Balatoni Kamill 1912-ben született, majd 24 évesen kezdett el kajakozni, de csak a véletlennek volt köszönhető, hogy versenyezni kezdett. 1936-ben egy próbaversenyen volt mint néző. Az úgynevezett eszkimókajakjában ült, és kíváncsiságból közelebb ment a versenyzőkhöz.
Amikor elrajtoltak, felvette velük a versenyt, és mindenki nagy meglepetésére győzött. Ekkor figyeltek fel rá
– írja a kajakkenusport.hu.
1938-ban, a sportág első világbajnokságán 10 ezer méteren ezüstérmet szerzett. A kor hírei szerint Balatoni fölényesen vezetett egy francia riválisával a mezőny előtt, amikor a franciának egy sárcsomó ragadt a hajója orrára. Ekkor Balatoni megállt és segített neki, mire a svéd Bogrem megelőzte őket. Balatoni jól hajrázott, de így sem tudta utolérni a svédet, így második helyen ért célba.
Ezzel ő szerezte meg a magyar kajak-kenu sport első világbajnoki érmét.
Később a válogatott első szövetségi kapitánya lett. Edzésmódszereivel megalapozta a magyar sikereket a sportágban.
1944-ben, Budapest Ostroma előtt a vízi leventéknél szolgált. Decemberben készültek a főváros ostromára, próbálták az összes versenykajakot és kenut biztonságosan elrejteni. Miután a szovjetek több városrészt elfoglaltak, a századukat feloszlatták, Balatoni több társával együtt egy Margit-körúti pékségben kapott munkát. A német katonák megtalálták őket és számonkérték rajtuk, hogy nem vettek részt Budapest védelmében.
Balatoniék odaadták nekik az eltávozásról szóló parancsukat, de az le volt járva.
Emiatt hadbíróság elé állították, szökevénynek minősítették és másnap reggel a társaival együtt lelőtték.
A cikk folytatódik, lapozzon!