Hajdu Szabolcs: Kizárom a divat-faktort

Hajdu Szabolcsot a Filmművészeti Egyetemen a híres Simó-osztály legtehetségesebb tagjának tartották. A diplomáig azonban nem jutott el, mert néhány elmaradt angolvizsga után kirúgták az intézményből. A saját útját járta mindig, nem érdekelte, milyen divatirányzatoknak hódol a világ körülötte. A Tamara című új filmjével egy időben megszületett első gyermeke, és közben harmadik filmjének forgatásába is bele kell kezdenie.

- Jövő hónapban kezded forgatni a következő filmed, ami egy tornászfiú karrierjét mutatja be. Első hallásra nem tűnik nagyon hozzád illő témának.

- Mindenki ezt mondja. Ha csupán a sztorit nézzük, akkor talán igazatok is van: egy kis srác a főhős, aki tornázni kezd egy kisvárosban, 40 gyerekből egyedüliként felkerül a fővárosba, válogatott kerettag lesz, lesérül, emiatt nem jut ki az olimpiára, ajánlatot kap Kanadából, ahol edző lesz, és kinevel egy kis srácot, akire az első olimpiai versenyén még csak felfigyelnek, a másodikon, Athénban pedig már győztessé is avatják. Ez egyébként igaz történet, az öcsém élete. De a karrier-része engem nem érdekel, nem erről szól a film. A sport és a torna csak egy nagyszerű közeg arra, hogy feltárjunk egy társadalmi témát. Semmi más. Generációk nevelési technikája lepleződik le akkor, amikor a gyereknek eredményt kell felmutatnia, amikor kiderül, hogy ő egy produktum. Nagyon sok szülő és nagyon sok edző próbál egy gyerek teljesítményén keresztül érvényesülni. Nemcsak az egyszerűbb családokban, hanem az értelmiségiek körében is rengeteg pszichés nyomást kell elviselnie a gyereknek. Ráadásul a modell ragadós, nagyon nehéz elvetni. Kevés embernek sikerül a saját árnyékát átlépnie, és azokat a hibákat, amelyeket ellene elkövettek, nem megismételni - hanem egy új értékrend szerint nevelni, tanítani. A Fehér tenyér főhősének sikerül ez. Erről röviden csak ennyit mondanék, mert ha hosszabban elkezdeném boncolgatni, akkor három tévéműsorra elég anyagot dumálnék végig.

Szabó Domokos és Török-Illyés Orsolya a Macerás ügyek-ben

- Úgy tűnik mindenesetre, hogy a film a te életed egy aktuális problémáját dolgozza fel, hiszen mostantól te is szülő vagy.

- El sem tudom mondani, mennyire. Most szembesülök azzal, hogy elindítok egy életet, és nem tudom eldönteni, hogy mennyire szólhatok bele. Azt keresem, mennyi a felelősségem, mi a szerepem annak az embernek az életében, aki csütörtökön megszületett. Persze az ember sok dolgot ösztönösen megérez, és szerencsére én sok jót hozok magammal otthonról is, de még fogalmam sincs, mi a küldetésem, mit kell tennem. Sajnos sok rossz példát láttam magam körül, így azt már tudom, hogyan nem működik jól a dolog. Ez egy nagy probléma, és nem csak most aktuális. Engem nem motivál, hogy kultuszfilmeket, sikerfilmeket vagy szórakoztató produkciókat rendezzek - én az időben állandót keresem. Kizárom a divat-faktort, mert az csak a kliséket ismételgeti. Már a Tamará-ban is ezzel kísérleteztem: a film helyszíne mindentől független, és nem tudod megállapítani azt sem, mikor játszódik a történet. Addig redukálom az elemeket, míg csak az emberi tényező marad: két pár és az ő kapcsolatuk a téma. A köztük lévő viszonyrendszer ugyanazt fogja jelenteni tíz év múlva is, amit most. Nincs rá befolyása a világnak. Ugyanezt szeretném megteremteni a Fehér tenyér-ben is, mert ahogy mondtam, engem csak az érdekel, hogy időben állandót hozzak létre.

Gyárfás Dóra