Szájfény, csípőfarmer, minicsoport

Egyre jobban mennek rá a gyerekekre a divattervezők és az olyan, "fast fashion" boltok, mint a H&M vagy a Zara a felnőttes darabjaikkal. Gőzerővel zajlik a gyerekek fogyasztási vágyának gerjesztése.

Az a drasztikus változás a gyerekruha divatiparban, amelynek nyomán megjelentek a felnőtt trendekre szabott, kicsinyített cuccok, körülbelül tíz évvel ezelőtt következett be. A divattervezők és a gyártók is rájöttek ugyanis arra, hogy a divatra érzékeny szülők a gyerekeiket is szívesen öltöztetik "kúl" ruhákba; plusz, hogy a gyerekek imádnak öltözködni, és könnyen meg lehet őket fogni a méretükben is kapható csőnadrággal, zsebes nacival, "szexi" felsőkkel, kapucnis pulcsival, illetve gyerek-műkörmökkel (hiszen utánozzák a felnőtteket). A szülő pedig a kiskorú divatmániások vágyait látva, nagyvonalúan vagy bosszúsan, de nyitogatja a pénztárcáját.

Bár a teljes ruhaiparban a gyerekruha-piac azért még nem meghatározó, de az kétségtelen, hogy egyre jelentősebb és gyorsabb növekedést mutat.

Mára a nagy divatmárkák - például a Juicy Couture, a Calypso, a Scoop, a Paul&Joe vagy Sonia Rykiel - tervezői is felismerték, hogy érdemes a felnőtt modelleket zsugorított formában is megtervezni és megcsinálni. A trendhez csatlakozott többek közt a Burberry, a Guess vagy a Donna Karan New York (DKNY) is, amelyek mindannyian elkezdték forgalmazni a gyerekruha-vonalat (a legújabb kollekcióikat leginkább a "deszkás stílus" inspirálta).

Nem csak egyedi tervezőktől, vagy a nagy divatmárkák zászlóshajó-üzleteiből lehet a gyerekeknek kínált, "felnőttes" cuccokat beszerezni, hanem például azokból a "fast fashion" üzletekből is, mint a H&M vagy a Zara, amelyek szezononként többször is váltogatják a teljes árukészletet.

Ha vezető divatmárkák mellett a régi, hagyományos gyerekruhákat forgalmazó üzletek is labdába akarnak rúgni, akkor ezeket a változásokat nekik is követniük kell.

A fast fashion biznisz a tömegigények gyors és olcsó kiszolgálására épül: az Európa összes nagyvárosában megtalálható üzletek tele vannak a nem felsőkategóriás minőségű, de az aktuális divattrendeket pontosan lekövető, rendkívül jó áron kapható ruhadarabokkal, amelyeket az ember nem sajnál lecserélni, ha "a divatban új szelek fújnak".

A fogyasztói vágyak végsőkig gerjesztése

A "felnőttes" gyerekruhákat forgalmazók úgy vélik, hogy egy szülőnek, aki maga is hajlandó akár ezer dollárt is kifizetni egy táskáért, 154 dollár egy menő gyerekfarmerért nem nagy ár. Egyre több az olyan szülő, aki kifejezetten örül, ha a kisgyereke is divatos dolgokban jár, vagy a nagyobb lánya-fia is pontosan tudja, milyen trendek zajlanak éppen - ez a folyamat azonban számos családi-társadalmi problémát szülhet.

Egy a The New York Times-ban (TNYT) megjelent cikk szerint számos szülőt elkeserít, hogy éppen egy, a korábbiaknál sokkal divatérzékenyebb generáció nő föl, a tizenéves gyerekeik divatőrültek és "mindent megvennének".

Itthon sincs ez másként: egy magyar anya például kénytelen volt engedni a négyéves lányának, aki kizárólag rózsaszín, csillogó és strasszos papucsot volt hajlandó felvenni, Barbie képmásával díszítve. Ez volt az egyetlen módja annak ugyanis, hogy a gyerek a hideg kövön ne mezítláb mászkáljon.

A ruhaipar lépései nyomán a gyerekekben egyre erősödik a fogyasztási vágy, amelyet tovább gerjesztenek a reklámok, amelyek azt sugallják, hogy "akkor leszel menő és jó fej, ha ezt és ezt a terméket megveszed". A fogyasztói társadalom egyre erősebb nyomása megzavarhatja a gyerekek önértékelését, mert nem tanulják meg megkülönböztetni, hogy valójában mire van szükségük és mire nincsen. Az önképüket az alapján alakítják ki magukról, hogy milyük van, és a piac hogyan értékeli őket.

A New York-i, nyolcéves Maisy Gellert például csak egyfajta farmert hajlandó hordani - írja a TNYT. "Tetszik minden, ami divatos, szeretem a legginget (a cicanadrágot), a shortokat, a topokat és a flip-flopot is" - mondja Maisy, aki hozzáteszi: bírja még a fehér atlétát, "mert az mindenhez megy" és a szürke-rózsaszín Puma-csukát. "Tetszik a balettcipő is, bár ilyet nehéz találni a méretemben" - panaszkodik.