Luxus és babona fenyegeti a ritka fajokat

Kaviár, cápauszonyleves, bálnahús. Tigrispénisz, korall ékszer, krokodilbőr cipő. Mind-mind olyan csemege, gyógyhatásúnak vélt szer vagy luxustárgy, amelyért komoly pénzeket hajlandók fizetni az emberek a világ bármely részén. A luxusfogyasztás miatt azonban fajok százai kerülnek végveszélybe, legutóbb például a kaviárkereskedelmet kellett betiltani, mivel az egyik kaviárt adó tokhalféle egyedszáma drasztikusan lecsökkent. Olvassa el összeállításunkat a luxusfogyasztás miatt kihalás felé sodródó állatfajokról!

A bálnákkal külön foglalkozunk, ugyanis fogyasztásuk a legutóbbi időkig nem számított luxusnak, sok közösség, ország élelmezésében alapvető szerepet töltöttek be. Szinte évezredes intenzív vadászatuk azonban számos fajt sodort a kihalás szélére, és a XX. század második felére megtiltották kereskedelmi célú vadászatukat. Mostanra csak pár hagyományos bálnavadász közösség és egy-két állam vadássza őket, előbbieknek fennmaradásuk függ a bálnahústól, utóbbiak lakosai azonban egyre inkább csak mint csemege fogyasztják a nagy tengeri emlősöket.

A simabálnák vadászatát a múlt század harmincas éveiben tiltották meg, miután a közel nyolc évszázados halászat miatt a kihalás szélére sodródott a faj. Az észak-atlanti simabálnának mára csupán körülbelül 300 példánya él, észak-csendes-óceáni változatából pedig csupán 200. A jelenlegi szaporodási ütemét tekintve 200 éven belül kihal a legforgalmasabb hajóutakon vándorló, ezért a hajók által is veszélyeztetett faj. A simabálnán kívül ugyanakkor számos más faj fennmaradása is veszélyben van, és rajta vannak a veszélyeztetett fajok vörös listáján. Ilyenek például a grönlandi bálna, a kékbálna, a hosszúszárnyú bálna.

A bálnavadászat a bálnák létszámának drasztikus visszaesése, a '70-es '80-as években kezdődő ellenző mozgalmak hatására és a bálnazsír gazdasági jelentőségének csökkenése miatt mostanra jóval kisebb mértékűvé vált. 1982-ben a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság betiltotta a kereskedelmi célú bálnavadászatot, de továbbra is ejtenek el cetféléket.

Kivételes engedélyekkel elsősorban a hagyományos bálnavadászó közösségek vadásznak, illetve egyes ugyancsak hagyományos bálnavadászó országok (Norvégia, Japán) kiharcolták, hogy tudományos célból ejthessenek el állatokat. E mögött azonban sokak szerint nem valós tudományos kutatás, csupán a nemzetközi egyezmények megkerülésének szándéka áll. Az érintett országok elsősorban húsa miatt vadásszák a tengeri óriásokat, amelyet egyre inkább ínyencségként fogyasztanak.

A japánok különösen élen állnak ezeknek az egyezmények megkerülésében. A tudományos célúnak mondott japán bálnavadászat rendszeresen heves ellenkezést vált ki a környezetvédőkből, és ugyancsak rendszeresek a japán bálnavadászhajók elleni környezetvédő akciók. Ráadásul a japánok előszeretettel halásznak olyan vizeken, amelyeket más állam bálnavadászat szempontjából védettnek nyilvánított - egyszerűen nem ismerik el az erre vonatkozó előírást.

Az utóbbi hetekben például kisebbfajta tengeri csata alakult ki az ausztrál partok közelében a déli-sarki vizeken, ahol a Greenpeace két hajója igyekszik akadályozni egy japán bálnavadászflottát a vadászatban, immár két hete. A feszültség a bálnavadászok és a környezetvédők között odáig fajult, hogy egy bálnavadászhajó és a zöldek egyik hajója többször is összeütközött. A két fél a másikat teszi felelőssé a balesetért. A japánok idén 850 minke és 10 barázdásbálna "tudományos" kifogását irányozták elő.

Ballai Vince