Régi ismerőseit éppen Kákosy visszafogott, háttérbe húzódó természetére emlékezve lepte meg, hogy politikai pályára lépett. Nem tartják vezető alkatnak. "Nem volt vezéregyéniség, nem volt irányító típus. Benne volt a dolgokban, de nem ő kezdeményezett" - magyarázta egy volt osztálytárs.
Kákosy - forrásaink szerint - nem is készült eredetileg politikusnak, sokáig orvos szeretett volna lenni, mint a szülei, de egy sikertelen felvételi és a katonai szolgálat után beiratkozott az ELTE jogi karára. 1994-ben elvégezte az egyetemet, PHD fokozatot szerzett a pénzügyi jogi tanszéken, ezalatt néhány évig maga is tanított külsős oktatóként. Közben dolgozott is, karrierjét a CIB bankban kezdte jogi előadóként, egy évvel később átment a Magyar Nemzeti Bank Szabályozási Főosztályára. 1996-ben, mikor végleg búcsút mondott az egyetemnek, Párizsban kapott munkát Magyarország állandó OECD-képviseletén, a Magyar Nemzeti Bank képviselőjeként. 2001-ben tért vissza Magyarországra, hogy az MNB jogi főosztályán, kodifikációs szakértőként dolgozzon.
A bankból 2004-ben került fejvadász közvetítésével kabinetfőnökként a GKM-be. Másfél évig a szűken vett miniszteri kabinetet vezette, foglalkozott Európai Uniós kapcsolatokkal is, 2006-ban azonban megváltozott a minisztérium működése.
Júniustól átkerült Kákosyhoz körülbelül száz ember irányítása, közvetlenül hozzá tartozott a stratégiai főosztály, a belső ellenőrzés, a jogi főosztály, a parlamenti kapcsolatok, a koordináció, az adminisztratív kezelés. A minisztériumban dolgozókat tehát nem érte váratlanul Kákosy kinevezése, régóta sejtették, hogy így fog alakulni. Kákosy ekkor valójában már hosszú ideje nélkülözhetetlen volt a minisztérium vezetésében, tulajdonképpen a közigazgatási államtitkári feladatokat látta el, ő felelt a szakmai irányításért - állították egybehangzóan minisztériumi forrásaink.
"Az apparátus bólogatott, hogy az jó lesz" - mesélte az [origo]-nak Kákosy egyik - neve elhallgatását kérő - közvetlen munkatársa. Kákosy könnyű elfogadásában az iránta érzett bizalmon túl az is közrejátszott, hogy sokan fellélegeztek: nem kívülről jön vadonatúj ember, aki valószínűleg hozta volna magával a régi embereit. Persze azért nem mindenki ujjongott, hiszen a már Kókával elkezdődött stílusváltás rengeteg érdeket sértett. Minisztériumi forrásunk szerint azok fogadták rossz szájízzel a változásokat, akik nem tudták felvenni a ritmust, amelyet a hatékonyság nélküli működést nem tűrő új vezetők diktáltak.
A miniszter munkastílusáról beszélve több kollégája is nagy teherbírását és konszenzusteremtő képességét emelte ki. "A szakmaiság és a korrektség írja le legjobban" - írta megkeresésünkre a GKM egy volt dolgozója, aki szerint lehetett Kákosyval szakmai érvekkel vitatkozni,kérdezett, ha valamit nem értett, és képes volt gyors mérlegelés után dönteni. "Az érvek és nem az érzelmek embere" - fogalmazott a névtelenséget kérő volt kolléga. "Nyitott, lehet vele beszélni, nincsenek begyepesedett, megrögzött dolgai" - mondja egy másik munkatársa. "A Csaba egy csendes ember, ebben ellentéte a Kókának, aki sodró lendületű egyéniség. Nem cirkuszol, nem csinál nagy füstöt, megtörténnek a dolgok" - tette hozzá.
Ugyanakkor kollégája szerint ez a munkastílus, a dolgok csöndes, nyugodt, kissé bürokratikus kézbentartása előidézheti azt a veszélyt, hogy az egész intézmény bürokratikusabbá válik, s így több akadály gördülhet a világrengető, felforgató nagy ötletek elé.