- Kaptál már olyan kritikát, amin felhúztad magad?
- Ha jogos a kritika, akkor teljes mértékben azon vagyok, hogy kijavítsam azt, amit kifogásolnak. De a rosszindulatot nem szeretem. A film kapcsán olvastam egy kritikát, aminek már a fogalmazása is rosszindulatú és cinikus volt. Pozitívumként egyedül a fiú szép szemét emelte ki, tehát nem igazán szakmai a megközelítése. Ugyanakkor engem szakmailag szólt le. Nekem fontosabb, amikor lemegyünk egy vidéki találkozóra, és ott látom a közönség arcán az örömet. Vagy, hogy kapok kismillió üzenetet az iWiWen, ahol még a saját nevemmel szerepelek, és amíg bírom, válaszolok rájuk.
- És miért nem tudod helyén kezelni azt a rossz kritikát?
- Mert a velem szembeni rosszindulatot nem értem, és nem tudom kezelni. Ha utál, akkor miért utál? Ilyen embereknek mindig megpróbálom bebizonyítani az ellenkezőjét. Lehet, hogy ennek nem sok értelme van.
- Zavar, hogy mindenki a meztelenjelenetedre koncentrál a filmmel kapcsolatban?
- Ez nem igaz. Annak örültem a legjobban, hogy még akkor is, amikor úgy kezdődik egy cikk, hogy "sajnálom, hogy egy filmet csak a kivillanó két női mell miatt tudok ajánlani", a végén megemlíti egy sorban, hogy az is érdekes, ahogy játszom.
- Apukád mit szólt ehhez a jelenethez?
- Semmit, ő egészében nézte a munkásságomat. Egyébként nem is mondtam meg a szüleimnek előtte.
- Csak azért kérdezem, mert mesélted korábban, hogy apukádnak milyen a hozzáállása a színészekhez, ez meg kicsit olyan, mintha egyből a legrosszabb félelmei váltak volna valóra...
- Ő a magánéletről beszélt. Arra gondolt, hogy a színészek magánélete boldogtalan. Hogy a gyermekeiket nem tudják felnevelni, meg hogy nem normálisak a kapcsolataik.
- De hát ez így is van, nem?
- Kevés pozitív példa van, de azért létezik.
- A barátod mit szólt ahhoz a jelenethez?
- Semmit, ő is színésznek tanul. Én nem látok abban semmi kivetnivalót. Esztétikusan volt megcsinálva, és nem gondolom, hogy öncélú lett volna.
- Az igényes férfimagazinok már megkerestek?
- Igen, és szépen el is hajtottam mindegyiket.
- Milyen filmekben láthattunk még a Megy a gőzös-ön kívül?
- A Budakeszi srácok-ban például, de abban nem nagyon volt szövegem. Csináltunk egy kísérleti nagyjátékfilmet Két forint címmel, ami fesztiválokon ment. A Fehér tenyér-ben is játszottam, de abból kivágtak. Hajdu Szabolcs az egyetemen tartott nekünk egy kéthetes filmes kurzust, és még a színészi játékot illetően is rengeteget tanultunk tőle.
- Ő nagyon jó színész is. Láttad a Presszó-t, amiben egy drogost játszott?
- Persze. De nagyon szeretem mint embert is. Vele nagyon szívesen dolgoznék együtt.
- Kivel dolgoznál még szívesen rajta kívül?
- Sas Tamással dolgoztam a 9 és fél randi-n, az is nagyon jó volt, és ha Lukács Andor csinálna megint filmet, akkor vele is.
- És mondjuk egy olyan őrültebb fazonnal, mint Mundruczó Kornél, akinél le kell aljasodni rendesen?
- Attól függ, hogy miről van szó. Leginkább az érdekel, hogy a rendezőnek mi a célja a filmjével, mit akar vele elmondani. Olyan filmhez nem szívesen járulok hozzá, ami után az ember úgy tántorog ki a moziból, hogy "most akkor öljem meg magam?", de ezt nem Kornélra értem, szégyellem, de még nem láttam egy alkotását sem.
- Nem szereted a lehangoló filmeket?
- Nem azzal van bajom. Van olyan, ami lehangoló, viszont ad valamit, ráismersz valamire belőle.
- Mondj példát "céltalanul lehangoló" filmre!
- Nem mondok. Negatív példát nem szeretnék mondani.
- Jó, akkor mondj példát "céllal lehangoló" filmre!
- Vera Drake.
- Szereted az olyan típusú színházat, mint a Krétakör?
- Nagyon. Az a másik csapat, amelyhez nagyon szívesen csatlakoznék.