Jöhet a következő!

Nincs ideális korkülönbség két testvér között - ebben többé-kevésbé egyetértenek az anyák, és a szakértők. Minden kornak vannak ugyanis előnyei és hátrányai, ráadásul nem pusztán ezen múlik, hogy a gyerekek jó testvérek lesznek-e a jövőben. Milyen veszélyekkel jár a túl kicsi, vagy a túl nagy korkülönbség, és egyáltalán: mi számít annak?

Négy-öt év: normális a harag

"Szeretem a testvéremet, de néha jó lenne eloltani" - mondja Félix, aki 4 éves, és nemrég született meg a kishúga. Ebben a családban a második gyerek érkezését komoly fejtörés és számolgatás előzte meg, szerették volna, ha ideális a korkülönbség a két testvér között.

"Sokakat megkérdeztünk a tapasztalataikról, elolvastuk az idevágó szakirodalmat, kikértük egy pszichológus véleményét, és ezek alapján döntöttünk a 4 éves korkülönbség mellett" - mondja Márta, Félix anyukája. "De - úgy tűnik - bármilyen gondosan terveztünk, és akármennyire is igyekeztünk mindent a legjobban csinálni, mégis vannak problémák. Félix eleinte teljesen kezelhetetlenné vált, újra pelenkára volt szükség éjszakára, visszaszokott az ujjszopásra, rengeteget hisztizett, és olyanokat mondott, hogy adjuk oda a tesóját a kéményseprőnek, mert szerinte nekünk nem kell. Ráadásul, szinte le sem tudtam fejteni magamról, egyfolytában a nyakamon lógott."

Frank Zsuzsa szerint ez a jelenség sem egyedülálló.

"Mondanak gonosz dolgokat a kisgyerekek, igaz, nem akkor, amikor még terhes az anya, hanem olyankor, amikor rájönnek, hogy a tesó most már ott is marad. Hallottam olyat a nagy testvértől, hogy "dobjuk ki az ablakon az öcsémet", de néha még ennél brutálisabb dolgokat is mondanak. Ez ugyan ijesztő lehet, de az a jó, ha a gyerek kimondhatja ezeket a dolgokat, és erre a szülő is jól reagál - mondjuk, felelheti azt, hogy ő is a mi gyerekünk, ahogy te is, és téged sem dobtunk ki az ablakon. Az viszont hiba, ha ilyenkor a szülő szörnyülködni kezd, vagy azzal hallgatatja el a gyereket, hogy ilyet nem szabad mondani. Engedjük meg a gyereknek, hogy hangot adjon a negatív érzéseinek, hagyjuk, hogy kijöjjenek az ilyen mondatok, mert ezzel előbb-utóbb el is simulnak a dolgok. Ha viszont nincs lehetősége ily módon utat adni a rossz érzéseknek, akkor olyan testi tünetek jelentkeznek nála, mint a bepisilés, vagy a körömrágás."

Hat-hét év: a nagyobb is legyen kicsi

Adri lányai között majdnem hét év a korkülönbség, és az édesanya szerint soha nem volt köztük féltékenység, vagy komoly rivalizálás.

"Inkább csak az volt a jellemző, hogy a kisebb majmolta a nagyot, ő is olyan ruhát, cipőt szeretett volna, úgy akarta viselni a haját, ahogy a nővére. A nagyobbik lányomat időnként idegesítette a húga, de ez sem okozott nagyon komoly veszekedést. Inkább az volt a baj, hogy csak nagyobb korukban tudtak "összebarátkozni", sokáig még közös programot is nehéz volt szervezni velük, mert ami a kicsit érdekelte, az a nagyot már nem, és fordítva."

Frank Zsuzsa szerint is elég nagy korkülönbség a hat-hét év, de azért nem szabad azt gondolni, hogy a nagyobb gyereket büntetlenül "elhanyagolhatjuk".
"Akár milyen nagy az idősebb testvér, fontos az, hogy az anya figyeljen rá. Probléma lehet ugyanis, ha azt gondolja a szülő, hogy ő már nagy gyerek, nincs szüksége babusgatásra, vagy külön kényeztetésre, hiszen ebben a korban is kiváltható féltékenység. Hogy ez ne így legyen, az anya próbáljon meg minél többet visszacsempészni a korábbi életükből, amikor még csak kettesben voltak. Legyen hetente egy-két olyan alkalom, amikor az anya a nagymamára, vagy az apára bízza a kicsit, és kettesben van a nagyobb gyerekkel. Ilyenkor az anya legyen csak az idősebb testvéré, csinálják azt, amit a gyerek akar. Emellett a nagyobb testvért mindenképp fel kell készíteni - már a terhesség alatt - hogy mire számíthat. Később be is lehet vonni a gondozásba, csak arra kell vigyázni, hogy ezt ne vigyük túlzásba, ne egy kis pótanyukát csináljunk belőle, ne vegyük el a kisgyerekségét."

"De nagyon fontos - és ebből a szempontból mindegy, hány éves az idősebb testvér -, hogy eleinte a nagyobbra kell jobban figyelni, mert a kicsi még kevésbé sínyli meg, ha anya egy-egy délutánra elmegy mellőle, mint a nővér vagy báty, aki hozzászokott a törődéshez."

Kovács M. Veronika