Interjú a vámpírvadásszal

Ezt a férfit nagyon szerethetik az Istenek. Mert vitalitása, nyugalma és könnyedsége azt sugallja, hogy gondtalan az élete és nincs semmilyen problémája. Elbűvölő, karizmatikus jelenség. Az X-Men, a Kardhal, a Kate és Leopold ausztrál sztárjával a vámpíros kalandfilm prágai forgatásán beszéltünk, miközben ő az ebédjét próbálta elfogyasztani, a sok mondanivaló miatt nem nagy sikerrel.

- Hogyan bírja a külföldi forgatást, hogy hónapokig nem lehet otthon?

- Stúdiókban forgatni látástól-vakulásig, ez az, ami nehéz. De az ilyen forgatások, mint ez a prágai, egyáltalán nem rosszak, mert magammal hozhatom a kisfiam. A cseh nyelv már elég jól megy neki. Jobban, mint nekem! Tegnap elmentünk a parkba játszani, odajött egy másik kölyök, csehül szóltam hozzá, mire a kisfiam felpattant: "Mit mondtál? Én is tudok csehül, nem kell a segítséged! Dobri den!" Prágában forgatni igazi ajándék az élettől. Az itteni stáb kitűnő, és ezt nemcsak udvariasságból mondom. A környezet, a vizuális benyomás káprázatos. A film nagyon sokat merít abból a sötétségből és fényből, a történelmi mélységekből, ami itt mindent körülvesz. Különösen télen, nagyon erős melankólia honol errefelé, igen, talán ez a legjobb szó. Tudja, a dolgok aurája itt teljesen más. A Van Helsing nagyon ambiciózus film. Steve (Stephen Sommers, a film rendezője - a szerk.) nemcsak egy újabb popcorn-mozit akar készíteni, hanem nagy epikus filmet. A vége az igazi teszt: egy nagyon meglepő fordulat.

- Jóképű férfi lévén, a történetek, amelyekben szerepel, nem nélkülözhetik a szerelmi szálat. Mi történik akkor, ha nem találja meg az összhangot a partnernőjével?

- Eddig nem történt meg. Amennyiben egyszer így alakul, csak annyit mondhatok: ha egy színész nem képes arra, hogy naponta legalább tizenöt percig elhitesse a kamera előtt, hogy szeret valakit, akkor ideje más állás után néznie (nevet).

Van Helsing - Kate Beckinsale és Hugh Jackman

- Ön nagyon karizmatikus.

- Vagyis azért választotta a színészi pályát, hogy kapcsolatba lépjen másokkal.

- Pontosan! 23 éves lehettem, amikor először komolyan vettem ezt a munkát. Addig csak hobbiként űztem, mint a sportot. Sosem hittem, hogy egyszer akár egy jó karriert is befuthatok vele. Arról még csak álmodni sem mertem, hogy egyenesen Hollywoodban tehetem ezt. Amíg úgy érzed, az a dolgod, hogy sztorikat közvetíts, nagyon felszabadító élmény tud lenni a színészet. De ha már azzal törődsz, meg kell változtatnod az image-edet, hogy sikeres legyél, az fárasztó és unalmas. Nekem nincs energiám erre. Nem jöttem még rá, hogy miért. Tudom, hogy csakis a tiszta színjátszás érdekel.

Hugh Jackman az X-Men első részében

- De a színészet arról is szól, hogy a színész megpróbál szeretet kapni a közönségétől.

- Most elkezdett belém vetíteni dolgokat! (nevet) Egy bizonyos szinten ez is a színészkedés része. Akarom, hogy az emberek szeressék a filmjeimet? Igen. Sokan becsülnek engem a világ minden táján. Hé, ezzel a gondolattal, már rögtönzött pszichoterápiás ülésbe kezdünk! Emlékszem, amikor A szépség és szörnyeteg színpadi változatában szerepeltem Ausztráliában, megesett, hogy kifütyültek a színpadról. Ez volt életem legfelkavaróbb élménye! Ugyanakkor tudtam, hogy vannak néhányan, akik úgy gondolják, jó munkát végeztem. Ám a helyzet nem olyan egyszerű, hogy én, a színész, azt mondom a közönségnek, "Kérem szépen, tessenek engem szeretni!" Azt szeretném, hogy az emberek szeressék a történetet, és ennek részeként az én alakításomat.

- Mi képes lehervasztani ezt az üde mosolyt az arcáról?

- A középszerűség. (Hosszan elgondolkodik) Szívesen szerepelnék olyan filmekben, amelyekben a szerepem még inkább bátorság és kockázat kérdése. Ezért is örülök, hogy Nicole Kidman kapta az Oscart. Ő sosem gyáva kockázatot vállalni. Nem akarok átlagos lenni, azzal megaláznám önmagam. Utálom, ha azt kérik tőlem, hogy átlagos legyek.

- A természetfeletti figurákra, akiket eljátszott, mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy átlagosak. A Kate és Leopold-ban Ön egy villanás volt a múltból, az X-Men-filmekben furcsa teremtményként, ollószerű karmokkal lépett elő. Van egy olyan érzésem, hogy Van Helsing titka is erről szólhat: talán a film végén felfedezi, hogy személyisége egy része, amit nem értett meg, nem emberi eredetű.

- Mulatságos, hogy ezt mondja. Azt kell mondanom, valószínűleg igaza lehet... Egyetlen olyan filmet sem forgattam Amerikában, amelyben használnom kellett volna az ausztrál akcentusomat. Minden szerepem elvonatkoztatás attól, aki valójában vagyok. Még ha azt játszanám el, hogy Hugh Jackman egy filmet forgat, a néző tudná, még itt is valakinek a színészi ábrázolásáról van szó. Ez a móka benne. Ezért nem gondolkodok olyan terminusokban, mint természetfeletti. Az a munkám, hogy minél fantasztikusabb a szituáció, azt minél inkább a valósághoz kössem.

Kriston László
filmhu