I. Bevezetés
A 20. század hajnalának legnagyobb zenei áttörését a jazz műfajának megjelenése jelentette. New Orleans fekete lakossága és a zenei szabadságra való törekvés hozta létre a világot pár évtized alatt meghódító új zenei stílust, amelyet ma már a nagyvárosok népzenéjének is nevezünk.
A jazz jellemző eleme a pillanatnyi érzések kötetlen, felszabadult megjelenítése, a kották kötöttséget jelentő világából történő kilépés, a rögtönzés, az improvizáció mindent átható felemelő érzése! Előadó és hallgató közösen teremti ennek a rögtönzésnek a hangulatát, a közönség minden szólót külön is díjazó tapsa átalakítja viselkedési formáját.
A jazz sokat vett át a klasszikus zene értékeiből, és egyben nagy hatást gyakorolt a század klasszikus zenéjére. A két műfaj átjárhatóvá vált, Jasha Heifetz ragtime átirataitól pár év telt el Bartók Béla Kontrasztok című művéig, melynek klarinét szólamát a swing zene klarinétos királya, Benny Goodman játszotta. A jazz Louis Armstrong utódjaként emlegetett sztárja, Wynton Marsalis már mindkét zenei formában egyenrangúan kiemelkedő egyéniség, ami jól reprezentálja a jazz műfajának és a klasszikus zenének az egymásra találását.
Benkó Sándor Kossuth-díjas előadóművész - felismerve, hogy egy komplett zenei műfaj több mint 100 éves történetét lehetetlen 50 percben tárgyalni - elsősorban a jazz műfajának intim, kevésbé ismert oldalát mutatja be, az érdekesebb részeket együttese segítségével zenei példákkal illusztrálja. A Benkó Dixieland Bandnek a világ jazzéletében eltöltött 50 éve sok érdekességet tárhat a Mindentudás Egyeteme hallgatói elé.
Míg az ilyen típusú előadások általában szűkebb témaköröket, tudományos eredményeket dolgoznak fel, addig itt egy olyan művészet egészéről kell beszélnünk, amely
Jazz előadóművészként olyan érdekességekről számolok be, amelyek ugyan kiragadott részletek csupán, ám sok mindenre rávilágíthatnak, amit a nagyközönség korábban nem ismert.