Éltek, haltak, zenéltek

Vágólapra másolva!
Tetőfokára hágott a zenészbiográfia-készítési láz; mindenkinek vásznon a helye, aki emlékezetesen énekelt, önpusztított, szeretett, élt és halt. Rocktól a rapig, soultól a punkig áttekintjük, hogy az utóbbi két évtizedben kinek az élettörténete szólt nagyot és kié csengett falsul.
Vágólapra másolva!

Piaf (2007)
Rendező: Olivier Dahan
Szereplők: Marion Cotillard, Sylvie Testud, Gérard Depardieu, Emmanuelle Seigner, Pascal Greggory

Kiről szól? Édith Piaf, az aranytorkú kis veréb, Franciaország Karády Katalinja

Ki énekel? Édith Piaf

A franciák hollywoodi szabályok szerint verték kenterbe az amcsikat, és még szerencse, mert a Ray és A nyughatatlan sikere nyomán holtbiztos, hogy volt már olyan hollywoodi producer, aki dollármilliókat szimatolt Catherine Zeta-Jones vagy Natalie Portman Édith Piaffá fazonírozásából. Nem véletlen, hogy még az idegen nyelveket nem szívelő Oscar is behódolt Marion Cotillard hibátlan alakításának, ez a portré ugyanis univerzális, jól működő recept alapján készült. Az idősíkok - egyébként indokolatlan - megkavarása volt az egyetlen eltérés a szokványos filmbio-koncepciótól, így viszont még hangsúlyosabb lett a címszereplő színésznő és persze a sminkesek bámulatos teljesítménye.

Ízelítő: Édith Piaf - Non, je ne regrette rien

+ + +

Forrás: [origo]
Az I'm Not There plakátja

I'm Not There (2007)
Rendező:
Todd Haynes
Szereplők: Cate Blanchett, Heath Ledger, Christian Bale, Ben Whishaw, Richard Gere, Marcus Carl Franklin, Kris Kristoffersson

Kiről szól? Bob Dylan, enigmatikus folk-rock-kaméleon

Ki énekel? Aki csak számít a modern rockzenében: Eddie Vedder, Karen O, Cat Power, Stephen Malkmus, Thurston Moore, Sufjan Stevens, Jeff Tweedy és Antony Hegarty.

A zenészéletek megfilmesítési lázának csúcsán végre egy egyedi megközelítés! Az ötlet, hogy Bob Dylant hat különböző színész formálja meg, kellően kattant, de egyben meglehetősen hízelgő is, így nem csoda, hogy Dylan áldását adta Haynes eklektikus, egyenetlen, de különleges hangulatú vállalkozására. Az utalások gyakran korábbi Dylan-dokumentumfilmek vagy Haynes által kedvelt más filmek reciklálásába csapnak át, és persze nem minden színésznek jutnak olyan hálás pillanatok, mint Cate Blanchettnek. A film a műfajtól teljesen idegen módon ide-oda csapong a hipnotikusan elvont és az irritálóan mesterkélt hangulatok között, de összességében pont ezzel adja vissza hűen egy csúcsokkal és hullámvölgyekkel teli zenei karrier sokszínűségét.

Ízelítő: Stephen Malkmus and the Million Dollar Bashers - Ballad Of A Thin Man

+ + +

Forrás: [origo]
A Control plakátja

Control (2007)
Rendező: Anton Corbijn
Szereplők: Sam Riley, Samatha Morton, Alexandra Maria Lara, Craig Parkinson

