A legnehezebb harcok még csak ezután következnek - mondta vasárnap az amerikai egyesített vezérkar elnöke, Richard Myers tábornok a BBC-nek nyilatkozva. A tábornok szerint a rendszerhű iraki "halálosztagok" támadásai "bosszantóak" voltak az elmúlt időszakban, de a szövetségesek stratégiájának egészére nem gyakoroltak jelentős hatást. Myers nem volt hajlandó találgatásokba bocsátkozni a konfliktus várható hosszáról.
A szövetségesek vasárnap reggel is folytatták Bagdad bombázását. Szombat este óta szinte megszakítás nélkül bombázták az iraki fővárost és környékét. Az amerikai védelmi minisztérium hivatalos közleménye szerint a Fidáíjín Szaddám milícia fő kiképző központja, az elnöki palota, egy hírszerző központ, továbbá föld-levegő rakétakilövő helyek szerepeltek az elmúlt egy napban bombázott bagdadi célpontok között.
Az amerikai hadsereg különleges egységeket helyezett el Irak nyugati részének gyéren lakott sivatagi körzeteiben is. Ellentétben Dél-Irakkal, ahol a katonákat kísérik az újságírók, nyugaton nem engedélyezték az újságírók jelenlétét. A telepítést irányító Stanley McChrystal vezérőrnagy elmondta: Irak nyugati részén egy kis számú haderő a légierő és a titkosszolgálat támogatásával különlegesen aktív, mindenekelőtt azt akarják megakadályozni, hogy az irakiak Scud rakétákat lőhessenek ki az ottani támaszpontokról.
Észak-Irakban egyelőre nagyobb harcok nélkül folyik az Egyesült Államokkal szövetséges kurd felkelők előrenyomulása. A kurd harcosok, a pesmergák egyre-másra foglalják el az iraki hadsereg által elhagyott ellenőrző pontokat.
Egy brit katonai szóvivő szerint a brit tengerészgyalogság egységei a dél-iraki Bászra körzetében vasárnap délelőtt iraki félkatonai erőkkel csaptak össze. A brit egységek megölték az iraki Köztársasági Gárda egyik ezredesét, és több iraki foglyot ejtettek - állította a szóvivő.
Richard Myers döntő eredménynek nevezte a dél-iraki olajmezők biztonságba helyezését, és azt, hogy Irak nem tudott rakétatámadásokat intézni Izrael ellen. A tábornok szerint azért nem következett be az iraki hadsereg tömeges kapitulációja, és a lakosság azért nem meri nyíltan felszabadítóként üdvözölni a szövetségeseket, mert még tart a rendszer bosszújától.