Baljós jövő vár Amazóniára

2013.01.27. 9:06

A klímaváltozás miatt száradnak ki a fák az Amazonas-medencében, és ha az aszályok így folytatódnak, előbb-utóbb sivatag lehet a Föld legnagyobb esőerdejéből.

A mai napig nem heverte ki a 2005-ös nagy szárazságot az Amazonas menti esőerdő egy része, derült ki egy nemzetközi kutatásából. Az erdők elmúlt tíz évben tapasztalt leromlása alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűleg a klímaváltozás első jeleit észlelik a világ legnagyobb egybefüggő esőerdejében, amelynek területe közel a hatvanszorosa Magyarországénak.

A NASA vezetésével megvalósult kutatás során 2000 és 2009 között gyűjtött műholdas adatokat tanulmányoztak. Elemezték a csapadékmennyiséget, a páratartalmat, valamint a lombkoronaszint szerkezetét. Megállapították, hogy 2005-ben több mint 70 millió hektárnyi őserdő szenvedett súlyos károkat az abban az évben tapasztalt szárazság miatt. Az aszály miatt ágak haltak el, fák dőltek ki, és a hatások műholdas felvételekkel is mérhetők. Egy körülbelül Kalifornia méretű területen az erdők nem tudtak regenerálódni a következő, 2010-ben kezdődő szárazságig, ám ennek hatásairól már nincsen adat, ugyanis a méréseket végző műholdat 2009-ben "nyugdíjazták".

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Kiszáradt fa az Amazonas-medencében

NASA/JPL-Caltech

Az elmúlt évek amazóniai szárazságai ismét felhívták a figyelmet az esőerdők érzékenységére. Az aszályos években nemcsak a csapadék hiánya, hanem az ilyenkor gyakori erdőtüzek is komoly károkat okoznak az erdőkben. A nagy kiterjedésű szárazságok hosszan tartó szén-dioxid-kibocsátást eredményezhetnek a lebomló holt fákból, ami befolyásolhatja az ökoszisztémákat és az egész földi szénkörforgást.

A kutatók a 2005-ös szárazságot a trópusi Atlanti-óceán felszíni vízrétegeinek hosszú távú melegedésével magyarázzák. Ugyanez a jelenség okozhatta a Katrina és Rita hurrikánok megerősödését is 2005-ben.

A felszíni mérőállomások adatai alapján 1970 és 1998 között évente 3,2 százalékkal csökkent a csapadékmennyiség a régióban. Az 1995 és 2005 közötti időszakra készült klímaanalízisek a növények számára hozzáférhető víz folyamatos csökkenését mutatták. Ezek alapján a 2005-ös szárazság már eleve érzékeny állapotban érte az erdőt.

Ennek egyik oka az erdőirtás, amely összefügg a csapadék csökkenésével. A fák párologtatásának alapvető szerepe van a víz körforgásában, a csapadék képződésében. Ha kevesebb a fa, csökken a párolgás (mivel a növényzet párologtatja vissza a légkörbe a víz nagy részét), és kevesebb lesz a csapadék. Ez a folyamat pedig végeredményben a kivágott területek elsivatagosodásához vezet.

A Landsat-5 és Landsat-7 műholdak felvételeiből készült animáció a brazíliai erdőirtásról 1975 és 2012 között (Forrás: NASA/Goddard Space Flight Center Scientific Visualization Studio)

Az elmúlt évtizedben tapasztalt szárazságokhoz hasonlóra az utóbbi száz évben nem volt példa. Sassan Saatchi, a kutatás vezetője szerint, ha az aszályok 5-10 éves szünetekkel folytatódnak, vagy épp a klímaváltozás miatt még gyakrabban következnek be, akkor a szárazság egyre nagyobb területeket fog érinteni. Ez pedig megváltoztathatja az Amazonas menti esőerdők szerkezetét és funkcióját is.

Marhalegelőkké alakítják az erdőt

Hatalmas méretei ellenére Amazónia nagyon sérülékeny. Brazília vízerőművek építésével próbálja kielégíteni növekvő energiaigényét, ám az erőművek egy része természetvédelmi szempontból értékes területen található. A nem megfelelően tervezett erőművek zavarják a folyók vízellátását, és számos vízi fajnak akadályt jelentenek.

Forrás: AFP/Antonio Scorza

Felégetett esőerdő Észak-Brazíliában

AFP/Antonio Scorza

A természeti erőforrások illegális használata is rengeteg problémát okoz. Nemcsak a fakitermelés, de az aranybányászat, a kőolaj utáni kutatás, valamint a túlhalászat is. Szintén fakitermeléssel jár az erdők marhalegelőkké és termőföldekké történő alakítása is - az elpusztított erdők 80 százalékának a helyén ma szarvasmarha-tenyésztés folyik. Ezek a növekvő iparágak az egyszerű gazdákat is egyre beljebb kergetik az erdőbe, akik aztán kénytelenek újabb fákat kivágni, hogy eltarthassák saját magukat.

Kulcsszereplő a szénkörforgásban

Az Amazonas folyó medencéjében terül el a világ legnagyobb egybefüggő esőerdeje. Az 5,6 millió négyzetkilométernyi sűrű erdő a Föld trópusi erdeinek a felét alkotja. Ez a hatalmas kiterjedésű erdő becslések szerint 90-140 milliárd tonna szenet tartalmaz. (Az esőerdőket tévesen a Föld tüdejének is nevezik, mert úgy tartják, hogy a fotoszintézissel nagy mennyiségű oxigént termelnek. Ugyanakkor a légzés során a növények oxigént kötnek meg, és szén-dioxidot állítanak elő. Ezért az esőerdők nettó oxigénprodukciója gyakorlatilag nulla.)

A hatalmas erdő nyolc gyorsan fejlődő országhoz tartozik: Brazília, Bolívia, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és a Francia Guyana. Több mint 30 millió ember él itt, köztük számos bennszülött, indián törzsek tagjai. A terület fajgazdagsága egyedülálló, itt él a mai ismert fajok 10 százaléka. Az élőhelyük pusztulásával ugyanakkor nekik sem túl jók a kilátásaik.

Ha a fakitermelés és a szárazság miatt az erdő területe tovább csökken, akkor nemcsak kevesebb CO2-t köt meg, de a gyorsan lebomló szerves anyagból hirtelen nagy mennyiségű szén-dioxid kerül a légkörbe, ami felgyorsítja a klímaváltozást.