Kiről szól? Ian Curtis, epilepsziás indie-rock géniusz, kudarcot vallott férj

Ki énekel? Sam Riley

Egyéves késéssel megérkezett hozzánk is 2007 másik (az I'm Not There mellett) agyonajnározott zenei biográfiája. A siker érthetetlen; hiába rendezett Corbijn korábban jó pár emlékezetes videoklipet (rengeteg Depeche Mode- és U2-promo mellett a Joy Divisionnek is), filmje fájóan felszínes, és lényegében bármely tragikus sorsú rocksztárról szólhatna. A főszereplő jellemfejlődését otromba és ostoba eszközökkel ábrázolják, a banda többi tagja egydimenziós senki, a dalok inspirációit ábrázolni hivatott epizódok banálisak, Samantha Morton pedig sajnos - hiába remek színésznő - 15 évvel idősebbnek néz ki, mint szerepe megkívánja. A filmbiográfiák legrosszabb hagyományai elevenednek meg sorra szép fekete-fehér képeken, és a végén fogalmunk sincs, hogy ki lehetett ez az ember, és két nő között őrlődve miért kötötte fel magát.

Ízelítő: Sam Riley - She's Lost Control

+ + +

A többiek:

A fentebb felsorolt filmbiográfiáknak legalább a felét kigúnyolták A lankadatlan - A Dewey Cox-sztori-ban és bár jól rátapintottak, hogy melyek a műfaj legfőbb közhelyei, paródiának ez a próbálkozás egyszerűen nem elég vicces (kellemes kivétel ez A nyughatatlan-t karikírozó jelenet).

Forrás: [origo]
A lankadatlan - A Dewey Cox-sztori | Jenna Fischer és John C. Reilly


Fiktív karakterek mellett az 1990 előtt készített filmbiográfiák sem kerültek külön kiemelésre, mivel ekkoriban még sokkal ritkábban kerültek a vásznon is reflektorfénybe a zenészek. A két legemlékezetesebb próbálkozás mindenesetre két szögesen ellentétes zenei stílushoz kötődik: Sissy Spacek Loretta Lynn, a country csillagának bőrébe bújt a Szénbányász lányá-ban (1980), míg Gary Oldman a Sex Pistols basszusgitárosaként kornyadozott mindenféle drogok kábulatában a Sid és Nancy-ben (1986).

Forrás: [origo]
Sid és Nancy | Andrew Schofield, Chloe Webb és Gary Oldman


Számos olyan filmbiográfia említése is kézenfekvő, ahol vagy a szóban forgó zenész engedélyének hiányában vagy más okokból csak sejtetett a párhuzam, és alaposan fikciósították az adott életrajzot. Ilyen a The Supremeshez hasonló lánybanda felemelkedése és bukása a Dreamgirls-ben, vagy a nem túl burkoltan David Bowie-ról és Iggy Popról mintázott glamrock-csillagok (Jonathan Rhys-Meyers és Ewan McGregor) a Velvet Goldmine-ban. Az utóbbi években felütötte a fejét egy olyan alirányzat is, hogy zenei csillagok saját felemelkedésük történetéről készült fikciós filmben alakítják más néven nevezett alteregójukat. Eminemnek bejött a dolog (8 mérföld), de 50 Cent (Pénzed vagy életed) vagy éppen Oláh Ibolya (Casting minden) hasonló próbálkozásait jobb nem bolygatni.

Forrás: [origo]
Utolsó napok | Michael Pitt


Felemelkedés helyett hattyúdalon alapul Gus Van Sant Utolsó napok című filmje, de ez a Kurt Cobain-megemlékezés egyébiránt fényévekre van egy hagyományos filmbiográfiától, többek között azért, mert nem az énekes életéről szól, hanem a haláláról. Nem kell persze sokáig várni azoknak sem, akik Cobain - Van Sant filmjénél mindenképpen mozgalmasabbnak bemutatott - életére kíváncsiak, Courtney Love bábáskodásával ugyanis már útban van egy tisztességes Oscar-vadász életrajzi film, állítólag Ryan Gosling főszereplésével. Hallani lehetett mostanában készülő Iggy Pop-filmbióról is Elijah Wooddal, valamint tervezik Jeff Buckley és Janis Joplin pályafutásának megfilmesítését is. Mindegyiknél előbb láthatjuk viszont a fiatal Fenyő Miklós megelevenedését a vásznon, hiszen a Made in Hungária azt készül bebizonyítani, hogy Magyarországon is él és virul a zenés filmbiográfia műfaja.