A felmérésben a kutatók kisebb, hasonló környezetben élő vagy hasonló származású csoportokat is vizsgáltak. Egy budapesti főiskolás, egy roma, egy fővárosi és egy vidéki egyetemista csoportnak tettek fel külön további kérdéseket.
A vidéki főiskolások elmondásuk szerint leggyakrabban olyan problémákkal szembesülnek a felsőoktatásban, mint az elidegenedés, a tanárok komolytalansága vagy az arcra osztályozás. Kiemelt problémák érzik a diákok lekezelését és a kevés szabadidőt is.
A roma diákok szerint a legnagyobb problémát a vidék és a város különbsége, a lakáshoz jutás nehézségei, az ösztöndíj egyenlőtlen elosztása jelenti. Sok roma diák panaszkodott arra is, hogy nincs megfelelő befolyása az előadók oktatási színvonalára, de többen hiányolták a diákok jogi képviseletét is. Szintén sokan fájlalják a rossz ösztöndíj-lehetőségeket és a rossz kilátásokat. A roma megkérdezettek szerint leginkább az egység hiánya teszi kiszolgáltatottá a diákokat.
A budapesti egyetemre járóknak az anyagi nehézségek és az információk megszerzése jelent kiemelt problémát. A fővárosi egyetemisták arra is panaszkodtak, hogy sok felesleges információt kell megtanulni, hogy a tanárok arcra osztályoznak, megkülönböztetik a nemeket. Sokan érzik problémának a diszkriminációt, az elszürkülést és a rivalizálást is. Szintén sokan mondták azt, hogy az állam, az iskola és a jogrendszer kiszolgáltatottá teszi őket.
A budapesti főiskolások szerint a kevés pénz, a drága albérlet, a kevés kollégium, a barátságok hiánya jelent gondot. Sokan panaszkodnak a rossz családi kapcsolatokra, szintén sokan érzik úgy, hogy hiányzik belőlük a magabiztosság. De sokan sérelmezik az oktatási információk hiányát és a kiszámíthatatlan osztályozást.