Három Oscart nyert, az egyiket zokniban vitte át a határon

78 évesen is az öklét tartja oda kézfogás helyett, úgy tűnik, maga a megtestesült lazaság. Persze mi mást várhatnánk egy olyan embertől, aki több évtizedes zeneszerzői és produceri munkásság után 2013-ban DJ-nek állt, és csak idén találta ki, hogy ideje lenne már az első turnéjának is? Olaszországi házában beszélgettem Giorgio Moroderrel, aki Donna Summerről, David Bowie-ról és Freddie Mercuryról is mesélt, és elárulta azt is, hogy hány napszemüvege van, illetve, hogy leborotválta-e már valaha a bajszát.

Hogy jött az ötlet, hogy 78 évesen induljon az első turnéjára?

2013-ban elkezdtem DJ-zni, és imádtam. Soha nem akartam élőben játszani, mert nem bánok annyira jól a szintetizátorral – mármint viszonylag sokat hibázok, amit a felvételek során lehet korrigálni, élőben nemigen. De

DJ-ként úgy éreztem, hogy igazi előadóként is megállnám a helyem.

Aztán láttam Hans Zimmert a színpadon, és úgy gondoltam, ha ő meg tudja csinálni, én is. Később láttam Ennio Morriconét is, aki már 90 éves, de még mindig fellép, hozzá képest én még fiatal vagyok.

78 évesen indul élete első turnéjára Fotó: Major Kata - Origo

Mire számíthatunk a koncertjén?

A turné koncertjei valószínűleg instrumentális számokkal fognak indulni,

olyan filmek zenéjét játszom, mint A sebhelyesarcú vagy az Éjféli expressz, aztán jöhet az első slágerem, a Looky Looky,

majd a többi dalom, ismertek és kevésbé ismertek egyaránt. Olaszországban muszáj lesz eljátszanom az Un'estata italiana-t, ami az 1990-es focivébé dala volt, majdnem olyan itt, mint a nemzeti himnusz. Angliában feltétlenül játszanom kell a Together in Electric Dreams-et, ami ott óriási sláger volt, szóval lesz némi eltérés is az egyes fellépések között.

A turné címe The Celebration of the 80s, vagyis A nyolcvanas évek ünneplése lesz, holott több slágere a hetvenes években született. Miért döntöttek e cím mellett?

Elnevezhettük volna A hetvenes és nyolcvanas évek ünneplésé-nek is, de a nagyobb slágereim inkább a hetvenes évek végén születtek, a nyolcvanasokra pedig több jutott, például a Flashdance, a Take My Breath Away, a Call Me. Jobbnak láttuk, ha csak egy évtizedre koncentrálunk a névadással, nem akartuk összezavarni a közönséget.

Sztárvendég lesz a műsorban?

Most úgy áll a helyzet, hogy nem lesz, de igazság szerint még nem is nagyon kérdeztem körbe, van még pár hónapunk megszervezni.

Dolgozott esetleg együtt magyar zenésszel is?

Nem, sajnos nem is nagyon ismerek magyar előadókat, Olaszországba nem igazán jutott el a hírük.

Mit gondol egyébként, könnyebb vagy nehezebb a zenészeknek beindítani a karrierjüket ma, mint pár évtizede?

Amikor én kezdtem a pályát,

abban az időben még rendelkezni kellett egy bizonyos összeggel ahhoz, hogy valaki beindítsa a karrierjét,

zenészeket és stúdiót bérelni Münchenben és Berlinben is két-háromezer márkába került. Ma ezt a két-háromezer eurót vagy dollárt csak egyszer kell kifizetned: veszel egy jobb számítógépet, egy mikrofont és egy szintetizátort, és onnantól kezdve azt csinálsz, amit akarsz. A zenédet pedig felteszed az internetre, és pillanatok alatt megismerhet a világ.

De talán a neten túl sok az információ, rengeteg jó zene el is veszik a zajban, nem?

Igen, az igaz, hogy könnyűnek tűnik így híressé válni, de valójában nem az, ha csak azt nézzük, hogy a YouTube-on mennyi új dal jelenik meg naponta. Nem elég tehát, ha van egy jó számod, azt is tudnod kell, hogy miként reklámozd – különben tényleg elveszik a többi zene között.

