Közös tehát mindkét álmodó testi állapota: a valóban fázó láb az ágyban.
A hasonló testi inger ellenére máshol, más körülmények és más érzelmi állapotban találják magukat az álmukban.
Az első álmodó a saját hálószobájában "ébred fel", a lába jeges vödörbe lóg. A felesége hátat fordít neki, és nem válaszol. A láb péniszjelkép is, a vödör pedig, mint minden öblös, megtartó tárgy (pl. pohár, kehely, táska, kagyló) a nőiség jelölője. A vödörben jég van, tehát az ő szexuális vágya ridegséggel találkozik, nem meleg női öllel.
Az álma őszinteségre kényszeríti önmagával szemben. A házaséletét rég befagyottnak, feleségét e tekintetben hidegnek, közönyösnek érzi. De képtelen lépni - ezt is jelképezi a lefagyott láb -, azaz nem talál megoldást erre a problémájára, mert végtére is szereti a feleségét, és nem akarja, meri (?) megcsalni. Inkább benne tartja magát ebben a fagyott állapotban, bármennyire rossz is az számára.
Az ő esetében az álma figyelmeztető jellegű, és megoldást sürgető.
A második álomgazda az álmodás előtti estén egy kalandfilmet látott. Olyan férfiakról szólt, akik vad természeti körülmények között élnek, de megállják a helyüket, és ez az erő tudatával tölti el őket. Arra lett figyelmes, hogy irigykedve nézi a szereplők életét, melyhez képest a magáét túl elkényelmesedettnek, agyonszocializáltnak, munkáját pedig négy fal között végzett monoton, semmi kreativitást, próbát, kihívást nem jelentő rutinnak érezte.
Az ő esetében az álma vágyteljesítő. Álmában ő is "bekerült a filmbe", végre ott lehetett ő is az irigyelt férfiak között, csak a helyszín került egy kissé északabbra, mert az ágyban fázott a teste.
A fenti és még néhány hasonló jellegű álom jelentkezése emelte az álmodó önismereti szintjét. Belátta, hogy fontos számára a megmérettetés, a kaland, valamint egy olyan munka, ami nagyobb mozgásteret biztosít számára, és amelyben a kreativitását is kipróbálhatja. Sportolni is elkezdett.