Nagy Zsolt: Most elindul egy másik világ

Nagy Zsolt a generációjának egyik legtehetségesebb színésze. Hatalmas amplitúdóval éli az életet. Egyik pillanatban a Berlinale ünnepelt ifjú sztárjaként sütkérezik a dicsfényben, aztán húsz embernek játszik egy lakásszínházban. Intim fejlövés című filmjét most vetítik a mozik, ősszel Othellót alakít a Vígszínházban, ahol ezerkétszáz embernek akarja beütni Shakespeare mondatait. Zsoltot az agárdi házában látogattuk meg, és elbeszélgettünk az önfegyelemről és a függetlenségről, a Krétakör feloszlásáról, a Zuhanórepülés csalódásáról, valamint arról, hogy mikor tartják menőnek a fiai.

- Meglepett a művészfilmek finanszírozásával kapcsolatos véleményed. Pár hete láttam a Juszt-műsorban Kálomista Gábort, és ott szinte szó szerint ugyanezt mondta ő is. Aki nem hozza be a nézőket, az ne kapjon legközelebb pénzt.

- Nyilván ez nem ennyire egyszerű kérdés, ahogy én beszéltem erről. Ahogy Sztálin elvtársnak odavitték a 6520 filmet és Sztálin megkérdezte, hogy ebből mennyi jó. Öt. Akkor miért nem lehet csak azt az ötöt megcsinálni? Ezt így nem lehet, mert akkor Győzikét kell vetíteni, és az behoz kétmillió embert. Nyilván támogatni kell a művészfilmet, de akkor az legyen olyan pénz, amiben nincsen csuszi. Nagyon sok pénz egyébként a lopáson megy el, hogy eltűnik a pénz, mire odakerülne a forgatásra, a technikai eszközökre meg már kevesebb jut.

- Nincs fent a vásznon a pénz?

- Nincs. Mert tíz-húsz-harminc millió forintok egy 250-300 milliós filmnél úgy elsikkadnak, hogy senki nem veszi észre. Nem is szólnak érte, valahol leesik. Nagyon csúnyán lopnak ebben az országban mindenhol. Mondjuk egy háromszázmilliós filmből, ha harminc leesik, akkor a maradékból még gyönyörű filmet lehet csinálni.

- A Zuhanórepülés bemutatója előtt a producer azt nyilatkozta, hogy háromszázezer nézője lesz a filmnek, de aztán csak tizedannyi lett.

- Harminc vagy negyenezer. Akkora bukta lett! Amikor vágtuk, mindenki azt hitte, hogy 200-250 simán meglesz, és reménykedtünk, hogy lehet három-négyszázezer is.

- Te is így gondoltad?

- Persze. Nagyon jó volt benne dolgozni, szerettem azt a munkát.

- Az egy dolog, hogy jó volt benne dolgozni, de amikor láttad a kész filmet, akkor úgy ítélted meg, hogy az egy közönségfilm?

- Nem, akkor már nem.

Nézz még több képet Nagy Zsoltról! | Fotó: Hektor

- Ahhoz túl durva volt, túl erőszakos.

- Azt nem gondolom, hogy túl brutális volt. A John Rambo is brutális, meg a Bruce Willis-filmek is durvák.

- Csak azoknak nincs közük a valósághoz, itt meg Keresztes Tamást csúnyán elkapják a börtönben már a legelső jelenetben. Az azért elég húsbavágó volt.

- De van egy csomó film, amikben brutálisan eltörik az emberek nyakát, és mégis csomóan megnézik. Szerintem ez nem ettől függ, egyszerűen valami volt abban a filmben, amitől nem tudott úgy működni. De még mindig van egy tábora. Dílerek jönnek oda hozzám, és azt mondják, hogy öcsém, ez komoly film. De igazi dílerek. Az nekem egy dicséret.

- Nem volt túl ellenszenves a főhős?

- Teóban mi az ellenszenves? Egy szerencsétlen gyerek, aki belekeveredik ebbe az egészbe. Ő nem akart gyilkolni, nem ő a rosszfiú. Nem tudom, megbukott a film.

- És ez neked csalódás volt?

- Hát, nyilván. Szerettem volna, hogy ha sokkal többet csinál. Vannak jó filmek és vannak kevésbé jó filmek. A jó filmek behozzák az embereket, a kevésbé jók pedig nem. A Zuhanórepülés egy átlagos film, és ezt be kell ismerni. Nem szeretem azt sem, amikor ráparancsolnak az emberre, hogy úgy kell nyilatkozni egy filmről, hogy. Úgy nyilatkozom egy filmről, ahogy én akarok.

- Tapasztalatom szerint úgy szokott lenni, hogy amikor kijön egy film, akkor mindenki lelkes, de egy filmmel később már őszintén nyilatkoznak az előzőről.

- Amíg nem láttad a filmet, addig nem tudod, hogy mit csináltál. Ha meg már láttad, akkor megy ez a reklám. A promóció. Mondjál jókat a filmről, hogy minél több ember bejöjjön, aztán majd egy év múlva elmondod a valódi véleményedet, amikor már senkit nem érdekel a történet. Ez hülyeség. Vagy hát nem hülyeség: reklám. Te se mennél be egy olyan filmre, amiről azt mondják az alkotók, hogy nem volt jó. Csak most már minden filmnek van díja, minden egyes DVD-borítón ott virítanak a pálmák, meg mindenféle hülyeségek, medvék, oroszlánok meg lovak. Lassan már ennek sincs értelme.

