Feleségeket, anyákat csap be a szélhámos, mégis szimpatikus

Március 14-től látható a mozikban az Apró mesék, Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező első közös mozifilmje olyan népszerű tévés produkciók után, mint A berni követ, a Félvilág és az Örök tél. A II. világháború után játszódó filmben Szabó Kimmel Tamás főhőse úgy próbál túlélni Budapesten, hogy olyan apróhirdetésekre jelentkezik, amikben nők keresik férjeiket vagy fiaikat, akik nem tértek haza a háborúból. Azt hazudja, hogy együtt szolgált a keresett férfival, és cserébe elfogadja a hirdető vendéglátását. Számításait Kerekes Vica karaktere húzza keresztül, aki szintén hiába várja férjét (Molnár Levente).  

Origo: Gyerekkel és állattal a legnehezebb forgatni. Milyen volt szarvassal?

SZ.A.: Két szarvassal is forgattunk a filmben, és rizikót vállaltunk azzal, hogy az egyikük még nem látott kamerát. Trenírozni kellett, hogy szokja az emberek közelségét. De végül mindent megcsinált, amit kellett. Sőt, a másikkal egy csodálatos és megismételhetetlen pillanat is született, de inkább nem lőném le a poént. Egy snitten belül sikerült felvennünk valamit, amit CGI-jal is nehéz lett volna meganimálni. Mindenesetre nem bántottuk a szarvast, el volt kábítva, de nem miattunk, hanem épp meg kellett műteni a lábát, és pont előtte tudtunk vele forgatni. Amit csinált, az a legmerészebb várakozásaimat is felülmúlta.

Origo: Hol forogtak a Don-kanyarban játszódó jelenetek?

SZ.A.: Az Örök tél után visszamentünk a Magas-Tátrába. Eleve úgy találtunk az Örök tél helyszíneire annak idején, hogy az Apró mesék-hez kerestünk területet. Az Örök tél-ben látszanak a hatalmas hegyek a háttérben, most is ilyen látványban reménykedtünk, de a forgatás reggelén tejföl sűrűségű köd lepte el a tájat, és el sem akart múlni, úgyhogy a háttérből semmi nem látszott. Ma már örülök annak az álomszerű hangulatnak, ami így született. Utómunkára nem is volt szükség. Ahogy Antal Nimród szokta mondani, a filmisten velünk volt.

Szász Attila és Köbli Norbert Fotó: Csudai Sándor - Origo

Origo: A főcím és a zenehasználat egészen retró, a régi hollywoodi filmek stílusát idézi.

SZ.A.: Láttam a film noir toposzait a forgatókönyvben, de nem akartam, hogy a stílus megfojtsa a történetet, úgyhogy Nagy András operatőrrel csak ott használtuk a noir fényeit, ahová nagyon illettek. A zene viszont nagy kérdőjel volt. Hitchcock filmjeinek Bernard Herrmann által szerzett zenéjét próbáltuk először hozzá, és nem is kellett tovább keresgélni. Úgy éreztem, a Félvilág-gal ellentétben ezúttal nem modern, hanem korhű zenére, autentikus hangzásra van szükség. Ingoványos terep volt ilyen gazdag dallamvilágot használni: Hitchcock filmjeinek zenéi ma már szinte nevetségesen harsányak, faltól falig szólnak, túlhangsúlyozzák a drámai csúcspontokat. Ennél visszafogottabb zenét akartunk, ami a mai néző számára is befogadható, de közben a régi filmek hangulatát teremti meg. Erre még rá akartunk tenni egy lapáttal az eleje- és végefőcímmel is: a noirok mellett a régi magyar filmek hangulatát is meg akartuk idézni, amilyenek az Emberek a havason és a Ház a sziklák alatt.

Origo: Bár a tévéfilmjeiket is mozifilmes igényességgel készítették, ez az első közös Filmalapos projektjük, amit moziforgalmazásra szántak.

SZ.A.: Megnyugtató érzés volt azzal a tudattal forgatni, hogy a nézők először biztosan moziban, széles vásznon fogják látni az eredményt. Persze most a premier környékén izgulunk a nézőszámok miatt, de ez édes teher. Eddig a siker megfoghatatlan volt számunkra, csak az alapján tudtuk mérni, hogy mindhárom filmünkről jó visszajelzések jöttek a nézők és a szakma részéről is, utóbbitól díjak formájában. Most majd érkezik egy konkrét szám is.

K.N.: Máshogy nézünk filmet moziban, mint a tévé előtt. Moziban közösségi élmény: csak a filmre figyelnek a nézők, és azon a nagy vásznon nézik, amire ki lett találva. Ami a nézettséget illeti, olyan filmet készítettünk, ami közönséget követel magának. Egy művészfilmmel szemben nem lett volna elvárás a nagy nézőszám. Mindketten voltunk filmforgalmazók is, úgyhogy magunktól is sokat várunk. Annak idején is nagy izgalommal vártuk, hogy melyik filmünk mennyi nézőt vonz.

Origo: Mi volt a kedvencük a tavalyi filmtermésből?

SZ.A.: A tavalyi év számomra nem volt annyira erős, semmi nem ütött szíven igazán, legalábbis annyira nem, mint például a Whiplash, ami szerintem az utóbbi évek legjobb filmje. De sok jó film készült, elégedett voltam az Oscar-mezőnnyel is, a Fekete Párduc-ot kivéve mind megérdemelte volna a legjobb filmnek járó díjat.

K.N.: A Bohém rapszódiá-nak drukkoltam. Olyan szemmel néztem, hogy ha én kaptam volna a feladatot íróként vagy kreatív producerként, vajon sikerült volna ezen a szinten megoldanom. Nemcsak forgatókönyvírói, de rendezői, operatőri és színészi részről is óriási vállalás, és a Bohém rapszódia csapata dicsőségesen helytállt.

Origo: Mit gondolnak arról, hogy új pénzalap jött létre történelmi filmek támogatására?

K.N.: Minél decentralizáltabb az állami filmfinanszírozás, minél több kézben van, annál jobb az alkotóknak. Több forrásból több film készülhet, más és más elvárások, szempontok alapján.

SZ.A.: Eddig ha valamelyik filmtervünk nem tetszett a Filmalapnak, akkor az fiókban maradt. Mostantól ha az egyik grémium visszautasítja a történetet, akkor fordulhatunk egy másikhoz is. Így újabb esélyt kaphatnak azok a projektek, amikben hiszünk.