Újévi fogadalmak szülőknek

Sokan fogadalmakkal kezdik az új esztendőt; van, aki fogyókúrázni kezd, mások rossz szokásaiktól szeretnének megszabadulni, vagy éppen azt ígérik, hogy több időt töltenek szeretteikkel. Ne csak magunkra gondoljunk, hanem gyerekeinkre is, és első teendőink között legyen néhány a család életét megkönnyítő tett, változtatás.

Nem szidom a gyereket mások előtt
Soha. Ez a mi magánügyünk. Ha meg akarom tartani a gyerekem bizalmát, akkor biztosítom arról, hogy - bár sokszor nem tartom jónak, amit csinál vagy ahogy gondolkodik - mégis az én gyerekem, rám számíthat. Tudnia kell, hogy én soha nem leszek oka annak, hogy más ember rossz véleményt alakítson ki róla.

Nem beszélem ki a gyereket mások előtt
Tilos. Ez a teljes bizalomvesztés oka, legtöbbször. Sem felnőttek, sem más gyerekek előtt nem hozhatom őt kínos helyzetbe. Sem azzal, hogy pirulásig dicsérem, sem azzal, hogy magánügyeit kiteregetem. Ezt főleg a kamaszodó gyerekek szülei állják meg nehezen, hiszen érdekes beszédtéma a gyerekem első szerelmes fellángolása, vagy az, hogy már felnőttes alakja van. De kisebbeknek is rémes végighallgatni, hogy milyen betegségeik, alvásproblémáik vannak, hogy még mindig bepisilnek, hogy rettegnek éjjel, pedig nincs is mumus a szekrény alatt. (Pedig van.)
Ezeket a dolgokat persze megbeszélheti az anya a szülőtársakkal, a pedagógusokkal, ám ebben az esetben kénytelen bízni a beszélgetőtárs viselkedési kultúrájában, vagyis abban, hogy a legközelebbi találkozáskor nem fogja letámadni a gyereket: Hallom, szerelmes vagy!

Komolyan veszem a problémáit
Igenis, van mumus az ágy alatt. A képzeletbeli szörnyek éppolyan valóságosak a gyerek számára, mint az oroszlán a rács mögött. A szörnyeket szörnyűző mesékkel, szertartásokkal lehet eltávolítani, ezt már a középkorban is tudták. Ha nem megy (vagyis a szülőkből már teljesen kiveszett a játékos kedv - ajaj, szegények), akkor égve hagyott kislámpával vagy a testvérek egymás mellé fektetésével lehet békességet teremteni a lelkekben.
A nagyobb gyerekek gondjai is fontosak. Minimum meg kell hallgatni azokat, de nem a rádió vagy a tévé háttérzajával, hanem a gyerek felé fordulva, ránézve, figyelmesen. Még jobb, ha vissza is kérdezünk: te mit gondolsz erről, szerinted mi lenne a megoldás.

Nem telepedek rá a gyerekemre
Ez a fogadalom kicsit úgy néz ki, mint, ami ellentmond az előzőnek. Pedig nagyon szépen meg lehet találni az arányokat. Komolyan veszem a problémáit, de nem oldom meg helyette, és főleg: nem csinálok a bolhából elefántot. Hagyom, hogy élje a maga életét, de ha szükséges, egy kis lökést, megértést, figyelmet adok.
Főleg az egygyerekes szülők tudnak teljesen "összeborulni" csemetéjükkel. Gyakran nem hagyják magában játszani sem, az első perctől elveszik tőle az egyedüllétben rejlő lehetőségeket, óvó figyelemmel követik minden lépését, és problémát csinálnak abból is, ami csak átmeneti zavar lett volna. Több gyerek esetén - hála az égnek - erre már sem idő, sem energia.

Gyakran átgondolom, hogy én milyen voltam, amikor ekkora voltam, mint most a gyerekem
Mennyit értettem a büntetésekből, milyen ruhákat hordtam, hogy viseltem a hajam, milyen zenéket hallgattam, és minderre hogy reagáltak a szüleim. Így talán megértem, hogy ő hogy érez, és közelebb kerülök a jó megoldáshoz.

Ha ezeket a fogadalmakat idén betartjuk, a következő években már nem is kell odafigyelnünk rájuk. Magától menni fog a dolog - a család örömére.

Sződy Judit