Lucy gyémántokkal az égen - LSD és rock a hatvanas években

Az LSD a hatvanas évek végén a popvilág legdivatosabb tudatmódosítójának számított, feltűnése nagyban átrajzolta a rockzene térképét is. Pszichedélia Angliában és Amerikában, LSD-ihlette zenék négy évtizeddel korábbról.

Nem mintha az amerikaiaknak az LSD újdonság lett volna, sőt, a tengerentúlon már jóval korábban polgárjogot nyert. Először a neves író, Ken Kesey és baráti köre, a magát The Merry Pranksters névre keresztelő kommuna népszerűsítette szélesebb körben, és innét nőtt ki a San Franciscó-i színtér legnevesebb zenekara, a Grateful Dead is. Az együttes vezetője, Jerry Garcia nem is titkolta vonzódását az akkor már tiltott szer iránt: "Olyan szabadságot biztosított nekünk, amilyenben ritkán van része egy zenésznek. Semmilyen várakozásnak vagy igénynek nem kellett megfelelnünk, viszont lehetővé tette számunkra, hogy szabadon kísérletezzünk a zenével."

A Grateful Dead a hippikorszak emblematikus zenekara lett, de rajta kívül is sok együttes nőtt ki San Francisco pszichedelikus színteréből. Közülük a Jefferson Airplane lett a legsikeresebb, mely a White Rabbit című 1966-os slágerével végleg bevitte az LSD-t az amerikai poptörténelembe, hiszen a dal szövege is nyíltan a különböző pirulák által kiváltott hatásokra utal.

Jefferson Airplane - White Rabbit

De nemcsak Friscóban létezett burjánzó pszichedelikus színtér, hanem Los Angelesben is, ahonnét a Byrds lépett ki először az űrbe: az Eight Miles High című dal 1966-ban az egyik első pszichedelikus szerzemény volt, melyet egyből "drogos" dalnak is bélyegeztek, noha erről azóta sem sikerült bizonyítani, hogy valóban hallucinogén drogok hatása alatt íródott volna. Később persze a Byrds is felvette a kesztyűt, mint ahogy a város legendás előadóiból még olyan sokan, Hendrixtől a Doorsig. A hatvanas évek legendás halottjai (Jim Morrison, Jimi Hendrix és Janis Joplin) azonban olyan hedonista életmódot folytattak, hogy ott az LSD csak egy volt a mértéktelenül fogyasztott tudatmódosító-szerek közül, ezért náluk már bajosabb megállapítani, alkotási folyamataikban mennyire játszott szerepet.

Annál könnyebb Brian Wilson esetében, aki kicsit rendszeridegen elemként keveredett az LSD-használók közé: a Beach Boys tagjaként egészséges, napbarnított, középosztálybeli fiúként indult (ellentétben a többi nagy lázadóval), ám a korszellem őt sem hagyta érintetlenül, és a hatvanas évek közepétől kezdve egyre többfajta kábítószert fogyasztott, melyek közül egyértelműen az LSD gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Harmadik LSD-tripje afféle spirituális megvilágosodásként érte Wilsont, aki ennek hatására írta legnagyobb slágerét, a Good Vibrations-t, melynek nagyívű hangszerelését is ekkor álmodta meg.

Ez, valamint az ezt megelőző Pet Sounds című album azonban túl nagy súlynak bizonyult, amely alatt a túlérzékeny Wilson össze is roppant. Igaz, nem tett jót neki a szinte korlátlan drogfogyasztás sem, de a tény, hogy a SMiLE című lemez, amit a főművének szánt, idegösszeroppanása miatt nem készült el. Brian ki is vonta magát a forgalomból, és egy jó évtizeden keresztül nem is nagyon csinált semmit. 2004-ben viszont 37 év után Brian Wilson megcsinálta mesterművét, a SMiLE-t, sőt, még turnéra is indult vele.

The Beach Boys - Good Vibrations

A pszichedelikus Amerikának volt még egy fellegvára, Texas személyében, ahonnét ugyan kevésbé ismert, de az utókorra szintén komoly hatással bíró zenekarok jöttek, melyek közül a 13th Floor Elevators frontembere, Roky Erickson egy Syd Barretthez hasonló őrült zseni volt, hasonló mentális instabilitással. A ma már igazi kultzenekarnak számító 13th Floor Elevators első albuma azért kihagyhatatlan ebből az összeállításból, mert az első volt 1966-ban, amely címében (The Psychedelic Sounds of the 13th Floor Elevators) is büszkén hirdette irányultságát. Sőt, a borítón felhívás is olvasható volt az LSD, mint a "felsőbbrendű tudatállapot" biztos eszközének fogyasztására.

A hatvanas évek végére aztán a pszichedelikus korszak lecsengett, a rockzenészek másfajta tudatmódosítók felé néztek, és bár az LSD azóta is sok előadó tudatát tágította ki, a hetvenes évekre már túl volt pályája csúcsán - egyeseket gyakorlatilag tönkretett, mások gond nélkül túlélték a pszichedelikus korszakot. Az LSD azóta is tiltott drognak számít, vélhetően nem is teljesen ok nélkül, viszont az is tagadhatatlan, hogy nélküle egészen másként festene a rocktörténelem is.