Elégetett és betiltott lemezek

Július 31-én múlt 40 éve annak, hogy derék amerikai polgárok Beatles-lemezeket égettek az alabamai Birmingham városában, miután John Lennonnak volt mersze kijelenteni, hogy zenekara népszerűbb Jézus Krisztusnál. Ez manapság furcsa, anakronisztikus barbarizmusnak tűnhet, pedig a könnyűzene története a mai napig tele van betiltott, elégetett, cenzúrázott lemezekkel és dalokkal. Az elégetett Beatles-lemezek apropóján teszünk egy rövid időutazást a könnyűzene és a politikai vagy társadalmi ingerküszöb viszonyáról, a rock and roll hajnalától, egészen a punkkorszakig.

Bár két teljesen különböző közegről van szó, érdekes látni, hogy a hatalom mind a szocialista egypártrendszerekben, mind pedig, az úgynevezett szabad világban igyekezett korlátozni kezdettől fogva "az ifjúságra káros hatással levő", "felforgató" új zene működési terét. Persze, ez nálunk sokkal sikeresebben működött, így a hatvanas-hetvenes évek magyar előadói feltehetően boldogan helyet cseréltek volna nyugati sorstársaikkal, akiknek "csak" egy vagy két dala került hosszabb-rövidebb időre tiltás alá.

Magyarországon az egész műfajt ellehetetlenítette a központi vezérlésű cenzúra, és nemcsak előadók egész sorát akadályozta meg abban, hogy legalább megörökítse dalait, de tehetséges emberek százainak tette szabályosan tönkre pályafutását. Rendkívül hosszú lenne a lista, amely azokat a - mára csak legendának számító - előadókat tartalmazza, akiknek nem volt lehetőségük nagylemezt (vagy akár csak egy kislemezt) rögzíteni, koncertezni, és olyan esetek is voltak, amikor itthon többé-kevésbé megtűrt előadóinknak lett volna lehetősége külföldön is megmérettetni magukat, ám a magyar kultúrpolitika ebben sem segítette őket, sőt.

Szörényi Leventét relatíve kevésszer tiltották be

Éppen ezért, nincs értelme külön elemezni a magyar könnyűzene betiltott lemezeit vagy előadóit, hiszen gyakorlatilag egész rocktörténetünk a hatalommal való kötélhúzásról, kompromisszumokról vagy hiábavaló küzdelemről szólt, akár a relatíve megtűrt Illésről, akár a hatvanas évek legendás underground zenekarairól legyen szó, amelyek szinte nyom nélkül tűntek el a süllyesztőben (Dogs, Liversing, stb.), vagy nem bírták sokáig a kilátástalan harcot és külföldre menekülve próbálkoztak a zenéléssel (Kex, Syrius).

Nem túlzás azt sem kijelenteni, hogy a Kádár-korszak - sok egyéb mellett - a magyar pop- vagy rockzenében is olyan súlyos károkat okozott, hogy mind strukturálisan, mind kulturális szempontból a mai napig érezteti hatását. Ennek köszönhetően, nem csak popzenei életünket jellemző, egészséges szemlélettel, de egy sereg előadó, kényszerűségből feledésbe merült életművével is szegényebbek vagyunk. Pedig nálunk még csak nem is égettek lemezeket.

Inkei Bence