Robert Rodriguez: Jobban érdekel a fantázia

Magas termet, a körút alatti víznyomócső méretével vetekedő karok, ujjatlan póló, cowboycsizma, cowboykalap, alatta kócos haj, bőrnadrág és határtalan lazulás. Robert Rodriguez simán elmehetne valamelyik mariachis filmje főszereplőjének. Az infantilis mozik királyaként texasi birtokáról küldözgeti be Hollywoodba agymenéseit. Házi számítógépén a modern kori fabulákkal bűvészkedik, egyszer a gitár-tokkal mászkáló latino hős legendájával, máskor a számítógépes játékok fantáziavilágával. A sokgyerekes családapa, míg a kölykök a lagúnák városában hancúroztak, még a velencei filmfesztiválon adott interjút a lidó szigetén található patinás Hotel des Bains-ben: a Kémkölykök 3D-ről beszélgetünk.

- A Kémkölykök első két része nagy sikert aratott. A stúdió akarta a folytatást?

- Nem. Eredetileg arról volt szó, hogy két rész után abbahagyjuk. Azért sejtették, hogy előbb-utóbb csak kijövünk egy harmadik résszel. Előhozakodtam a háromdimenziós epizód ötletével. Mivel a filmjeim folytatásaihoz szerződésbe foglalt jogokkal rendelkezem, nélkülem nem csinálhatták volna meg. De sok rendezővel pontosan ez történik: előbb-utóbb kihagyják őket a buliból.

- Azt mondta, a gyerekek nem tehetnek meg mindent. Ön vajon mindent megtehet Hollywoodban?

- Hé, ember, én nem vagyok hollywoodi! Texasban élek! A stúdiók azt hiszik, keményen dolgozom. Pedig csak játszom. Azt teszek, amit akarok! Ameddig alacsonyan tartom a költségvetéseimet, a stúdió szabadságot ad nekem. Még ha egy filmem nem fut be olyan nagyon, a költségeit mindig visszahozza. Mert nem kerülnek sokba.

- Mennyibe került a film?

- Ez a legolcsóbb Kémkölykök-film. Mivel a térhatású filmeket két kamerával rögzítik, minden akciót, mozdulatot két külön szemszögből kellett felvenni, tehát a filmezés dupla annyi trükkfelvétellel járt, mint normális körülmények között. Senki sem lenne képes 100 millió dollár alatt megcsinálni egy ilyen filmet, ami 1400 speciális effektust tartalmaz, ugyanannyit, mint A Gyűrűk Ura. De Amerikában már az első hétvégén visszahozta a költségeit. Alig került többe, mint 35 millió. Mert Texasban dolgozom, mert a saját cégemmel csináltam a trükköket, mert öt hónap alatt zavartuk le az egész melót, mert húsz alkalommal szerepelek a stáblistán, és mert a stáb legtöbb tagja szintén többfajta munkát végez egyszerre.

- A gyerekei mit értenek meg a munkájából?

- Az első Kémkölykök-film idején még azt sem tudták, mit csinálok. A legidősebb fiam most 7 éves, tehát akkor még elég fiatalok voltak. De elvittem őket a premierre, aztán megmutattam nekik a filmben használt kütyüket. A második részben már dublőrködtek. De többé nem tudom használni őket, mert túl nagyra nőttek. Még nem elég érettek a színészi munkára, viszont máris 12-13 évesnek néznek ki, holott a filmekben általában olyan gyerekekre van szüksége a rendezőnek, akik fiatalabbnak látszanak a valódi koruknál. Néha elcipelem őket premierekre, egyszer bemutattam nekik George Lucast: "Nézzétek, ez a bácsi hozta el nekünk az 'erőt', és ő csinálta Yodát!" Leesett az álluk. De legalább megértik, hogy a filmek mögött alkotók vannak.

- Nem akar egyszer földhözragadtabb filmeket készíteni, társadalmi témákról?

- Soha! Mindig jobban érdekelt a fantázia, mint a valóság. A tények már gyerekként is halálra untattak. A realista filmeket nézni szeretem, de nem csinálni. A filmkészítés egyébként is bűvészmutatvány, felállítod a kameráidat és elhitetsz valamit a nézőkkel. Akkor meg minek lyukadjak ki megint a való világnál? A fantázia birodalmába lépve nem béklyóz le a valóság.

- Amikor folytatást készít egy franchise-on belül, nem adnak kisebb mozgásteret a stúdiók, attól félve, hogy ha elrontja a filmet, azzal az egész széria megszívja?

- Szerintem pontosan az ellenkezőjéről van szó. Azért szeretek folytatásokat csinálni, mert nagyobb szabadságot kapok. Amikor egy eredeti ötletet viszel filmre, egy kicsit visszafogod magad, mert attól tartasz, ha túl extrém vagy, kifordulnak a nézők a mozikból, és akkor neked annyi, hosszú ideig nem kapsz újra munkát. A folytatásos franchise-okban az a nagy buli, hogy ha az első film bejött, biztos lehetsz benne, a nézők ott fognak ülni, amikor a második rész előtt felmegy a függöny, mert már ismerik a témát, a szereplőket. A közönség elsősorban azért jött el megnézni a Kémkölykök 3-D-t, mert bírták az első két részt, és nem azért, mert háromdimenziós. Csak húsz százalékukat késztette jegyváltásra a három dimenzió. A folytatásokban minden alkalmat kihasználok, hogy új dolgokat próbálhassak ki - és engedik, hogy ezt tegyem. Másképp fest a dolog, ha a stúdió tulajdonában van az alapanyag, akkor nekik dolgozol, nem játszol többé, hanem rabbá válsz, miközben velük játszod a húzd-meg-ereszd-meget. Csodálom azokat, akik képesek erre. Annyira élveztem a saját szériáim készítését, hogy már nem tudnék egy ilyen játszmába belemenni. A franchise-ok többsége valamilyen képregényen, könyvön vagy rajzfilmsorozaton alapul, tehát a rizikó már eleve kisebb. Nem nagy ügy levenni egy könyvet a polcról, és egy bombabiztos folytatást csinálni belőle. De a semmiből összekaparni valamit, az már valami! És sokkal több örömöt okoz nekem. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a saját eredeti ötletemből két szériát is sikerre tudtam vinni a saját feltételeimmel (a Kémkölyköket és a Mariachi-trilógiát - a szerk.). Ez nagyon ritka. Rajtam kívül csak egyetlen ember volt képes rá, George Lucas a Csillagok háborújá-val és az Indiana Jones-szal. Egy forgatókönyvíró pasas mesélte ezt nekem, aki utánanézett a témának.

- Mit várhatunk legközelebb a texasi Rodriguez-művekből?

- Az év végén a Miramaxnak forgatok egy thrillert - de erről még nem mondhatok többet.

Kriston László
Filmhu