Rohanás az ígéretek után - Obama első száz napja

Kidolgozta minden idők legnagyobb amerikai pénzügyi programját, átszervezett két háborút, bezáratta Guantánamót és beváltotta az alternatív energiákra vonatkozó ígéretét - közben még jobban összeveszett a republikánusokkal, beengedte a lobbistákat a kormányába és egy helyben toporgott az egészségügy átalakításával is. Barack Obama amerikai elnök eseménydús első száz napjának értékelése folyik a csapból is Amerikában, a remény egyelőre töretlen.

Épphogy elindult, már meg is halt a barátkozás

Obama kampányának egyik meghatározó ígérte volt - a sokat emlegetett változás egyik eleme - a politikai megosztottság enyhítése. Ennek jegyében posztján hagyta a Bush-kormány védelmi miniszterét, Robert Gates-t, Timothy Geithner személyében pedig olyan pénzügyminisztert választott, aki szorosan együttműködött az előző adminisztrációval.

A remélt együttműködés azonban már az első akadályon elbukott - a gazdaságélénkítő csomag elfogadásakor nem kapott egyetlen republikánus támogató szavazatot sem Barack Obama. A republikánusok azzal is vádolják Obamát, hogy szocializmust akar építeni, de nem csak az ő hibájuk, hogy elmaradt az összeborulás. Obama azt ígérte, hogy felszámolja a washingtoni átláthatatlanságot, a bankmentő csomag részletei mégsem lettek jól átláthatók. Az amerikai politikai megosztottság ma nagyobb, mint a Bush-kormány hasonló időszakában - írja a BBC, ami persze részben annak köszönhető, hogy saját támogatói jobban elismerik, ellenzői pedig még élesebben bírálják Obamát, mint annak idején Busht.

(Arról, hogy miért nem sikerült az árokbetemetés, elemzésünket itt olvashatja.)

A kínzásoknak talán vége, a megtorlás talán hátra van

Obama beváltotta egy másik fontos ígéretét is, és hivatalba lépése első napján bejelentette, bezárja a guantánamói fogolytábort. Bár a tábor végelegesen csak jövő év elején zár be, és a rabok sorsa továbbra is bizonytalan, az amerikai történelem "sötét fejezete" (ahogy Obama fogalmazott) ezzel lezárulni látszik, februárban leállították az utolsó guantánamói pert is. Elrendelte a titkos CIA-börtönök és a "szokatlan kihallgatási technikák" beszüntetését is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Obama nem hagyott volna magának mozgásteret - írja az Economit. Azt ugyanis nem zárta ki, hogy a terrorizmussal gyanúsított rabokat harmadik országba küldhetik kihallgatásra, nemzetbiztonsági tanácsadónak pedig kinevezte azt a John Brennant, akit korábban a CIA élére nézett ki, de a demokraták erősen tiltakoztak, mert régi CIA-sként összefüggésbe hozható tevékenysége a kegyetlen fogolyvallatási módszerekkel (igaz, ő maga azt mondta, a szervezeten belül élesen ellenezte a brutális vallatások alkalmazását).

Áprilisban Obama utasítására nyilvánosságra kerültek azok az iratok, melyekből részletesen kiderül, milyen kínzási módszerekkel alkalmazott a CIA a terrorista tevékenységgel gyanúsított foglyok vallatásakor. A módszerek közül (melyek közé szimulált vízbefojtás, falhoz vágás, alvásmegvonás és extrém hőmérsékleti hatások tartoztak) számos ellenkezik a foglyok helyzetét szabályozó genfi egyezménnyel, melyet Bush elnök azzal került meg, hogy a rabokat nem hadifogolyként kezelte. Obama ezzel egy fontos kötelességét teljesítette, az ugyanakkor egyelőre nem egyértelmű, lesz e következménye a kínzásoknak. A Fehér Ház kabinetfőnöke egy interjúban azt mondta, "nem a megtorlás időszakát éljük", néhány nappal később Obama úgy módosított: "a döntés inkább az igazságügy-miniszter kezében van".

(Ha szeretne többet megtudni a kínzásokról szóló dokumentumok nyilvánosságra kerülésének hátteréről, olvassa el ezt cikkünket. Kezdődnek a kirakatperek? Véleménycikk a Komment.hu-n arról, milyen következményekkel járhat ha Obama bosszút hirdet.)

