The Doors (1991)
Rendező: Oliver Stone
Szereplők: Val Kilmer, Meg Ryan, Kyle MacLachlan, Kevin Dillon, Michael Madsen, Kathleen Quinlan
Kiről szól? Jim Morrison, beat-költő, rock-isten és póló-ikon
Ki énekel? Jim Morrison és Val Kilmer
Aki a kilencvenes évek elején járt középiskolába, biztos emlékszik arra, amikor a New Kids-rajongó lányokból egy csapásra Doors-fanatikus lett (ami persze szépen előkészítette a grunge divathullám előretörését), és csinos topok helyett szakadt, bő Jim Morrison-pólókban kezdtek el járni világfájdalmas arckifejezéssel. Meggyőződésem, hogy Oliver Stone nagyban hibáztatható ezért a kéretlen Doors-reneszánszért, és filmje ma is sokkal inkább arra képes, hogy a kilencvenes évek gimijeibe repítsen vissza, semmint a hatvanas évek szex, drogok és rock'n roll hangulatába. A súlyos szereposztói tévedések (mit keres Meg Ryan és Kyle MacLachlan ezekben a szerepekben?) mellett a The Doors minden ma is előszeretettel használt, felszínes rock-filmbio klisét felvonultat, és újranézve már itt szembetűnő Oliver Stone azóta teljesen elhatalmasodott hatásvadászata.
Ízelítő: The Doors - Break On Through
+ + +
Tina - What's Love Got To Do With It (1993)
Rendező: Brian Gibson
Szereplők: Angela Bassett, Laurence Fishburne
Kiről szól? Tina Turner, rocknagymama és házastársi erőszak áldozata
Ki énekel? Tina Turner
Angela Bassett nem rejtette véka alá, hogy Halle Berry 2002-es történelmi Oscar-győzelmének diadalmas pillanata már 8 évvel korábban kijárt volna - neki. Igaza van; a szerelem és a karrier jegyében számtalan megaláztatást elviselt Tinaként olyan erőteljes alakítást nyújtott, hogy lényegtelenné vált a csekély külső hasonlóság és az egyébként meglehetősen fantáziátlan történetvezetés. Laurence Fishburne sem maradt le, a kettőjük közti dinamika nem csak Ike és Tina duóját, de a zenei világ számos hírhedt sikerpárosát segített megérteni, annak ellenére is, hogy a forgatókönyvben elsősorban Ike állatias magatartására és Tina feminista hősnővé válására koncentráltak. A film készültekor 54 éves énekesnőt már akkoriban is rocknagyiként aposztrofálták, de még így is az egyik legfiatalabb zenei legendának számított, akiről életében filmet készítettek.
Ízelítő: Tina Turner - I Don't Wanna Fight
+ + +
Backbeat (1994)
Rendező: Iain Softley
Szereplők: Stephen Dorff, Sheryl Lee, Ian Hart
Kiről szól? Stuart Sutcliffe, az ötödik Beatle, pop-artist
Ki énekel? a Backbeat Band nevű, a Soul Asylum, a Nirvana, az R.E.M., a The Agfhan Whigs és a Sonic Youth tagjaiból verbuvált tribute-együttes
Szinte csoda, hogy még senki nem futott neki egy ambiciózus, mindenre kiterjedő Beatles-film megvalósításának. A sokkal minimalistább koncepcióval rendelkező Backbeat-nek javára válik, hogy kiválasztott egy keserédes történetet a banda születésének idejéből, és csak arra koncentrál. Mindenki tudja, mi lett Lennonnal vagy McCartney-vel (aki állítólag kifogásolta, hogy a filmben anti-rock'n roll figurának lett beállítva), ezért érdekes, hogy ki is volt az az ötödik Beatle, aki a John-Stu-Astrid szerelmi háromszögből Astridot (Sheryl Lee egyetlen normális Laura Palmer utáni szerepében), a zene-festészet dilemmából pedig az utóbbit választotta. Jó sztori, szeretni való karakterek és remekül megragadott hangulat - mind kiválóan illeszkedik a Beatles-legendához.
