Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ciceróra az ókor egyik legtehetségesebb szónokaként és legnagyobb hatású államférfijaként emlékezünk. Jómódú családjának tagjai közül elsőként töltött be állami tisztségeket, és karrierjében végül egészen a konzulságig jutott. Politikai törekvéseiben nagymértékben támaszkodott feleségére, Terentiára, akit 27 évesen vett feleségül Kr. e. 79-ben. A gazdag családból származó nő apja halála után jelentős birtokot örökölt, így saját jogán volt igen jómódúnak mondható; erre a vagyonra Cicerónak nagy szüksége volt céljai eléréséhez.
A házasfelek mintegy harminc évig éltek együtt harmóniában, de végül Cicero i. e. 51 körül elvált Terentiától. A szakításról Cicero mindössze annyit közölt barátaihoz szóló leveleiben, hogy felesége „elárulta" őt. A válás után a politikusnak vissza kellett fizetnie Terentia nem jelentéktelen hozományát. Egyes kutatók szerint ez magyarázhatja nem sokkal későbbi újabb házasságát korábbi nevelt lányával, Publiliával: a zsebébe érkező újabb vagyon segíthette őt ki az előző visszafizetése miatt keletkezett pénzzavarból.
A feudalizmus térhódításával már nem csupán a készpénz, hanem a menyasszonnyal érkező jelentős földbirtok is vonzóvá tehetett egy-egy frigyet. Aquitania hercegei a középkorban névlegesen a francia király vazallusaiként, gyakorlatilag kiskirályokként uralkodtak hatalmas birtokaikon. X. Vilmos herceg elsőszülött lányaként és örököseként a cím és a birtok is Aquitániai Eleonórára szállt, amikor apja 1137-ben meghalt. Vilmos végrendeletében lányát és az örökséget is VI. Lajos francia király gondjaira bízta, meghagyva, hogy keressen Eleonóra számára megfelelő férjet. A nagybeteg Lajos lecsapott a kínálkozó lehetőségre, miszerint a hercegséget a francia korona közvetlen befolyása alá vonja, és három hónappal Vilmos halála után legidősebb fiához, Lajoshoz adta Eleonóra hercegnőt.
VI. Lajos napokkal később elhunyt, így az aquitaniai hercegségbe éppen csak beiktatott fia VII. Lajos néven lépett a királyi trónra, Eleonórát pedig francia királynővé koronázták. A házasságot tizenöt évvel később felbontották, mivel nem született belőle fiúutód; Eleonóra visszakapta földjeihez való jogát, és rögtön ezután követeket küldött Henrikhez, Normandia hercegéhez, hogy vegye el őt feleségül. Henrik kapva kapott az alkalmon, uralma alá vonva ezzel Aquitania hercegségét is, sőt két évvel később az angol királyi címet is elnyerte.
I. Jakab skót király fiatalkorában tizennyolc éven át élvezte kényszerűségből az angol udvar vendégszeretetét. Az ifjú, még megkoronázatlan uralkodót tizenegy évesen angol kalózok fogták el, és szállították IV. Henrikhez, miközben Franciaországba próbált menekülni a Skóciát uralma alá hajtó Robert Stewart, Albany hercege elől.
Az első reménysugár a szabadulásra Jakab házasságával csillant fel: 1424 februárjában vette feleségül a Lancaster-házból származó Beaufort Johannát. Az esküvő után a csecsemő VI. Henrik régenstanácsa végül 40 ezer font sterling váltságdíjért cserébe szabadon engedte Jakabot – amelyből levontak 10 ezer márkát, mint Johanna hozományát (egy márka egy font kétharmadát érte). Bár a történetek vonzalomról és szerelemről szólnak, szinte biztosnak tekinthető, hogy Jakab házassága nem kis részben politikai alapú volt, és hogy felesége hozományát, beleértve saját szabadságát is, szívesen fogadta a skót király.
Lapozzon! A következő oldalon további birodalom- és vagyonépítési célzattal létrejött házasságok történetét mutatjuk be, köztük egy magyar vonatkozású uralkodói friggyel.
