Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Origo korábban beszámolt arról, hogyan jut dollárhoz Phenjan az államhoz köthető észak-koreai étterem-franchise működtetésével. Az éttermek főleg a nőknek adnak munkát, ahogy észak-koreai nőket látni egyes kínai ruhagyárakban, varrodákban is.
A Phenjan-franchise egységeinek számáról nincsenek pontos adatok, de beszédes, hogy csak Kínában 22 városban találni észak-koreai éttermeket, összesen 83-at.
Az elemzők friss számításai szerint csak a kínai lánc több mint 10 millió dollárt hozhat évente Phenjannak.
A US State Department emberkereskedelemről szóló idei jelentése megállapítja: az éttermek dolgozói gyakran szexuális zaklatásnak vannak kitéve, illetve ilyen jellegű szolgáltatások nyújtására is kényszerítik őket éttermi munkájuk mellett.
Egy korábbi jelentés pedig arra is rámutat:
a rezsim előszeretettel kufárkodik a család nélkül maradt árva gyerekekkel.
Közülük saját, határon belüli munkatáboraiba is sokan kerülnek, de egyeseket - főleg a lányokat - a külföldi éttermekben végzett munkákra telepítik ki.
Az "orosz-vonal" kapcsán pedig felsejlenek a rosszemlékű „szibériai munkatáborok" képei és az azokkal kapcsolatos fogalmak, ismeretek.
Az elemzők megállapítják, hogy az észak-koreai munkások számára létesített szibériai munkatáborok napjainkban inkább „rabszolgatartásra emlékeztető körülményeket" mutatnak, és az ott dolgozók bérének nagyja nem pénztárcájukban, hanem Phenjanban landol.
A történelmi előzmények meglehetősen régre nyúlnak vissza: az egykori szovjet vezető, Leonyid Brezsnyev és az akkori észak-koreai elnök – a mostani vezető nagyapja –, Kim Ir Szen, még 1967-ben állapodott meg arról, hogy Észak-Korea – szövetséges országként – munkásokat küld a gyéren lakott szibériai területekre. A vélekedések szerint közöttük – és a később odatelepítettek között – vannak olyanok, akik aztán túlélték a Szovjetunió 1991-es összeomlását is.
A mostani becslések szerint nagyjából 30 ezer észak-koreai munkavállaló dolgozik Szibériában, illetve Oroszország távol-keleti régióiban.
Nem mindenki látja ugyanakkor ennyire borúsnak a képet. Andrej Lankov, az egyik legelismertebb Észak-Korea-szakértő megjegyezte a jelentés kapcsán, bár a szibériai táborok körülményei „messze vannak az idillikustól", de
az ott élők és onnan dolgozni járók, sokkal többet keresnek, mint amennyit bármikor is kaphatnának odahaza.
Lankov úgy számol, az oroszországi vendégmunkásoknak havonta, fejenként 500-900 dollár közötti összeget kell küldeniük – vagy ennyiről lemondaniuk – Phenjan javára. Így nekik 150-200 dollárnak megfelelő összeg marad a kezükben arra a hónapra, ám ez még így is jóval több, mint az észak-koreai 50-70 dolláros jövedelem, amit hazájukban kapnának.
A helyzet és a körülmények hasonlóak Kínában.
Oda az első nagy beáramlás 2012-ben indult meg, amikor is Peking áldását adta arra, hogy mintegy 40 ezer észak-koreai vendégmunkást befogad – illetve ennyi részére állít ki munkavállalási vízumot –, hogy azok a nagy ipari fejlesztéseken dolgozzanak. A becslések szerint, ezek száma azóta megduplázódott, jelentős részük pedig már vízum nélkül dolgozik.
A beszámolók szerint mind Oroszországban, mind Kínában, a munkáltatók kedvelik az észak-koreai vendégmunkásokat.
Fegyelmezettek, szorgalmasak, a munka nehezebbik végét fogják meg, és eszükbe nem jutna sztrájkba lépni – miközben a kínai és orosz béreknél jóval kevesebbel is beérik. Így pedig – állítják az elemzők – munkájukkal és a megtermelt jövedelmükkel az országukat sújtó, egyébként szigorú gazdasági szankciók hatásainak tompításához is jelentősen hozzájárulnak.
