Egyéjszakás szipuzás a szexshopban

Vágólapra másolva!
Friss titanicos élményeink: mesterkélt mese a Quay testvérektől, írországi lakókocsis-szubkultúra hitelesen, és könnyed szórakozás Japánból.
Vágólapra másolva!

Perry Ogden fényképész. Ez meglátszik első filmjén is, amelyet maga írt, fényképezett és rendezett. Bár az alkotás játékfilm, Ogden nyilvánvalóan inkább dokumentarista eszközöket használt a történet elmeséléséhez, és ez nagyon jó döntésnek bizonyult. A Pavee Lackeen írországi "traveller"-ekről szól, arról az egzotikusnak tűnő szubkultúráról, amelynek tagjai részben kényszerből, részben saját választásuk folytán lakókocsikban élnek, vándorolnak egyik lakóhelyről a másikra, néha hosszabb időt töltve egy-egy helyen.


A Pavee Lackeen olyan, mint egy igazán jó dokumentumfilm, a fotós szeme csak rögzíti az eseményeket; ítélkezés és érzelgősség nélkül, tárgyilagosan mutatja be ezt a legtöbb néző számára valószínűleg nagyon idegen világot. És a travellerek életmódja éppen attól válik átélhetővé, hogy drámai konfliktusok, nagy kérdések és válaszok nélkül azokat a mindennapos eseményeket látjuk, amelyeknek részesei lennénk, ha velük élnénk. A film főszereplője a tizenkét éves kiskamasz lány, Winnie (Winnie Maughan), aki anyjával (Rose Maughan) és kilenc testvére közül néhánnyal lakik együtt Dublin egyik lepukkant, ipari negyedében. A családból mindenkinek megvannak a maga problémái: Winnie-t furcsa életmódja miatt a "rendes" gyerekek csúfolják az iskolában, ezért minduntalan verekedésbe keveredik; az anya próbál egyezkedni a város vezetésével, hogy utaljanak ki nekik egy házat, aztán kiderül, hogy nemhogy házra nincs esély, még az utca túloldalán levő, a család vízforrását jelentő hidegvizes csapot is leszerelik; az egyik fiúgyerek lopásért hetekre börtönbe kerül; Winnie anyja a többi lakókocsissal együtt keményen iszik; Winnie egy fiatalabb kisfiúval szipuzik, és így tovább.

A bemutatott nehézségek ellenére cseppet sem válik nyomasztóvá a film, mégpedig azért, mert nyilvánvaló, hogy minden gond ellenére egy jól működő családot látunk. A testvérek vigyáznak egymásra, és aktívan belefolynak egymás életébe. Winnie számára természetes, hogy amikor nővére diszkóba készül, segít befesteni a haját, ahogy az is természetes, hogy magával viszi a kishúgát, amikor a messzi slagig kell elcaplatni, hogy anyjuk teájához vizet hozzanak. Az anya és gyermekei közti kötődés egy percig sem kétséges, még veszekedéseik is szeretetteljes légkörről árulkodnak.

Az amatőrszereplők a lehető legtermészetesebben viselkednek a kamera előtt, mintha észre sem vennék, hogy filmezik őket. A Pavee Lackeen végén úgy érezzük, hogy különleges élmény részesei voltunk, bepillantást nyertünk egy távoli, de létező világba.

Bujdosó Bori

A Pavee Lackeen megtekinthető a Titanic filmfesztivál keretében április 6-án csütörtökön 18:30-kor az Örökmozgó moziban.