Nagy Zsolt és középső fia, Berci | Még több kép | Fotó: Hektor

- A Zuhanórepülés után Shooting Star voltál a berlini filmfesztiválon. Milyen élmény volt?

- Nagyon jó. Bekerülsz egy mesevilágba, minden rózsaszín. Hoznak, visznek, adják, tolják, semmit nem kell csinálnod, csak fürdeni benne. Nagyon híres emberek vesznek körül, és téged is úgy kezelnek, mintha nagyon híres lennél, és arra a négy napra el is hiszed, hogy te is olyan híres vagy. Ott lakom én is, ahol ők laknak. Körülbelül ott, kicsit odébb. Egy partira járunk, ugyanazt a pezsgőt isszuk, nincs gond. Négy napig elhiszed, utána hopp, vége - megint itt vagy a valóságban, és azt mondod: ja, ez csak a varázslat része volt.

- Akkor nem élted bele magad túlzottan.

- Nem, rögtön Damaszkuszba utaztam onnan, csináltunk ott egy Siráj-t. Ez így pont jó volt, hogy van ez a része, meg az a része, és amikor visszamegyek Magyarországra, ott van az a közepes része. Én így szeretnék élni, hogy fönt, lent, mindenhol.

- Sok ember számára nehéz kezelni, hogy megél ilyen csúcsokat és aztán visszacsöppen a valóságba. Neked ez megy?

- Pont az a lényeg benne, hogy nehezen lehet kezelni. Amikor ott vagy fönt, akkor minden könnyűnek tűnik, és minden így megy (csettintget), és amikor nagyon lent vagy, akkor semmi nem működik, senkit nem tudsz elérni, senki nem hív fel, senki nem küld neked pénzt, és kurvára egyedül érzed magad. Ezeket végig kell tolni mindig. Szerintem ez a lényege, nem bonyolult dolog.

- Csak a te esetedben talán nagyobbak a kontrasztok.

- Én nagyobb amplitúdóval szeretnék élni. Kimenni Cannes-ba, aztán hazajönni és dolgozni itthon egy lakásszínházban pár ezer forintért. Milliárdosok között lenni, aztán meg itt szegény emberként élni. Nekem most ez van. Persze, hogy nehéz, amikor itthon vagyok három hónapig és senki nem hív föl, hogy gyere velem dolgozni. És akkor elmegyek a pálinkafőzdébe, és azt mondom, hogy figyelj, beállok gyümölcsöt válogatni ötezerért naponta simán. És azt mondják, hogy jó, ha majd lesz munka, hívunk. Oké, köszi, sziasztok. Ez van, és elfogadod. Semmi mást nem csinálsz, csak sárkányt eregetsz, megtanulsz főzni, viszed a gyerekeket az oviba, és nem pofázol.

Nagy Zsolt és középső fia, Berci | Még több kép | Fotó: Hektor

- Emlékszem, hogy amikor kimentél Berlinbe, még nem volt ügynököd, aztán ott hirtelen Kálomista Gábor lett az ügynököd, viszont amikor hazajöttél, megint nem volt ügynököd. Hogy volt ez?

- Berlin előtt már beszéltünk Kálomistával, hogy ő majd képvisel ott engem, de nem igazán ügynökként, hanem inkább barátként. Igazából mi barátok voltunk, és megpróbált segíteni nekem a szerződéseknél, mert ő ért a pénzhez, meg ért ezekhez a dolgokhoz, és elég kemény. Berlinben is együtt voltunk, és utána, amikor nem tudtuk összehozni a Kaméleon-t, úgy döntöttem, hogy ne csináljuk tovább együtt. Bementem Gáborhoz, és azt mondtam, hogy kilépek, viszem a cuccaimat, és ennyi.

- De miért?

- Mert nem akartam elfogadni, hogy egy film producere, aki egyébként a barátom, és gyakorlatilag engem képvisel, az képtelen összeegyeztetni ezt a filmet velem. Úgy tudom, hogy az volt az indok, hogy nem akarták miattam elveszíteni Kulkát és László Zsoltit, mert a Nemzeti Színházzal is nehéz volt egyeztetni. És akkor inkább maradt Kulka és László Zsolti, én meg ugrottam.

- Mivel ütközött volna nálad?

- Párizzsal. Az egy másik történet, de azt nem mondom el. (2008 tavaszán a Krétakör egy hónapig workshopozott egy párizsi színházban - a szerk.)

- Furcsa volt, hogy először bejelentették, hogy te játszol majd a Kaméleon-ban, és aztán arról nem is jött hír, hogy mégsem játszol benne, csak egy idő után már Trill Zsolt neve szerepelt az anyagokban.

- Nem haragszom rájuk, az egy filmgyártó cég, nagyon sok pénz van benne, gurítani kell, nem lehet tökölni, ott voltak már a finisben. Megcsinálták. Nagyon sajnálom, hogy már megint nem tudtam dolgozni Krisztával (Goda Krisztina, a Kaméleon rendezője - a szerk.). A Szabadság, szerelem-ben azért nem lehettem, mert New Yorkban voltam.

- Abban melyik figura lettél volna?

- Az, akit a Csányi játszott. Hát majd a következőben most már dolgozni fogunk, remélem.

- Van már valami konkrét?

- Gondolkozik valamin, de ezek még csak tervek.