Mindazonáltal a felmelegedés miatt nem csak új termőterületek vonhatók be a mezőgazdasági művelésbe, hanem azzal is számolni kell, hogy az eddig tradicionálisan értékes területek - illetve az ottani gazdálkodók - egyre többször, egyre több problémával fognak küzdeni.
Könnyen előfordulhat, hogy
nem ugyanazok az élemiszerek kerülnek adott térségből a konyhába majd az étkezőasztalra, mint amit addig a világ megszokott.
Az USA-ban és a Kanadában már évek óta küzdenek a gombák és a mikrotoxinok elszaporodásával, mely a páratartalom növekedésének következménye. Kalifornia államban pedig visszatérő ellenségek az aszályos időszakok és a tűzvészek, a nyarak pedig olyan forróak, hogy tönkreteszik az értékes szőlőültetvényeket, amelyek egyébként kiváló borok alapjául szolgáló termést adnának.
A bortermelés egyik legnagyobb vesztese egyébként – ahogy az Origo is megírta –, épp a francia Champagne régió. A francia borágazat olyan súlyos csapásokat szendevett el tavaly, amely több évtizedes negatív rekordot eredményezett a termelésben.
A melegebb országok és térségek szintén megsínylik a felmelegedést. Brazília, a világ egyik legnagyobb kávétermelője, évek óta küzd az aszállyal, ahogy az etiópiai kávéföldeken is mind elviselhetetlenebb a forróság.
A termesztésre alkalmas területek aránya – a kutatók jelzése szerint – szinte valamennyi, hagyományosan fontos kávétermelő országban zsugorodik.
Egyes kávéfajták pedig különösen érzékenyek az időjárási körülmények tartós változására. Például az arabika kávét – az ízélmény biztosítása miatt – általában épp a hűvösebb éghajlatú területeken termesztik, hosszabb érési idővel. A felmelegedés nem csak a terméshozamokra, hanem az abból készülő termékek minőségére is hatással lehet.
Legyen szó akár terméskiesésről, akár valamilyen természeti hatás és szélsőséges időjárás következtében beálló árváltozásról, az egyenlítői és trópusi országokban – ahol jellemzően a mezőgazdaság az elsődleges az iparral szemben – már most komoly gazdasági tehertételt jelent az éghajlatváltozás következményeinek ellensúlyozása.
A kormányok évente dollármilliárdokat költenek arra, hogy termelőiket kompenzálják a tőlük független károkért.
Ezek a kiadások pedig megkerülhetetlenek ott, ahol a mezőgazdaság monokulturális arculatú, azaz egy vagy két növény vagy haszonállat termesztése illetve tartása a meghatározó.
Etiópia exportbevételének nagyjából harmadát köszönheti világszerte kedvelt kávéjának, Malawi pedig a dohánykivitelért kapott pénzből próbálja fejlődő pályára állítani gazdaságát.
Az élelmiszerárak változásai és a termelés beszakadása pedig komoly destabilizációs tényezők.
A 2007-2008-as terményválság során, több mint 70 országban törtek ki ezekhez a fejleményhez köthető zavargások.
Vannak győztesek ebben a helyzetben, de úgy vélem, a vesztesek többen vannak, és szinte valamennyien trópusi országok."
De ennél is lényegesebb, hogy mindenkinek alkalmazkodnia kell ehhez a helyzethez, méghozzá minél gyorsabban – fogalmazott Jason Clay, a WWF alelnöke.
A ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 2017-es jelentésében jelzi azt az örvendetes körülményt, hogy a világ elegendő élelmiszert termel minden lakosának. Egyre nagyobb problémát jelent azonban annak összetétele és minősége, és
az ahhoz való hozzáférés.
Ezért figyelmeztet a jelentésben az alultápláltság veszélyeire a FAO: rengetegen élnek úgy a bolygón, hogy valamennyi élelmiszerhez ugyan hozzájutnak, de az minőségben és/vagy mennyiségben sem megfelelő vagy elegendő.
Azok az országok pedig – elsősorban a Közel-Keleten és Afrikában –, amelyek élelmiszerimportra szorulnak, szintén komoly kihívások elé néznek, ha az USA-ban, Oroszországban és Brazíliában, azaz a három legnagyobb élelmiszer-exportáló országban,
nem sikerül úrrá lenni a mind hosszabb és gyakrabban előforduló, egyre melegebb aszályos időszakok nehézségein.
A kölcsönös függőségi viszonyok okán, nem csak a nemzetközi piaci árak, hanem a fejlődő országok egy részének társadalmi stabilitása is nagy nyomásnak van kitéve minden, élelmiszerválsággal fenyegető nagyobb katasztrófa után. Az eseti csapásokon túl azonban, az államoknak mindinkább fel kell készülniük arra, hogy a globális felmelegedés miatti élelmiszertermelési problémák, állandósíthatják ezeket a kihívásokat.