Kontyalávalótól a totális részegségig

Az alkohol mindig is a stresszoldás egyik eszköze volt; de a kellemes bódultságot egy ideje egyre több fiatal nő keresi. Külföldi szakértők szerint a piás csajok számának növekedése abban kereshető, hogy egyre inkább ledőlnek a nemi korlátok és a nők önállóbbá válnak és több felelősség nehezedik a vállukra, de a magyar életvezetési tanácsadó szerint az alkoholizálás választása a felnőtté válási krízissel is összefüggésben állhat.

A mai nők kétszer-háromszor annyit isznak, mint néhány évtizeddel korábban élt, azonos korú elődeik, ráadásul ugyanannyi nőnél jelentkezik - gyakran halálos kimenetelű - májbetegség, mint hasonló korú és életmódú férfiaknál - áll a Guardian című brit lap internetes kiadásának egyik cikkében.

Ráadásul a piálás már kamaszkorban elkezdődik, de a leginkább érintett mégis a húszas évei végén, harmincas évei elején járó korosztály: míg a középiskolás és főiskolás lányok először azért kezdenek el inni, hogy megfeleljenek másoknak (barátnőknek, vagy éppen az aktuális barátnak), később pedig azért gurítanak le egy-két pohárral, hogy elismerést szerezzenek maguknak a társaságban - hiszen "aki képes asztal alá inni egy srácot, az népszerű lesz". A főiskolás lányok egy csoportja pedig azért iszik, hogy "ellazuljon és partihangulatba kerültjön", a harmincasoknál már inkább a félelem és a stressz az, ami a pohárhoz vezeti őket.

"Mindig azt hittem, hogy ha majd egyszer felnövök, amúgy igazán szabadon élek, akkor leszek a legboldogabb, mert azt csinálok, amit akarok, én döntök majd mindenről, egyszóval a magam ura leszek. Ehhez képest most 29 évesen itt állok függetlenül, saját háztartással, jó munkával és mégis úgy érzem, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Bizonytalan vagyok mindenben, néha azt sem tudom, mit akarok" - meséli Nóra. "És igen, időnként könnyebb elszopogatni pár pohár bort, mint beszélgetni valakivel. A piától ellazulok és feloldódom, és a problémák egyáltalán nem tűnnek olyan vészesnek."

Szükségszerű felnőtté válás

A lány azt mondja, már sokat gondolkodott azon, esetleg az-e probléma, hogy épp nincs barátja, nincs akivel megossza gondolatait, de állítja, időnként még azt sem képes eldönteni, hogy este elmenejen-e szórakozni, vagy otthon olvasgasson.

Nóra talán nem is sejti, hogy ami vele történik, az szinte törvényszerű. A pszichológia ugyanis ismeri az emberi élet harmincadik éve körüli krízis időszakot, amit ma már a végleges felnőtté válásnak szoktak nevezni.

"Ez a krízis, szorongás a felnőttkor küszöbén jelentkezik, ilyenkor szembesülünk ugyanis azzal, hogy mindenért felelősséget kell vállalnunk" - mondja Soltész Krisztina életvezetési tanácsadó, aki szerint érdekes, hogy a nagy felismerés hirtelen jön, ugyanúgy, ahogy az őt kísérő tünetek is, éppen ezért vagyunk képesek nagyon tragikusan megélni. "Harminc előtt úgy érzi az ember, hogy még minden előtte van, azt csinálhat, amit akar, majd egyszer csak elmúlik a nagy végtelenség érzet. Ha körbenézünk a családunkban, azt látjuk, hogy a szüleink már öregszenek, nem azok a fitt fiatalos anyák-apák, akikre támaszkodni lehetett. Világossá válik, hogy mostantól nekünk kell támaszként szolgálni. Ez nem azt jelenti, hogy az ember elveszíti a "szülei gyereke" minőségét, de a feladata megváltozik ebben a szerepkörben. Nagy hatású, hogy észrevesszük, szüleink halandóak, ezen keresztül rájövünk, mi sem élünk örökké."

"Testünk is ebben az időszakban adja ugyan első, de félreérthetetlen jeleit az idő múlásának. A nőknek, férfiaknak egyre nehezebb megszabadulni néhány felszedett kilótól, a hölgyek elkezdhetnek vagyonokat költeni hidratálókra és ránctalanítókra, a férfiak pedig mind gyakrabban nézhetnek szembe kopaszodó önmagukkal. A munkában is egyre nagyobb felelősség terhelődik ránk, hiszen jó esetben egyre komolyabb pozíciókba kerülünk" - folytatja a szakember. "Emellett a legtöbben ebben az időszakban hoznak meg olyan döntéseket, amelyek az egész további életükre hatással vannak, ilyenkor vállalnak gyereket, vagy kötnek házasságot. Ez nehéz lehet, hiszen kézzelfoghatóvá teszi, hogy olyan döntéseket is meg kell hozniuk, melyek valósak és visszavonhatatlanok. De szorongást okozhat az is, amikor másokkal hasonlítjuk össze magunkat: nehéz lehet feldolgozni, ha a barátnőknek már van férje, gyereke, nekünk pedig még nincs."

Pia-statisztikák - történeti kitekintés

Alkoholfogyasztásra vonatkozó rendszeres statisztikai adatközlés 1950-től van Magyarországon, de szórványos és becsült adataink már a 18. századtól léteznek. Valószínűsíthető, hogy az alkoholfogyasztás már ekkor igen jelentős mértékű volt, melyben a tömény szeszek fogyasztása, valamint a borivás dominált. A 19-20. század fordulóján erősen lecsökkent a borfogyasztás, de a 20. század elején azonban ismét emelkedett, és 1930-ra a borfogyasztás az egy főre jutó 39 litert. Az 1950-ben, - az első hivatalos adatok alapján számított - fogyasztási érték hasonló volt, mint a 30-as években. 1957-tol azonban a 80-as évek elejéig az egy főre jutó alkoholfogyasztás folyamatosan növekedett. 1980-ban az egy főre jutó fogyasztás tiszta-alkoholra számítva 11,7 liter volt. Ez alatt a 30 év alatt jelentősen átalakult a fogyasztás szerkezete is. Míg a borfogyasztás ez idő alatt általában nem, vagy alig haladja meg az 1950. évi átlagot, addig a sörfogyasztás valamivel több, mint tízszeresére, a töményszesz-fogyasztás pedig több mint hatszorosára növekedett. 1980-tól átmeneti csökkenés következett be, majd 1984-ben újra 11,7 literre nőtt az összes fogyasztás, majd 1988-ig folyamatos csökkenés volt megfigyelhető, ami elsősorban ismét a borfogyasztás visszaesésével magyarázható.

Döntéskényszer és halálfélelem

A szakember szerint a döntések miatti felelősség ezektől az évektől kezdve már csak minket terhel, és ez azért is nagyon nehéz, mert többnyire végleges döntéseket hozunk, valamint minden választásunkkal elengedünk ezer más lehetőséget, amiről aztán sosem tudjuk meg, jobb lett volna-e tőle az életünk?

"Egy-egy döntésben tehát benne van a veszteség is, amit mindenki nehezen visel." Soltész Krisztina azt állítja, a harminc körüli szorongásos időszak a maga összes apró jelenségével, tünetével tulajdonképpen az elmúlástól, a haláltól való félelem megjelenése: "A mi kultúránkban amúgy is nagyon nehéz kezelni ezt a dolgot, hiszen a halált szinte teljesen elutasítjuk, rettegünk tőle és az örök fiatalság kultuszába menekülünk. Hiszen minden arról szól, maradj friss, fiatalos, könnyed."