Számkivetett albínó és a mezítlábas díva - afrikai visszatérők az iWiW Világzenei Nagyszínpadon

Augusztus 8-án kezdődik a 15. Sziget fesztivál, azaz már csak egy hetet kell várni a kapunyitásig. Az iWiW Világzenei Nagyszínpad összes fellépőjét bemutató ötrészes sorozatunkban a magyar előadók és az amerikai kontinens zenekarai után most az Afrikából érkező énekeseket, együtteseket vesszük sorra, akikről túlzás nélkül állítható, hogy egytől-egyig sztárok a maguk kategóriájában. Gnawa, morna, makossa, rai és az igazi sivatagi stoner blues a Szigeten!

Rachid Taha (ALG-F) (augusztus 10., péntek, 21.30)

Rachid Tahának péntek este alighanem alaposan feladja a leckét a két korábbi fellépő, az olasz Mau Mau és a Skatalites, de a rai Európában - Khaled mellett - talán legnépszerűbb előadóját nem kell félteni, képes lesz a permanens fieszta-hangulatot fenntartani. Az Algériában született, de tíz éves kora óta Franciaországban élő Taha Carte De Séjour nevű nyolcvanas évekbeli francia rockzenekarához már gyakran beházasította a rai-t, de szólólemezeivel vált igazán a modern rai-rock kulcsfigurájává, pláne, hogy dühös, gyakran forradalmi hevületű szövegekkel párosította dalait. Nagy áttörése mégis egy hagyományosabb, hazája felé forduló és példaképei előtt fejet hajtó rai-lemezzel, az 1998-as, többnyire akusztikus Diwân-nal érkezett el, mely után megint csak váratlanul, ismét karcosabb-harcosabb lett a hangvétel (a 2004-es, elektronikával bőségesen átitatott Tékitoi a jobb példa ebből az időszakból). Tavaly aztán ismét egy tradicionális korong következett, a már címével mindent egyértelművé tévő Diwân 2, idén pedig egy teljes karriert összegző válogatás (The Definitive Collection), így ezen az estén is a két fő szál között ugráló 'best of'-program várható.

Manu Dibango (Kamerun) (augusztus 11., szombat, 21.30)

Bár a szaxofonos-billentyűs-énekes Manu Dibango már járt ezen a világzenei helyszínen, éppen tavaly, az Enzo Avitabile & Bottari szaxofonos-ütős formáció vendégeként, ám az bármennyire emlékezetes is volt, mégsem lehetett teljes értékű, önálló Dibango-emlék, így külön öröm, hogy idén végre megkaphatjuk, amire annyira vártunk már: a szédületes afrikai dzsesszfunkot, melynek makossa az álneve. Ami Nigériának az afrobeat és Fela Kuti, az Kamerunnak a makossa és Manu Dibango. Felesleges persze túlbonyolítani, egészen rokon a két világ, ami nem is meglepő, hiszen az országok is szomszédosak. A makossa, ez a gyors tempójú, városi tánczene a groove-os ritmusszekcióról és a nyomatékosított fúvósokról ismerhető fel, de van benne a ghánai highlife-ból és mint összetevő, jellemzi a rumba és természetesen a dzsessz is.

A műfaj legfontosabb előadója pedig ez a mindig mosolygó, kopasz, napszemüveges figura, aki 1972-es Soul Makossa című slágerével és azonos című albumával nagyon súlyos könnyűzenei alapművet alkotott (mely a korai diszkó-korszaknak is az egyik sikerdala volt és igen, még Michael Jackson Wanna Be Startin' Somethin' című felvételéből is erősen visszaköszön - anélkül, hogy Dibangót megemlítené a szerzői kredit). A vigyori fúvós később számos formációval, megszólalással és stíluskanyarral járta köreit, mi pedig szerencsések vagyunk megint, hiszen ő is éppen életműösszegző lemez után érkezik hozzánk.

Alpha Blondy (Elefántcsontpart) (augusztus 12., vasárnap, 19.45)

Afrikának is megvannak a maga reggae-hírességei (főleg a nyolcvanas évek eleje óta virul az ottani színtér, Majek Fashek és Lucky Dube jelképes vezetésével), a kontinensen túl azonban - és a nagyvilág szemében Jamaicához mérhetően - csak egyetlen zenekar emelkedik ki, az pedig nem más, mint a vasárnap este Magyarországon is bemutatkozó Alpha Blondy. Az elefántcsontparti énekes és soktagú, Solar System nevű kísérőzenekara nemcsak az afrikai reggae, de úgy általában is a műfaj egyik legnépszerűbb előadója, komoly mondanivalóval és tanító szándékú szövegekkel. Egyik fő témája a vallások összebékítésének szándéka: a muzulmán-keresztény párosítású szülői hatásokat Alpha Blondy gyorsan kiegészítette az amerikai tanulmányútja során megismert rasztafariánizmussal, majd a már szándékosan felfedezett többi vallással. 1986-os ökomenikus slágere, a Jerusalem az "egy szeretet" elvét hirdette, de persze jó reggae-előadóként minden pozitív ügy mellett kiáll. Ugyan stúdiólemeze már régen jelent meg (jó hír a rajongóinak, hogy hamarosan boltokban a tavasszal rögzített új korong), így legutóbbi kiadványnak nála is egy slágereket összegyűjtő album számít, de hát mi mással is mutatkozna be egy ilyen neves zenekar egy fesztiválon, ha nem legjobban sikerült szerzeményeivel?

Dömötör Endre