A hetvenes években White ontotta magából a rendre a slágerlisták élére ugró dalokat, amelyek bár egy kaptafára készültek, egytől egyig kiválóan voltak előadva. Az ekkor kialakult Barry White-hangzás a klasszikus r'n'b-re és soulra épített, és ezeket aktualizálta a Love Unlimted Orchestra stúdiózenészeivel, különösen pedig a fúvósszekcióval, amelyben többek közt helyet kapott a később Kenny G-ként szólóban is világhírig jutó Kenny Gorelick is. Az andalító dallamok szerzése mellett White szövegíróként is ekkor bontakozott ki végérvényesen. Az általa írt dalok szinte kivétel nélkül a szerelemről szóltak, és előszeretettel foglalkoztak a női test, a női fehérneműk és a férfiszív fájdalmának rejtelmeivel. Néhány cím az ekkor született klasszikusok közül: It's Extacy When You Lay Down Next to Me, You're the First, the Last, My Everything, Can't Get Enough of Your Love, Babe és I'll Do for You Anything You Want Me to.
A nyolcvanas években a közönség fokozatosan elfordult Barry White-tól, ám ez csak az enyhén csökkenő lemezeladási statisztikákon látszott meg, koncertjei világszerte hatalmas sikerrel zajlottak. White gyakran dicsekedett azzal, hogy több női alsóneműt dobáltak fel neki a színpadra, mint Tom Jonesnak, ahogy azzal is, hogy állítólag az ő zenéjére fogant a legtöbb gyerek a világon.
Az utóbbi tíz évben ismét erőre kapó karrierje során White több, mint 100 millió lemezt adott el, ezzel a teljesítményével valamint 106 arany- és 41 platinalemezével minden idők legsikeresebb előadói között van. A kilencvenes évek végén aggasztó hírek kezdtek szállingózni az egészségéről, először krónikusan magas vérnyomásáról, majd visszatérő vesebántalmairól. 2002 szeptemberében szélütés érte, amiből már soha nem sikerült teljesen felépülnie - egy hollywoodi kórházban érte a halál július 4-én reggel. Két feleségétől származó nyolc gyermeke egy törvénytelen fia és számtalan unokája volt.