Csiba László

Van esélyünk az agyvérzéssel szemben?

IX. A stroke utáni rehabilitáció

18. ábra

Videó: Rehabilitáció

Minden harmadik stroke-beteg rehabilitálásra szorul és rehabilitálható is. Egy igazi rehabilitációs centrumban nemcsak gépek segítenek, hanem gyógytornászok, logopédusok, ergoterapeuták, pszichológusok és orvosok összehangolt munkája próbálja a mozgás, a kommunikáció és a munkaképesség lehető maximumát visszaszerezni.

Kevés pénzzel, jó szervezéssel, társadalmi összefogással más területen is lehet segíteni. A nehezen mozgó stroke-beteg számára a lakáson belüli helyzetváltoztatás, a lépcsőn járás szinte megoldhatatlan nehézséget jelent. A tőlünk fejlettebb országokban önálló iparág alakult ki olyan egyszerű segédeszközök, használati tárgyak (pl. cipőfelhúzást segítő eszköz, speciális vasaló, mosógép, mobiltelefon) kifejlesztésére, melyek megkönnyítik a stroke-beteg mindennapjait.

Animáció: Egyszerű eszközök az otthoni rehabilitáció megkönnyítésére

Szükség lenne egy olyan egyesületre is, mely a beteg otthonát meglátogatva javaslatot tesz, milyen módon kell átalakítani, akadálymentesíteni például a konyhát, fürdőszobát, hálószobát, hogy minél kevésbé legyen balesetveszélyes és a beteg minél könnyebben mozoghasson otthonában. Ez megint nem csak pénz kérdése, elsősorban önkéntesekre lenne szükség.

19. ábra

A szélütéses betegnek legtöbbször más szerve is károsodik, ezért nagy szüksége van több szakma specialistájának gondozására. Az erek rendszeres ultrahangvizsgálata, a belgyógyász, ideggyógyász, érsebész időszakos ellenőrzése, konzultációja alapvető. Ezért is jelentenének hatalmas előrelépést az érközpontok, mert így nem a mozgáskorlátozott betegnek kellene a különböző specialistákhoz járni, hanem egy helyen állna rendelkezésre minden műszer és szakember.

És végül szükség van lelki támogatásra is. A bénult beteg önbizalma meginog, kisebbségi érzéssel, depresszióval küszködik, beszédkészsége károsodik vagy elvész - a szeretet, a megértés, az odafigyelés legalább olyan fontos számára, mint a gyógyszerek.

És soha, soha nem szabad feladni. Pasteur, a 19. század orvosgéniusza 47 éves korában szenvedett szélütést. Felépült, de élete végéig nehezen mozgatta bal oldali végtagjait. Több mint 20 évig élt még, és ebben az időszakban is számos, az emberiség számára fontos felfedezést tett. Nem igaz tehát, hogy a szélütött beteg értéktelen és csupán teher a társadalom számára. A mi segítségünktől is függ, mennyire épül fel, a "megroppant nádszál" mennyire egyenesedik fel.

De a felépülés mértékétől függetlenül is mindent meg kell tenni a szörnyű betegség terheinek csökkentésére. Egy társadalom és orvosainak humánumát az mutatja, hogy mennyire törődnek az elesettekkel, öregekkel, betegekkel. Maimonidész szelleme hasson át minden, nem csak stroke-beteggel foglalkozó orvost és nővért. Hogyan is írta sok száz éve?

20. ábra