Madonna vodkagőzös kedvencei újratöltik az üveget

A héten kicsit pihen a lemezipar, túl sok nagy név ezért nincs is a lemezajánlóban. De van mindjárt egy Sziget-fellépő a gipsy-punk emigráns Gogol Bordello személyében, aztán itt a britek új közellensége és sztárzenekara, az Enemy is. A Yellowcard tartja a helyét az amerikai pop-punk kedvencek között, míg újra összeáll az egykor legendás Meat Puppets, és egy karakteres dalszerző is befért a célkeresztbe.

Yellowcard: Paper Walls

Várakozások: Még ha ez Európából nem is látszik annyira, a floridai Yellowcard ott van az amerikai tinédzserek legnagyobb kedvencei között, híven illusztrálva a pop-punk mindent elsöprő népszerűségét. 1997-ben alakult, és jó ideig csak egy volt az amerikai pop-punk zenekarok közül, mígnem le nem tette az asztalra 2003-ban az Ocean Avenue című albumot, amelyből több mint kétmillió példányban fogyott csak az USA-ban. Azóta a Yellowcard igazi kedvencnek számít az amerikai fiatalok körében, tavalyi albuma, a Lights and Sounds már a Billboard Top 5-jében kezdett, és ez is milliós példányszámban fogyott. A karrierje során számos tagcserén is áteső Yellowcard főként amiatt számít egyedi jelenségnek a pop-punk mezőnyben, hogy Sean Mackin (rajta kívül csak a dobos, Longineu W. Parsons III maradt az alapító tagok közül) személyében van egy hegedűse is, aki azonban az utóbbi időben kicsit háttérbe szorult, és a zenekar a keményebb, rockosabb megszólalás felé vette az irányt.

Eredmény: Van egy szó, amivel az emberek szeretnek manapság dobálózni, éppen ezért szeretnénk minél kevesebbet tenni, de a Yellowcard kapcsán nem kerülhetjük el, hogy az emo kifejezést is megemlítsük. Nem mintha a Yellowcard a zászlajára tűzte volna ezt, de könnyedén eszünkbe juthat a Fallout Boytól kezdve a Taking Back Sunday-ig bármelyik menő emo-pop-punk zenekar, még akkor is, ha a Yellowcard rafináltabb egy fokkal, és ha mondhatunk ilyet, felnőttebb is az említett együtteseknél. Direktebbek és őszintébbek a szövegek is, és inkább hangzik egy modern rockzenekarnak, mely képes arra, hogy stadionokat töltsön meg, még ha a rockos számok túl sok újat nem hoznak az eddigi albumokhoz képest. Viszont amikor kicsit elengedik magukat a fiúk, és Mackin hegedűje is kibontakozhat, akkor érződik, hogy lehet még az együttesben annyi, hogy megújuljon a jövőben.

Kiknek ajánlható: A modern amerikai rockzene huszonéves híveinek.

Olyan, mint: Tagcseréi ellenére is egységes, de távolról sem korszakalkotó pop-punkzenekar.

(IB)