A Halak játszmája

A Halak emberek megértéséhez tudnunk kell, hogy nagyon szeretnek egy "másik" világban tartózkodni, ez pedig saját álomviláguk. Saját elképzeléseik szerint tudják "átkölteni" életük eseményeit, egészen szubjektíven, szélsőséges esetekben előfordulhat, hogy néhány dologra, amely negatív, egyáltalán nem emlékeznek. Mindez azt a célt szolgálja, hogy személyiségüket épen és egészségesen tudják megtartani, hiszen olyannyira érzékenyek, hogy minden negatív behatás nagyon megviseli őket.

János és Enikő házassága egészen hétköznapinak indult. János olyan ember volt, aki nem akart nagyot alkotni életében. Mindennap bement a gyárba, dolgozott, hazament és megvacsorázott. Ezek után pedig nézte a televíziót. Feleségétől elvárta, hogy kiszolgálja őt, minden értelemben. Gyermekeik születtek, s az irántuk való kötelességből Enikő János mellett maradt, pedig már nagyon elege volt ebből a házasságból. Szerette volna művészi képességeit kibontakoztatni, szabadon lélegezni egy kicsit, szó, ami szó, halálra unta magát a férfi mellett, akivel nem lehetett csak hétköznapi dolgokról beszélgetni. Amikor a gyermekek már nagyobbak voltak Enikő talált egy szeretőt, akivel újra kezdte az életét. Festőművész lett, kiállításokon szerepeltek a művei. Igaz, hogy már elmúlt ötven éves, de elkezdte érezni, hogy él, és kiteljesíti önmagát.