A 62 éves Molnár Károly eddigi egész pályája a tudomány és az egyetem körül forgott. 23 éves korában - a gépészmérnöki diploma kézhezvételekor - lett tanársegéd a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd folyamatosan emelkedett feljebb a tudományos ranglétrán. Életrajza szerint oktatási területe a "transzportfolyamatok, valamint a vegyipari és élelmiszer-ipari műveletek és berendezések". 1991-től már nemcsak a tudományos, hanem az egyetemi szervezeti munkából is kiveszi a részét. Dékánhelyettesből lett előbb dékán, majd rektorhelyettes, 2004-től pedig már ő a BME első embere.
Egyetlen kitérő a pályafutásában, hogy tagja a Paksi Atomerőmű igazgatóságának. 1998-ban került be először a testületbe, majd rövid kihagyás után visszatért, és 2002-től már ő az igazgatóság elnöke. Érdekesség, hogy a Paksi Atomerőműnek ezzel egy időben az a Kocsis István volt a vezérigazgatója, akit a miniszterelnök nemrég távolított el a Magyar Villamos Művek éléről. Molnár és Kocsis között ráadásul van még egy kapcsolódási pont, utóbbi ugyanis a BME gazdasági tanácsának elnökhelyettese (legalábbis mindenképp az volt tavaly júliusban, egy BME-hírlevél szerint).
A tandíjvitában Molnár Károly a kormány terveit támogatta. A népszavazás előtt, februárban az MTI-nek azt nyilatkozta, "nincs létjogosultsága az ingyenes képzésnek, és szükség van a tandíj bevezetésére". Szerinte a 105 ezer forint - annyi volt a tervezett tandíj - nem sok, "senkinek a financiális helyzetét nem ingatja meg". Hozzátette, megvannak a garanciális elemek, amelyek mellett a tehetséges, ám szegény sorsú diákok nem szorulnak ki a felsőoktatásból.