A hanaskogi vegyesboltban véget ért a svéd álom

A svéd hatóságok már sok baranyai roma család menedékkérelmét elutasították, és az eddig esetleg bizakodók közül is egyre többen kénytelenek rájönni: nem az ígéret földjére érkeztek. Akad, aki alig több mint hat óra leforgása alatt vett 180 fokos fordulatot. Az [origo] menedékkérő magyarokat kísért Svédországban. Riportunkból megtudhatja, hogyan lett a városi álomból falusi valóság, hogy mit gondolnak a svédek az ügyről, és hogy hol van a világ vége Svédországban.

"Ez itt a világ vége" - fogad bennünket - az [origo] és az MTI munkatársát - keserűen László, mikor belépünk új szálláshelyükre. A pécsi férfi - aki nem roma származású, de otthon maradt felesége igen - tinédzser lányával és két kisebb fiával, valamint régi ismerősével, Tiborral foglalta el a migrációs központ lakását a Kristianstadtól nagyjából húsz kilométerre fekvő Hanaskog nevű faluban. Az élet valóban nem vibrál a településen, az utcákon csak elvétve tűntek fel autók, és járókelőket is alig lehetett látni.

Magát a lakást azonban sokan megirigyelhetnék Magyarországon: két szoba, konyha, fürdőszoba és erkély egy vöröstéglás házban. A menedékkérők ráadásul nincsenek állandó felügyelet alatt, bár bizonyos szabályokat be kell tartaniuk: nem hangoskodhatnak, reggel kell mosniuk, hogy a gép zaja ne zavarja a többi lakót, és csak kijelölt helyen dohányozhatnak. A lakással igazából nincs is gondjuk Lászlóéknak, de átverve érzik magukat, amiért állításuk szerint csak utólag tudták meg, hogy a többi családot nem a közelükben, hanem egy másik faluban helyezték el.

Hiányzik nekik a tévé is, bár azt egyébként 400 koronáért bérelhetnének pár hétre, de az egyik fő problémájuk, hogy nem egy városban, hanem egy faluban szállásolták el őket. "Ide még a madár is három napi hideg élelemmel jön, aztán egyből visszafordul" - mondja Tibor. A lány is el van keseredve, azt hajtogatja, hogy nem hajlandó tovább itt maradni. Apja megjegyzi, biztosan azért rakták őket ide, hogy ne is legyen kedvük Svédországban maradni.

A lány az egyik fiúval és Tiborral elindul bevásárolni a pénzből, amit Kristianstadban kaptak. Utóbbi a séta közben végig azt ismételgeti, hogy ez egy isten háta mögötti hely, bár a hanaskogiak ezt nyilván nem így gondolják, a falu központjában ugyanis egy hatalmas földgömb díszeleg. A település méretéhez képest meglepően nagy vegyesboltban az eladón és egy raktároson kívül egy lélek sincs. Nem sokkal magasabbak ugyan az árak a magyarországiakhoz képest, Tiborék mégis hamar rájönnek, hogy a menedékkérőként kapott pénz nem sok mindenre elég. Vesznek lisztet, olajat és krumplit, nagyobb luxust nem engednek meg maguknak, igaz, később azért visszamennek még pár dobozos sörért is.

Bár sokat hallani arról, hogy a svédek a felszín alatt előítéletesek az idegenekkel szemben, Hanaskogban ennek semmi jelét nem látni. Sokatmondó, hogy az emigrációs központ lakása egy olyan házban van, ahol a lakók többsége átlagos, munkábajáró svéd. A legfelső szinten egy fekete fiatalember lakik, törülközőben nyit ajtót, és azt mondja, teljesen békésen eléldegél az időnként érkező, menedékkérő szomszédokkal. Egy problémás esetre emlékszik, amikor néhány fiatalt elvittek a rendőrök, vélhetően lopásért. A tömbház egy másik lakója, egy idős férfi pedig - némileg tört angolsággal - egyenesen kijelenti, ő kifejezetten jónak tartja, hogy itt menedékkérők is élnek. A közeli trafik eladója pedig csak annyit mond, időnként megjelennek nála, vesznek valamit, és ő kedves embereknek tartja őket.

Az új lakók megismerésére nem lesz hosszú ideje. Bár László a reggeli induláskor az [origo] munkatársának még azt mondta, nem hajlandó hazamenni, most már abban biztos, nem akar maradni. "Vasárnap már otthon leszünk" - jelenti ki. Mint mondja, előbb megvárják, hogy kapjanak pénzt a kártyára, majd visszamennek Malmőbe, onnan pedig - ahogy ironikusan fogalmaz - a "drága jó Magyarországra". A kérdésre, hogy mihez kezdenek otthon, ugyanolyan tanácstalanul válaszolnak, mint reggel a Park Hotelnél, amikor azt kérdezgettük tőlük, hogy mit fognak csinálni Svédországban. Azt mondogatják, folytatják ott, ahol abbahagyták. László le van százalékolva, Tibornak viszont volt munkája, egy húsüzemben rakodta az árut. Bízik benne, hogy folytathatja, és meg is van rá minden esélye, mielőtt ugyanis felszállt a malmői gépre, nem mondott fel, csak szabadságot vett ki.

Pethő András - Svédország