Daryl Hannah, aki "csak gonosz"

A Kill Bill egyik főszereplője, Daryl Hannah előbb Los Angelesben, majd New Yorkban adott interjút az [origo] tudósítójának. A két beszélgetés két különböző személyiséget mutat: a "Los Angeles-i" szeret játszani, és még sok jó feladatra számít, a "New York-i" elbújna a nyilvánosság elől, és már csak rendezne.

- Igaz, hogy a jövőben szeretne rendezni is?

- Igen, ez a tervem. Most is egy forgatókönyvön dolgozom, amit már 10 éve írok. Iszonyú rossz író vagyok, egyszerűen nem tudom magam rávenni a munkára. De már majdnem elkészült.

- Tehát el tudja magát képzelni a rendező szerepében is?

- Igen, és azt hiszem, elég jó vagyok benne. Nyugodt vagyok, amikor rendezek, mert imádom csinálni.

- Milyen filmeket szeretne rendezni?

- Szeretnék készíteni egy dokumentumfilmet, aztán egy játékfilmet, aztán megint egy dokumentumfilmet, aztán egy rövidfilmet. Felváltva szeretném csinálni.

- A dokumentumfilmjének mi lenne a témája?

- Ha most elmondom önnek, akkor lehet, hogy valaki lenyúlja a témámat. Rengeteg konkrét ötletem van, és nem szeretném, hogy valaki előttem megcsinálja őket.

- Hogyan vélekedik a mai Hollywoodról?

- Furcsállom, hogy rengeteg olyan információ jelenik meg a médiában, ami régen egyáltalán nem volt publikus. Például, hogy egy film mennyi bevételre tett szert. Nem tudom, mire jó, hogy a mindennapi ember is ismerheti a filmkészítés anyagi oldalát, tudja, hogy a filmkészítők mennyi pénzt keresnek. Szerintem ez nem tartozik a közönségre. Amikor fiatal voltam, csak olyan könyvek jelentek meg a filmekről, amelyek a nagy sztárokról szóltak: Audrey Hepburnről, Judy Garlandról vagy Spencer Tracyről. Az biztos, hogy semmi nem szólt a kortárs hollywoodi filmről, pedig fantasztikus filmek készültek akkor is, például a Taxisofőr. De egyik könyv sem foglalkozott a filmkészítés anyagi oldalával. Az akkori nagy színészeket - Robert de Nirót például - nem hírességekként kezelték.

- Elégedett a karrierjével?

- Az előző évem fantasztikus volt, és a következő évben is érdekes szerepek várnak rám. Persze azt gondolom, bárcsak csupa igazán jó filmet csináltam volna az elmúlt húsz évben. De egy színésznek meg kell hoznia bizonyos döntéseket. A színész ugye mindig az, akit felkérnek egy szerepre, nem magunknak találjuk ki, hogy mit akarunk játszani. Mindazonáltal most igazán elégedett vagyok.

Fernezelyi Borbála