A playboy után tini lehet Észak-Korea új ura

Feltehetően még ebben a hónapban megnevezik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság leendő vezetőjét. Kim Dzsong Il utódja egyik fia lesz. Legidősebb fiában már nem bízik, mert egyszer hamis útlevéllel próbált eljutni a japán Disneylandbe. Középső fiát alkalmatlannak tartja a feladatra, így feltehetően az alig 20 éves legkisebb fiú lesz az örökös. A világ legelszigeteltebb országában milliókat fenyeget éhhalál, százezreket koncentrációs tábor, a rezsim nukleáris fenyegetéssel szerez segélyeket, az egykori Nagy Vezető, Kim Ir Szen pedig még a sírban is elnök.

Korea történetében nem példátlan a külföldtől való elzárkózás. A 19. század folyamán csak Kínával tartottak kapcsolatot az itt uralkodó Csoszon-dinasztia tagjai, ám az évszázad végére kénytelenek voltak megnyitni kapuikat - egy brit-amerikai kereskedelmi hajó és legénységének elpusztítását követő amerikai katonai akció után - a nyugati kereskedők előtt. A nyitás azonban nem tartott sokáig az 1910-es japán gyarmati megszállás véget vetett az akkor 518 éve fennálló dinasztiának.

Az utóbb "Nagy Vezetőnek" hívott Kim Ir Szen (Kim Il Sung) 1948 - gyakorlatilag megalapítása - óta vezeti az országot, 1972-ig, mint miniszterelnök azt követően pedig mint elnök. Az eredetileg a Koreát 1910 óta megszállás alatt tartó japánok ellen a '30-as években számos partizánakcióban és gerillacsoportban részt vevő Kim a '40-es évek elején menekült a Szovjetunióba a gerillákat kiűző japánok elől. Ott koreai kommunista gerillák számára külön tartott kiképzést kapott, majd az 1945-ös szovjet megszálláskor őt tették meg a megszállt északi rész vezető népbiztosává.

Az ország déli részét az Egyesült Államok szállta meg. A két hatalom az északi 38. szélességi fok két oldalán nézett szembe egymással 1945 után három évig, de nem tudtak megegyezni a félsziget nemzetközi védnökség alá helyezéséről. Ehelyett 1948-ban ez is, az is kormányalapítást kezdeményezett a saját maga által megszállt területen, majd ezek a kormányok külön-külön bejelentették, hogy ők a félsziget törvényes urai. 1950-ben aztán a Kim Ir Szen vezette északi kormány hadserege - vonakodó szovjet és kínai segítséggel - átlépte a 38. szélességi fokot, hogy "felszabadítsa" délt. Kitört a koreai háború. Az északiak kezdeti sikerei után a dél számottevő segítséget kapott az ENSZ-től és az USA-tól, és egészen Kínáig kergette Kimet és rezsimjét, akik végül kínai segítséggel térhettek vissza, és újra jelentős déli területeket foglaltak el, amit aztán újra elvesztettek az ellentámadások során. A háború 1953-ig tartott, az akkor megkötött tűzszünetben demilitarizált övezetté nyilvánították a 38. szélességi fok térségét - ahonnan az egész elindult -, de békét azóta sem kötött a két országfél.

A saját lábra állás kudarca

A háborút követően kezdődött Kim Ir Szen sztálinista típusú diktatúrájának megteremtése. Kim leszámolt politikai riválisaival, ötéves tervben tűzte ki az ország újjáépítését, megkezdődött az erőszakos kollektivizálás, államosítás. Az ország az '50-es években még hű csatlósa volt a kommunista Szovjetuniónak, ám a szovjet-kínai viszony '60-as évekbeli kiéleződésével párhuzamosan egyre önnállóbbá vált. A marxizmust szép lassan leváltotta a Kim Ir Szen által kidolgozott jucse (önállóság) ideológiája, és az ország egyre elszigeteltebb lett a világtól. A kínai gazdasági reformok, és a szovjet összeomlás miatt még az egykori ideológiai társakkal is szinte megszűnt a kapcsolat.

Az ország gazdasága a '80-as évektől kezdve hanyatlik, a lakosságot éhínségek és járványok sújtják, jóllehet kevés konkrétum szivárog ki ezekről a nagyvilágba. A külföld általában az egyre több észak-koreai menekülő beszámolói alapján tájékozódhat a viszonyokról. A menekülők száma az utóbbi években szaporodott meg igazán,

A központi tervutasításos termelés és elosztás miatt a mezőgazdasági termékeket azonnal begyűjtik az állami hivatalok, amint arathatóak, szüretelhetőek. Az újraosztásnál azonban elsősorban a hadsereget részesítik előnyben, amelyre amúgy is - 2005-ös becslések alapján - a nemzeti össztermék 25 százalékát fordítják. Összehasonlításként az USA 3,3, míg a szomszédos Dél-Korea GDP-ének 2,7 százalékát fordítja katonai kiadásokra. Becslések szerint az észak-koreai hadsereg - 1,08 millió katonával - a világ negyedik legnagyobb hadserege, gyakorlatilag minden ötödik 17 és 54 év közötti férfi katona. A világ második legnagyobb különleges alakulata is észak-koreai, összesen 55 ezer katonát képeztek ki ellenséges vonalak mögötti küzdelemre.

