Orosz magasiskola

Idén már ötödször rendezi meg a Nemzeti Színház a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót (Madách International Theatre Meeting, MITEM). Minden áprilisban a Nemzeti Színház Budapestre hozza Európa legjobb színházait (sőt, olykor Európán kívülről is válogat, idén április 29-ig minden napra kínál valamit), egyre nagyobb megtiszteltetést jelent ide meghívást kapni. Idén Fokin, Tuminas, Nekrosius, Rizsakov világhírű előadásai mellett jön a Berliner Ensemble (Michael Thalhaimer rendezésében A kaukázusi krétakört kétszer is játszották a Nemzetiben) és Giorgio Strehler egykori legendás színháza, a milánói Piccolo Teatro. 

Svejk.Visszatérés

Jaroslav Hašek bohém cseh újságíró volt, aki maga is belekóstolt az első világháborúba mint katona, de testi alkalmatlansága miatt ez nem tartott sokáig. Élményeket viszont begyűjtött, főleg azt, hogy a háború és a hadsereg a legirracionálisabban működő dolgok a világon. Az 1920-as évek elején a csehek új országuknak örülve nyilván szívesen olvasták az egykori Monarchia hadseregéről szóló kegyetlen szatírát, amely olcsó füzetekben jelent meg folytatásokban. Hašek korai halála után más fejezte be a művet, amely egyáltalán nem sorolható a magas irodalom körébe.

Hašek tulajdonképpen egy maradandó dolgot talált ki: Svejk figuráját.

Ez az idióta alak a tökéletes katona, mert nem kérdőjelez meg semmilyen értelmetlen parancsot, fenntartás nélkül mindent végrehajt, és soha nem hagyja el az optimizmusa az értelmetlen vérfürdőben. Svejk figuráját kölcsönvette Bertolt Brecht is, aki a második világháború eseményei közé helyezte. Sőt tulajdonképpen Forrest Gump sem csinál mást, mint végig svejkeskedi az USA történelmét a huszadik század második felében.

Forrás: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

A színlap szerint Valerij Fokin Tatjana Rahmanova színdarabjából indult ki, majd ezen is túllépett. Általában a színházak úgy használják a Svejket, hogy kabarétréfákat mazsoláznak ki a bőséges prózai alapanyagból, és különösebb dramaturgiája nincsen az előadásnak. Valerij Fokin valami egészen mást csinált a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház társulatával.

Öntörvényű, a saját szabályait követő rendezői látomást látunk.

Simon Pastuk díszlete képzőművészeti igényű kompozíció, ami ugyanakkor nagyon praktikus játéktér is. Ahogy halad előre az előadás, minden díszletelem külön szerephez jut, sőt meglepetések is érik a nézőt, ahogy valami nem várt módon mozdul meg vagy vetítési felületté válik.

A harminc szereplő szinte végig a színen van, pontos koreográfia szerint örvénylenek. Közülük tizenkét fiatal férfit mint katonai egységet látunk, akik hihetetlen összhangban hajtanak végre mindent. Inkább szól ez az előadás róluk, mint Svejkről. Meg is ismerjük őket egyesével, amikor Isten színe elé járulnak, és szemrehányásokat tesznek a Mindenhatónak. Ő egyébként nem más, mint a sorozást vezető főorvos hatalmas angyalszárnyakkal. De hát mit várjunk egy olyan előadásban, ahol egyszer csak színre lép egy kukoricagránátnak öltözött nő is?

Forrás: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

Kicsit lépre van csalva a néző. Az elején feltűnik Svejk a Kehelyhez címzett kocsma vendégei között, kitör a háború, jön a sorozás. De aztán hiába várjuk a többi jól ismert részletet, mondjuk a tábori papot, az előadás egyre komorabb hangulatú. Egy meglepően realisztikus tüzérségi támadás után embernagyságú, csonkolt bábokkal telik meg a színpad.

Valószínűleg ez a világ egyetlen Svejk-előadása, ahol meghal a címszereplő.

Hosszan hever a hullája mozdulatlanul. Hašektől már igen messze vagyunk, ez itt már Fokin. Felvetődhet a kérdés, hogy miért a Svejkhez nyúlt, mikor annyi komor mű szól a háborúról. De a sokat hivatkozott színházi ideológus, Grotowski (aki véresen komolyan vette a színházat) is beszél arról, hogy szent és profán egyszerre kell hogy jelen legyen. Fokin nagyszabású kísérlete is humort és megrázó komolyságot elegyíti.

Van viszont valami, ami különösen lenyűgöző az előadásban: nem spórol semmivel.

Annyi szegényes produkciót látni, amihez meg ideológiát is gyártanak. Fokin Svejkje egy igazi nagyszínpadi előadás: impozáns díszlettel és egyszerre mozgatott harminc szereplővel. A rendezés magasiskolája.

Kattintás után a cikk folytatódik!