"Nincs miről tárgyalni" - tette egyértelművé az amerikai külügyminiszter január közepén, hogy az USA valójában semmi másban nem gondolkodik, csak a Biztonsági Tanács keményebb fellépésében. Az Egyesült Államok szerint a követendő megoldás az, ha a NAÜ februári közgyűlésén javaslatot tesz arra, hogy az iráni atomdossziét az ENSZ BT elé tárják. Erre pedig van is esély, mert korábban maga a NAÜ állapította meg, hogy az iráni urándúsítás legalábbis gyanús, igaz ugyanakkor, hogy a tagállamok megosztottak az ügyben.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsához bármelyik állam fordulhat, a nyugati hatalmak azonban egyelőre arra várnak, hogy a világszervezet égisze alatt működő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség mit lép az ügyben. Az ügynökségnek van ugyanis joga arra, hogy megvizsgálja, mi zajlik nukleáris fejlesztés címén Iránban - mondta az [origo]-nak Valki László nemzetközi jogász.
A NAÜ február 2-3-án foglalkozik a témával, Kofi Annan ENSZ-főtitkár ugyanakkor csak márciusra ígéri az iráni atomprogramról szóló legfrissebb jelentés. Valki László szerint a BT első körben legfeljebb úgyis csak annyit tehet, hogy felszólítja Teheránt arra, a fejlesztéseket bizonyos korlátozások mellett végezze. Ha Irán erre nem hajlandó, akkor merülhet fel az, hogy szankciókat hoznak vele szemben.
Ha a BT arra a következtetésre jut, hogy az iráni nukleáris fejlesztés veszélyt jelent a nemzetközi biztonságra, akkor is alkalmazhat szankciókat Irán ellen, ha nem történt jogsértés - mondta Valki. Ez azért lehet különösen érdekes, mert Teherán egyelőre nem sértette meg a nukleáris fegyverek terjedését megakadályozni hivatott atomsorompó-egyezmény alapvető rendelkezéseit, és állítja, hogy programja békés, energiatermelési célokat szolgál.
Valki László kevés esélyt lát ugyanakkor arra, hogy a BT mind az öt állandó tagja (az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország) belemenjen az Irán elleni szaknciókba. Elképzelhetőnek tartja, hogy Oroszország és Kína beleegyezik: szólítsák fel Iránt programjának korlátozására, azt viszont már kevésbé tartja lehetségesnek, hogy jóváhagyják a szankciók kiszabását. Ebben valószínűleg Teherán is reménykedik, bár Irak egyszer már pórul járt a kínai és orosz támogatással.