Háborúk: Obama eltekerte a kormányt, ahogy ígérte

Obama 2010 májusáig ígérte az amerikai erők nagy részének visszavonását Irakból, most úgy néz ki, a határidő csak kicsit csúszik, a "harci küldetés" hivatalosan 2010 augusztusáig tart - írja a BBC. 2011 végéig ugyanakkor Irakban maradhat mintegy ötvenezer katona, akik főleg tanácsadóként segítik majd az iraki hadsereget a tervek szerint.

Obama már a kampányban is világossá tette, hogy a hangsúly Afganisztánra helyeződik át - ezen azóta annyit finomított, hogy Afganisztánról és Pakisztánról egyaránt szó van. Az Egyesült Államok további 17 ezer katonát és 4 ezer civil szekértőt irányít a térségbe, részben az Irakban már bevált csapaterősítés mintájára. Egyelőre nem tudni, eredményes lesz e a létszámemelés, bár ennek mértékét sokan keveslik, és az is kétséges, hogy az iraki minta alkalmazható e Afganisztánban. Pakisztánban ugyanakkor határozottan romlik a helyzet (az iszlamisták már az atomhatalom fővárosának közvetlen közelében járnak, az északnyugati törzsi területek jelentős részét uralják és súlyosan veszélyeztetik az ország stabilitását), itt azonban Obama egyelőre nem nagyon tehet többet titkos katonai akcióknál és a kétes megbízhatóságú vezetés szimpátiájának elnyerésénél.

(A titkos pakisztáni hadműveletekről és az új Afganisztán-stratégiáról bővebben itt olvashat.)

Diplomácia: mindenkivel kezet fogott Obama

Obama megígérte, hogy elnöksége első hónapjaiban beszédet mond egy muszlim országban, ezt európai turnéjának végén, Törökországban ki is pipálta, ahol kijelentette, az Egyesült Államok nem áll háborúban az iszlám világgal. Obama rendkívül aktív volt a G20 és a NATO-csúcs mellett az Amerikai Államok találkozóján barátságosan is, ahol beszélgetett Hugo Chavez venezuelai elnökkel, és a Kubával szembeni diplomáciát is felülvizsgálta: utasította a külügy-, a kereskedelmi és a pénzügyminisztériumot, hogy szüntessék meg a kubai amerikaiak kubai utazására, valamint a pénz és csomagok küldésére vonatkozó korlátozásokat. Obama nagy diplomáciai hiányossága eddig, hogy nem tartotta meg "nagy közel-keleti beszédét": a Foreign Policy elemzői szerint világossá kellene tennie, hogy mi az amerikai álláspont a Közel-Keleten, és aztán tartania is magát hozzá, ahogy azt kampányában is ígérte.

A következő száz nap: Obama nem veheti le a szemét a bankokról

Nem lesz eseménytelenebb a következő száz nap sem Obama számára. A nagy detroiti autógyár közül egy biztosan csődbe fog menni - írja a Huffington Post. Obama nem öntheti tovább a milliárdokat az autóiparba - igaz, nem is ez a szándéka, ezt világossá tette -, de a csőddel járó gazdasági hatásokat és a munkanélküliséget mindenképpen kezelnie kell. Hasonlóan fontos, hogy Obama ne lazítsa a megmentett pénzügyi szervezetek ellenőrzését sem, és folyamatosan elszámoltassa őket, hogy mire költik az állami százmilliókat. Ebből a szempontból nem a legjobb üzenet, hogy Obama gazdasági tanácsadója, Larry Summers elaludt a pénzügyi szervezetekkel folytatott tárgyalás közben, az erről készült képek pedig bejárták a világsajtót.

Ennél is későbbre tolódhat Obama másik fontos kampányígéretének, az egészségügy átalakításának megvalósítása. Obama azt ígérte, csökkenti az egészségbiztosítási költségeket, és megfizethető biztosítást dolgoz ki annak a 46 millió amerikainak, akiknek jelenleg semmilyen biztosításuk sincs. A megvalósítás azonban már az első lépésnél megakadt, mert az Obama által az egészségügyminiszteri posztra kiválasztott Tom Daschle visszavonulásra kényszerült be nem fizetett adó-ügyei miatt, új embert pedig egyelőre nem nevezett ki a tárca élére.