Elszállóban a 2010-es foci-vb büdzséje

"Fapados" futball-világbajnokságot készül rendezni 2010-ben Dél-Afrika, de a költségek így is meghaladni látszanak az ország erejét. A szervezőbizottságnak ettől függetlenül még jó üzlet lehet a vb, amint azt a tavalyi, németországi esemény példája is mutatja.

Az összegeket elnézve valóban nem feltételezhető, hogy fényűző körülmények várják majd a drukkereket. A németek a tavalyi torna előtt majdnem kétszer annyit (1,5 milliárd eurót) költöttek egyébként is modernebb stadionjaikra, mint amennyit a dél-afrikaiak terveznek. (Igaz, ők nem három, hanem öt újat építettek, és tíz helyett tizenkét várost vontak be a lebonyolításba. Ráadásul a költségek tetemes részét az önkormányzatok állták.)

A müncheni Allianz Arenához hasonló, csillogó-villogó létesítmények hiánya bizonyára nem okoz fejtörést a FIFA vezetőinek, de aggodalomra ezektől függetlenül is bőven van okuk. A nagyszerű infrastruktúrával bíró Németországnak jelentős összegeket kellett ilyen célra fordítania, hogy a hárommillió külföldi szurkolót ki tudja szolgálni.

"Lehetnek bármennyire szépen és jók a stadionok, ha a közlekedés nem megfelelő színvonalú, semmit sem érnek" - mondta még a 2006-os vb előtt az egyszer játékosként, egyszer pedig edzőként világbajnok Franz Beckenbauer, a német szervezőbizottság elnöke. A német kormány nem is volt rest 3,4 milliárd eurót adni az utak és 802 milliót a helyi vasúthálózatok javítására.

Mexikó óta a legszegényebb

Dél-Afrikába talán nem fognak hárommilliónyian elutazni, hiszen a fizetőképes szurkolók nagy része európai, de a nagyságrendekkel kisebb terheléssel sem biztos, hogy könnyen megbirkózik az ország infrastruktúrája.

A 13 ezer dollár egy főre eső GDP-t produkáló Dél-Afrika ugyan a kontinens leggazdagabbja, de nem veheti fel a versenyt a világ fejlett részével. Ennyire szegény ország 1986 óta nem adott otthont futball-vb-nek, az előző ötöt rendre a világ legfejlettebb gazdaságú államainak valamelyike rendezte (1990: Olaszország, 1994: Egyesült Államok, 1998: Franciaország: 2002: Dél-Korea és Japán, 2006: Németország).

A vb tehát óriási lehetőség a fejlesztésre, sőt egy jól megszervezett torna jó üzlet is. Egy évvel ezelőtt 556 millió eurós bevételt könyvelhetett el Franz Beckenbauer apparátusa, ennek zöme a jegyeladásokból (262 millió euró) származott. Kiadásai csak 400 milliót tettek ki, így a bizottság 156 milliós nyereséggel zárt, amiből a megállapodás értelmében 111 milliót megtarthatott, a többi a FIFA-nak járt.

Rajtpénz és jutalom

A FIFA bevételeinek több mint 90 százalékára a világbajnokság jogainak eladásából tesz szert. A nagy bizniszt értelemszerűen a televíziós közvetítések jelentik - elég arra gondolni, hogy a 2006-os torna mérkőzéseinek 26,3 milliárd nézője volt. A négyéves világbajnoki ciklusokban gondolkodó FIFA 2003 és 2006 között 2,86 milliárd svájci frankos bevétel mellett 1,97 milliárdos nyereséget kasszírozott (mai áron számolva ez 1,2 milliárd euró).

Ebből a FIFA bőkezűen képes honorálni a világbajnokságon jól szereplő válogatottakat (amellett, hogy évente milliós nagyságrendben támogatja az egyes szövetségek utánpótlás-nevelési programjait). Tavaly helyezésüktől függően, 332 millió frankot osztott szét a mezőny tagjai között, továbbá 104 millióig a költségeiket is állta.

A felkészülésre minden vb-résztvevő alanyi jogon egymillió frankot kapott, a csoportmérkőzések után pedig a 16 kieső további hatmilliót. A nyolcaddöntőig jutók 8,5, a negyeddöntőben elbukók 11,5 milliót vihettek haza. A negyedik helyezett és a bronzérmes 21,5, az ezüstérmes 22,5, míg a végső győztes 24,5 millió frankkal lett gazdagabb.