Ízelítő: Backbeat Band - Money
+ + +
Non-stop partyarcok (2002)
Rendező: Michael Winterbottom
Szereplők: Steve Coogan, Paddy Considine, Shirley Henderson, Lennie James, Keith Allen, Ron Cook
Kiről szól? Tony Wilson, Madchester császára, életművész
Ki énekel? Joy Division, Happy Mondays
Mivel nálunk botrányosan elsikkadt (a magyar forgalmazók által egyébként is gyakran szabotált) Michael Winterbottom remekműve, nehéz köztudottnak bélyegezni a tényt, hogy ez lenne az utóbbi 15 év legjobb zenei filmbiográfiája. Pedig így van. Többek között azért, mert a Non-stop partyarcok nem arra vállalkozik, hogy híres embereket más híres emberekre hasonlítóra kisminkeljen és kilökje őket a rivaldafénybe, hogy nosza, tátogjatok, a drogos jelenetek és a tragikus, korai halál pedig majd hozzák az Oscart, hanem egy egész korszakot és életérzést próbál megragadni sok humorral és zeneőrülteket kényeztető finom, nüánsznyi utalásokkal. Ráadásul ritka, hogy egy film a sztárok helyett a háttérben dolgozó kulcsemberre merjen koncentrálni, márpedig Tony Wilson (Steve Coogan zseniális a szerepben) nélkül nem lett volna Joy Division, Happy Mondays, New Order, Hacienda klub, Madchester és eksztatikus dance-rock egymásra találás se a kilencvenes években. Nézd meg, és utána kiröhögöd majd a Control-t!
Ízelítő: Joy Division - Transmission
+ + +
Ray (2004)
Rendező: Taylor Hackford
Szereplők: Jamie Foxx, Kerry Washington, Regina King, Terrence Howard, Clifton Powell
Kiről szól? Ray Charles, vak soul-legenda és az R'n B szülőatyja
Ki énekel? többnyire Ray Charles, helyenként Jamie Foxx
Sokakat irritál, hogy a zenei biográfiák műfaja utánzóshow-ként éledt újjá az utóbbi években, és ennek a tendenciának egyértelműen a Ray volt a kiváltója. A műfaj minden kliséjét kipipálja: nehéz gyerekkor, testi fogyatékosság, alkohol, drogok, házastársi hűtlenség, siker, leépülés, visszatérés, halál - mégis, szinte lehetetlenség fogást találni Taylor Hackford hagyományos, kiszámítható, de szépen kivitelezett és élvezetes filmjén. A siker kulcsa persze nagy részben a főszereplőnek tulajdonítható; Jamie Foxxnak Ray Charles megformálása volt élete lehetősége és valószínűleg erre fognak később úgy hivatkozni, mint élete szerepe. Nehezen bírt szabadulni tőle, utólag még Kanye West egyik nótájában is bizonygatta, hogy nem csak Ray gesztusait, de hangját is kitűnően le tudja másolni.
Ízelítő: Ray Charles - Mess Around
+ + +
A nyughatatlan (2005)
Rendező: James Mangold
Szereplők: Joaquin Phoenix, Reese Witherspoon
Kiről szól? Johnny Cash, country-sztár és szerelmes balek
Ki énekel? Joaquin Phoenix
"Ray fehérben" - mondta Jon Stewart a 2006-os Oscar-díjkiosztón, ami persze igazságtalan túlzás, de jól megragadja a tényt, hogy Johnny Cash élettörténetének megfilmesítéséhez valóban az egy évvel korábban jól bevált, biztonságos megközelítést vették alapul. Ez kétségtelenül rontotta a fogadtatását, aminek sajnos Joaquin Phoenix érzékeny, elkötelezett alakítása esett áldozatul. Phoenixet állítólag maga Cash választotta ki a szerepre, és telitalálatnak bizonyult mind a karakter önbizalomhiányának és sebezhetőségének, mind pedig színpadi karizmájának (ráadásul végig maga énekel) megjelenítésében. Mégis, Jamie Foxx Ray Charlesának árnyékában nem értékelték kellően a metamorfózist, és meglepetésre szinte minden nagyobb elismerés a lényegében egy sablonos mellékszerepben tündöklő Reese Witherspoonnak jutott June Carter bájos, de nem átütő megformálásáért.