Mennyire követi az új zenei trendeket?

Valamennyire követem, úgy kéthetente meghallgatom az aktuális slágereket, a toplista első negyven helyezettjét az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, illetve annak is utánajárok, hogy Olaszországban és Németországban mi történik.

Mi volt a legutóbbi teljes album, amit meghallgatott?

Soha nem hallgatok albumokat, csak egy-egy dalt, a legtöbb esetben egy lemezre amúgy is csak egy-két jó szám jut. Emellett az angol és amerikai daloknál nagyon fontos a szöveg, amit viszont nem mindig értek, így inkább az érdekel, hogy a zene milyen.

És ön dolgozik esetleg új albumon, vagy inkább a turnéra koncentrál?

Nem dolgozom új albumon, három éve ugyanis egy amerikai sorozatnak, Az alvilág királynőjé-nek a zenéjét írom, most készülünk a negyedik évadra. Egy amerikai filmben is közreműködöm, azzal is van meló.

Neki köszönhetjük A sebhelyesarcú zenéjét is Forrás: AFP

Másképp ír filmzenét, mint amikor lemezen dolgozik? Más a munkamódszere?

Ha csak egy dalt írok a filmbe, akkor nagyjából ugyanúgy dolgozom. Persze ilyenkor követni kell valamilyen rendezői utasítást,

ha egy szerelmes jelenethez kérnek tőlem számot, balladát kell írnom, még ha épp másmilyen is a hangulatom.

Ha az egész film zenéjét rám bízzák, az más, akkor jóval többet kell konzultálnom a rendezővel. Annyi előnyöm viszont van a klasszikus, nagyzenekari zenét szerzőkkel szemben, hogy csak leülök a zongorához vagy a szintetizátorhoz, és eljátszom a rendezőnek, amit kigondoltam, ő pedig egyből készen hallja a dalt, úgy, ahogy a filmbe bekerülhet.

Könnyen jön egyébként az ihlet? Mennyire ír könnyen?

Általában könnyen összerakok egy dalt, és egyből fel is szoktam venni, amit írtam – de csak másnap, visszahallgatva derül ki, hogy működik-e vagy sem.

Sokan feldolgozták már a számait, ezek közül van kedvence?

Az I Feel Love-nak van két verziója is, ami nagyon tetszik: az egyiket Vanessa Mae csinálta, a másikat a Blue Man Group.

Hány napszemüvege van? A karrierje csúcsán ritkán lehetett a nélkül látni.

Már egy sincs, mióta megoperáltattam a szemem. Nem az imidzsem része volt, egyszerűen szükségem volt rá. De most már tökéletesen látok, az egyik szememmel messzire, a másikkal közelre. A doki mondta, hogy meg tudja úgy operálni a szemem, hogy messzire lássak, vagy úgy, hogy jól tudjak olvasni – végül az egyik szememet így, a másikat úgy műtötte, ami tökéletes kombináció.

És a bajuszát leborotválta valaha?

Igen, azt hiszem,

a nyolcvanas évek végén vagy a kilencvenesek elején volt egy olyan időszak, amikor nem volt bajszom.

Nemrég elhatároztam egyébként, hogy ha eljön az idő, amikor már nem nő tovább, akkor megszabadulok tőle.

Az interjú végén még zongorázott kicsit Fotó: Major Kata - Origo

Annyit áruljon még el, hogy milyen nyelven álmodik? (Ortiseiben a német és az olasz keveredik, Moroder édesanyja a környékre jellemző ladin nyelven beszélt – a szerk.)

Mostanában három nyelven is álmodom, itt olaszul és németül, Los Angelesben angolul. Attól is függ, hogy kivel álmodom: nemrég egy német ismerőssel, aki húsz éve meghalt, ugyanúgy németül beszélgettem, ahogy régen a valóságban. Van egy olasz barátom is, aki úgy tíz éve halt meg, vele is gyakran álmodom, de vele persze olaszul.

Giorgio Moroder 2019. május 15-én lép fel a Papp László Budapest Sportarénában.