Akadályverseny babakocsival

A fővárosban babakocsival közlekedő anyukáknak, a parkoló autók és fal között, néhol alig fél méter széles helyen kellene átszuszakolniuk magukat; a Boráros téren pedig, a HÉV-ről villamosra átszállva, 20-25 kilót kénytelenek felcipelni, 3-4 emelet magasságba. A babakocsisok, május végi békés tüntetésükön átadott petíciójukban ezen áldatlan állapotok felszámolását kérték a fővárosi döntéshozóktól.

Egy másik édesanya, Balázs Kata, arról mesélt, hogy oldják meg ezt a világ más városaiban. "Ég és föld a különbség ilyen szempontból mondjuk Stockholm és Budapest között" - mondja. "Magyarországon mindig lebeszéltem arról magam, hogy kimozduljak otthonról, mert valóban szörnyen nehéz volt egyik helyről a másikra eljutni. Olyat is megéltem, amikor a kisebbik lányomat vártam, a nagyobbik pedig a babakocsiban ült, hogy a buszvezető kioktatatott. Le kellett volna szállnom, így előrementem a vezetőhöz és a segítségét kértem. Mire a sofőr azzal utasított el, hogy: gyakorolni kell. Igaz, az is előfordult, hogy kérés nélkül is a segítségemre siettek."

Balázs Kata sokáig élt a svéd fővárosban, akkor is, amikor a nagyobbik csemetét babakocsiban kellett tologatni. Tapasztalta, hogy Stockholmban sokkal könnyebb az anyukák sorsa. "A járdák úgy vannak kialakítva, hogy babakocsit könnyű le- és felgurítani. A metróba levisz a lift, a buszok mind alacsonypadlósak. De a közgondolkodás is más, a gyerekkel nem néznek ki sehonnan. A skandinávok például egy kiállításra simán elviszik a gyerekeket, mivel úgy gondolják, hogy az élet része az, hogy gyereket nevelsz."A parkoló autók problémája pedig ott egészen egyszerűen nem létezik, mert a svédek nagyon szabályszeretők, és nem állnak meg úgy, ahogy nem szabad."

Vassal és fémmel fejlesztett morál

A budapesti sofőrökkel kapcsolatban azért egy kicsit más a helyzet. Bár Murányi József, az Emberibb Parkolásért Mozgalom főtitkára szerint a parkolási morál sokat javult, részben az egyre szaporodó akadályozó eszközöknek köszönhetően. "Ugyanakkor tény és való, hogy rettenetesen bunkó módon parkoló autósok is vannak, akiket mi is nagyon szeretnénk kiszorítani a közlekedésből"- mondta.

A főtitkár a mozgalom nevében elítéli és súlyosan szankcionálná az ilyen módon szabálytalankodó sofőröket. Murányi József ugyanakkor azt is szóvá tette, hogy a szabálytalan parkolás megakadályozására kirakott "Demszky-karók" időnként a járdán közlekedőket is zavarják. Arról, hogyan segíthet egy ilyen mozgalom a közlekedési morál javításában, a főtitkár úgy vélekedett: felvilágosító kampányok, akciók segíthetnek ebben.

A felvilágosítás azért is fontos lehet, mert a kismamák szerint sem feltétlenül a rosszindulat vezérli a szabálytalanul parkoló autósokat. Fleischer Judit szerint nagyon sokan vannak, akik puszta tudatlanságból parkolnak így, no meg azért, mert féltik az autójukat. "Én azt hittem, hogy a legtöbb autós, aki elállja az utat, kicsit dölyfös és odamondogatós. De szerencsére azóta kiderült, hogy többen nem is voltak tisztában azzal, hogy gondot okoz, ha úgy parkolnak." Más okok mellett ezért is találta ki a TAVASZ azt a kampányt, amivel a szabálytanul parkoló autókra matricákat ragasztanak majd, amellyel felhívják a sofőr figyelmét arra, milyen nehézségeket okoznak.

Valószínűleg sok autós ért majd a matricából és a szép szóból, és figyel majd arra, hogy ne akadályozza a közlekedés többi résztvevőjét. De nyilván maradnak olyanok is, mint annak a csilli-villi, német gyártmányú, fekete autónak a sofőrje, akit a cikk szerzője megvárt, mert kíváncsi volt, miért állta el a járdát. Az autóst szemmel láthatóan bosszantotta a kérdés, úgyhogy igen rövid választ adott: "Mi köze hozzá?! Nekem is parkolnom és élnem kell!" Majd bepattant az autójába és elhajtott, így nem hallhatta a viszontválaszt: a kismamáknak is...

Kovács M. Veronika