot, amit egy luxus bunkerben érezhet az ember. Az első métereken még érdekes, hogy az A1 ilyen kicsiben is hamisítatlan Audi-érzést sugároz, de a puhány kezelhetőségből hamar rájövünk, hogy valójában egy áttervezett Polót vezetünk. A szokottnál lágyabb futóművet kemény csillapítással ellensúlyozták, ezért úthibákon és keresztbordákon bántóan ráz a hatalmas felnivel és hozzá való peres gumival szerelt A1.

Kormányzása teljesen érzéketlen, a puha fékpedál miatt a valójában erős fékek is gyengének tűnnek, így hiába a bőséges teljesítmény, a kényelmes autózásra megfelelő Audi nem nyújt nagybetűs vezetési élményt. Ez nagy baj, mert azt a mosolyt, amit a Mini bárkiből képes kiváltani a formájával, az első métereken intenzív vigyorgássá változtatja a vezethetőségével. Viccesen nagy kilométerórája, pöckölős kapcsolói pillanatok alatt képesek ingerszegénynek és unalmasnak láttatni az Audi sportosnak szánt, végül mégis németesen konzervatívra sikerült műszerfalát. Élénk gázreakciója, optimálisan súlyozott, gyors és közvetlen kormánya látványos autózásra csábít.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A kategóriájában továbbra is a Mini nyújtja a legtöbb vezetési élményt

A Mini értelmet ad a feszes és rázós futóműnek is. Úgy fekszik bele minden kanyarba, hogy csak akkor gyorsíthatok ki elégedetten egy fordulóból, ha felsikítottak a gumik, mert akkor tudom, hogy kihoztam belőle a maximumot. A Mini mindenből többet nyújt, éles kezelhetősége és kezes viselkedése miatt nyugalommal tölt el a tudat, hogy bármilyen helyzetből kivághatom magam. Ott, ahol az Audi a tapadásért küzd, és nem érti, miért hibbantam meg, a Mini csak duzzog, hogy miért óvatoskodtam el ezt a manővert. A tavasziasan enyhe novemberi teszthéten az A1 téli, a Cooper nyári gumival járt nálunk, de ezzel együtt is meggyőzőbb, agilisabb autó a Mini. Motorháztetejének vezetőülésből is látható domborulata, keret nélküli ablakai és meredek A oszlopai feledtetik a szűkös hátsó ülést és az átlagos anyaghasználatot. Ezzel a zseniális kisautóval egyelőre senki sem versenyezhet, csak a Mazda MX-5 tudna elbizonytalanítani vásárlás előtt.

Balogh Bence

"Nem csak a szépség, az élmény is számít"

A Mini kontra A1 összehasonlítást már a korábbi dízel A1 tesztemben elkezdtem, a véleményem most sem változott. Pedig megkaptuk az általam javasolt 1.4 TFSI-t, ami kétség kívül sokkal jobb az 1.6 TDI-nél, de nem tudott lebeszélni a Miniről. A méregdrága, prémiumhatású trendi kisautók kategóriájában a vevőt le kell nyűgözni, nem csak a szépség, az élmény is számít. Előbbiben talán még versenyképes az A1, utóbbiban azonban a Mini jobb. Egyszerűen jobban eltalálták a futóművét, igaz egy picit keményebb is.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Hiába a feszes futómű és a pörgős motor, ez kevés az élményautózáshoz

Az Audi elsősorban arra támaszkodhatna, hogy nagyobb és frissebb modell, de egyikkel sem tudott igazán élni. A hátsó fejtér kicsi, a motorválasztéka pedig még nem elég vonzó. Ez még akkor is igaz, ha az 1.4 TSI DSG váltóval utcai használatban élvezetes. A dízel Mini azonban az újkori Mini-nemzedék legjobb darabja, élvezetesen dinamikus, emellett a járáskultúrája példás és szemtelenül keveset fogyaszt. A kérdés tehát eldőlt: inkább Mini. Miközben az A1-nek meg kell küzdenie a sokkal inkább minis DS3-mal és a szintén érdekes alternatívát jelentő MiTóval is.

Vida János



A kollégák véleményét olvasva nem sok jót gondolhatnánk az A1-es jövőjét illetően, így némileg árnyalnám a képet, attól függetlenül, hogy én is a Mini slusszkulcsát vágnám zsebre gondolkodás nélkül. Lehet ugyan, hogy az A1 labdába sem rúghat a Mini ellen a vezetési élmény terén, ám ha pusztán a csomagolást és a hozzáadott körítést nézzük, szerintem az Audi van előnyben, hiszen a kellemesen bohókás, retrós hatás helyett prémiumterméknek adja el magát, és lehet, hogy a célközönségnek ez sokkal fontosabb. Amire kitalálták, arra tökéletes az A1: divatos, csinos, meg lehet vele jelenni, és nem utolsó szempont, hogy ellenállhatatlan hatással van a gyengébbik nemre, még úgy is, hogy egy autóbolond szemében pont az a bizonyos szikra hiányzik belőle. Nem mondom, hogy kár érte, mert venni fogják, mint a cukrot, csak amíg a Mini vigyort is fakaszt a gazdája arcára vezetés közben, addig az A1-es maximum egy büszke mosoly kicsikarására lesz képes.

Nógrádi Attila

Cikkajánló

Forrás: [origo]

Forrás: Audi

Forrás: [origo]

Azonos műszaki alapú kocsik
más márkanéven

Audi A7-menetpróba

Audi A8-menetpróba



Mennyi Polo-alkatrész van egy Audi A1-ben vagy Peugeot-alkatrész egy Miniben? Ezt is megkérdeztük a prémium-kisautók között új versenyzőnek számító A1, és a kategóriát eddig uraló Mini képviselőjétől. Párhuzamos interjú a következő oldalon.