A természeti katasztrófák, a műtrágyahiány, a kevés megművelhető földterület és a rövid növekedési időszak miatt ugyanakkor az ország éves szinten átlagosan 1 millió tonnával kevesebb élelmiszerrel rendelkezik, mint amennyire szüksége volna. Ráadásul a közelmúltban több nemzetközi segélyszervezetnek is megtiltották, hogy maga ossza el a gabonasegélyeket, ezeket is a központi elosztórendszerbe kívánják tagolni. Egyes feltételezések szerint ennek oka, hogy a segélyeket kísérő külföldiektől túl sokat tudhattak meg a helyiek a külvilág viszonyairól, illetve, hogy az utóbbi években sikerült némi gabonatartalékot felhalmoznia az országnak, így már nem olyan nagy baj, ha a tiltás miatt kivonulnak a segélyszervezetek. A napi élelmiszeradagokat ugyanakkor 2005 év elején csökkentették, most ez 250 grammnyi fehérje, ami két szem krumplinak felel meg.

Nukleáris huzavona

A katasztrofális gazdasági helyzet ellenére az országnak 2005-re sikerült atomfegyvert kifejlesztenie, és arab, illetve kínai segítséggel ezt hordozni képes rakétához is jutott. Az elmúlt években számtalanszor borzolták a nemzetközi diplomácia idegeit a rendszeres északi rakétatesztek, melyek során a lövedékek a japán partokhoz egyre közelebb csapódtak be a Japán-tengerbe. A Scud rakétából kifejlesztett Taepodonggal állítólag még egy műholdat is föld körüli pályára állítottak, jóllehet ezt nem erősítették meg nyugati források, feltételezések szerint a fellőtt műhold a legjobb esetben is alacsony föld körüli pályára állhatott, ahonnan hamar visszasüllyedt a légkörbe és elégett.

A sokáig fejlesztgetett atomfegyver ugyanakkor komoly gazdasági előnyökhöz juttatta az országot, de nem a technológia továbbadásával, hanem az általa kicsikart segélyek révén. Az USA és több más állam például sok tízezer köbméternyi élelmet ígért és juttatott az országba, 2005-ig, cserébe azért, hogy felhagyjanak atomprogramjukkal. 2005 elején aztán a vezetés bejelentette, hogy rendelkeznek atomfegyverrel, a leszerelést célzó számtalanszor megszakadt és újraindult hatoldalú nemzetközi tárgyalások ugyanakkor végül úgy tűnik eredményre vezetnek: szeptember elején jelentős, többek között élelmiszer- és energiahordozó-segélyért cserébe hajlandónak mutatkozott felhagyni a programmal a diktatúra, bár a bejelentést követően hamar változtattak a feltételeken és könnyűvizes atomreaktorokat kezdtek követelni.

Nincsenek emberi jogok

A nagyvilág ugyanakkor nem csak az atomfenyegetés miatt ítéli el a diktatúrát. Észak-Korea számít a világban emberi jogok területén leginkább elmaradott országnak. Az Amnesty International jogvédő szervezet számtalan alkalommal felhívta a figyelmet a jogtiprásra. A rezsim nem csak hogy korlátozza a szabad véleménynyilvánítás vagy mozgás alapvető emberi jogát, de szabályszerű koncentrációs táborokat tart fenn az ezeket megsértő, rendszerellenesnek kikiáltott állampolgárai számára.

A menekültek beszámolói alapján végzett becslések szerint 200 ezer ember sínylődik ezekben a táborokban, de nem csak azok, akik maguk elkövettek valamilyen rendszerellenes bűntettet, de azok felmenői - három generációig - és gyerekei is. A menekültek beszámolói szerint ezekben a táborokban rendszeresek a kínzások, tekintet nélkül arra, hogy férfiről, gyerekről, csecsemőről vagy terhes asszonyról van-e szó.

Egyes táborokban évente a bentlakók 25 százaléka hal meg. Egy ilyen táborban élő foglyokon kísérleteztek vegyi fegyverekkel - mint arról egy tavalyi BBC-dokumentumfilm beszámolt. Kevesebb figyelmet kapnak ugyanakkor az ugyancsak az emberi jogok kérdéskörébe tartozó, a főleg a '90-es években dúló éhínségek. Becslések szerit 600 ezer és 3,5 millió közötti ezek halálos áldozatainak száma.

Ballai Vince