A foglalkoztatás növekedése a munkaerőpiacon a kereslet és kínálat viszonyának átrendeződését eredményezte: míg korábban sok potenciális munkavállaló versenyzett kevés munkahelyért, addig mára sokszor már a munkáltatóknak kell versenyezniük a munkavállalókért. Ennek eredményeként, valamint
a hatéves bérmegállapodásban foglaltaknak köszönhetően 2018 első tíz hónapjában a nettó bérek az alkalmazottak körében átlagosan 11,6 százalékkal nőttek,
ami az infláció hatását figyelembe véve is mintegy 8,5 százalékos reálbér-emelkedésnek feleltethető meg. Ez a 2017-es folyamatok folytatódását jelenti, amikor is a bérek nominálisan átlagosan 12,9 reálértékben pedig több mint 10 százalékkal nőttek.
Érdemes a bérek alakulását úgy időben, mint térben is szélesebb spektrumban vizsgálni. A reálbérek alakulását hosszabb távon vizsgálva az látható, hogy
Magyarországon a nettó bérek az infláció hatását kiszűrve 2010 és 2018 között 38,1 százalékkal nőttek,
míg a családi adókedvezményt is figyelembe véve a bővülése meghaladta a 43 százalékot. Ez annak fényében lehet különösen is jelentős eredmény, hogy 2002 és 2010 között a nettó átlagbért reálértéken csak 13,3 százalékkal sikerült emelni.
Európai Uniós összehasonlításban látható, hogy a régiós bérek növekedése felülmúlja az uniós átlagot, egy lassú, de határozott felzárkózási folyamat tehát megkezdődött – erre szükség is van.
Míg az Európai Unióban a bérek átlagosan csupán 2,4 százalékkal nőttek 2017-ben, addig Magyarországon 10 százalékot meghaladó ütemben, ami a második legnagyobb növekedés az unióban.
A bérek dinamikus növekedése összhangban áll más makrogazdasági mutatókkal is: