Nézd meg képgalériánkban 2008 húsz legjobb női alakítását! 5. Meryl Streep (Mamma Mia!) A hollywoodi színésznők legnagyobbika rácáfol minden előítéletre: ötvenen felül is lubickol a jobbnál-jobb szerepekben, sorra gyártja a kasszasikereket, minden műfajt kipróbál, és ha úgy tartja kedve, hát, holdjáró cípőben, flitteres ruhában idétlenkedik ABBA-nótákra. A Mamma Mia! nem csak az év legvidámabb filmje, de a korral és nemmel járó előítéletekre leginkább fittyet hányó is - mind sztárját, mind közönségét illetően.
Olvasnivaló: A film, és a karaoke-verzió kritikája + + + 4. Penélope Cruz (Vicky Cristina Barcelona, Elégia) A spanyolok büszkesége két évvel ezelőtt (Volver) anyanyelvén bizonyította be, hogy remek színésznő, idén pedig angolul is duplázott. A Vicky Cristina Barcelona fergeteges mellékszerepéért komoly Oscar-esélyesnek számít, az Elégiá-ban pedig legendás szépsége épp olyan fontos volt, mint érzékeny és intelligens színészi megközelítése.
Olvasnivaló: Penélope A-tól Z-ig, a Vicky Cristina Barcelona kritikája, az Elégia kritikája + + + 3. Gubík Ági (Pánik) Külön öröm számunkra, ha egy ragyogóan tehetséges magyar színésznő tűnik fel a semmiből. Till Atilla első rendezésében Almodóvar-babérokra tört és annyiban mindenképpen jogos a párhuzam, hogy kiváló érzékkel választott főszereplőnőt, aki a film drámai és komikus csúcspontjait is magabiztosan hozza.
Olvasnivaló: Interjú Gubík Ágival, a Pánik kritikája + + + 2. Tilda Swinton (Michael Clayton) Régóta tudjuk, hogy Tilda Swinton egy csoda, de erre végre Hollywood is ráeszmélt, és régóta esedékes első jelölésére rögtön odaadták neki az Oscart. A komplexusait kíméletlenséggel leplező vállalati jogász szerepében minden apró rezdülésig makulátlan hiteles volt, és azóta elhalmozzák új szerepajánlatokkal. Idén a berlini filmfesztiválon (Julia) és az Égető bizonyíték-ban is imádtuk.
Olvasnivaló: A Michael Clayton kritikája, Interjúnk Tilda Swintonnal + + + 1. Anamaria Marinca (4 hónap, 3 hét, 2 nap) Nem volt kérdés az első hely, hiszen 2008-ban ez volt az egyetlen film, amelyet szinte egy az egyben a főszereplőnőnek kellett elvinnie a hátán, és rajta állt vagy bukott a siker. A cannes-i Arany Pálma-nyertes román abortuszdrámában márpedig együtt lélegzett, zihált, fújtatott és sóhajtott fel a néző a talpraesett főhősnővel és gyakran egész jeleneteken keresztül elég volt csak az arcát nézni, hogy tudjuk, mit érez. Briliáns alakítás egy megkerülhetetlen remekműben.
Olvasnivaló: Interjú Anamaria Marincával, A román az új szexi, A 4 hónap, 3 hét, 2 nap kritikája |