Bocsáss meg, kérlek!

Olyan kapcsolat nincs, amelyben ne ismernék a veszekedést. Persze az ideális az lenne, ha kapcsolatainkban el sem jutnánk a veszekedésig, a sértődésig, sértettségig, a bocsánatkérés szükségességéig. De ez utópia. Nem mindig sikerül tökéletesen a kommunikáció, nem mindig sikerül higgadtan kezelni a felmerülő problémákat. A bántások és szurkálódások viszont bocsánatkérésért kiáltanak. De bocsánatot kérni sokszor nehezebb, mint gondolnánk.

"Egy étteremben tört ránk a veszekedés. Elkezdtük a leves előtt, és még a desszertnél is puffogtunk. Igazából én már nem akartam veszekedni, de valahogy nem tudtam azt mondani a páromnak, elég, elnézést kérek, ha megbántottam, fejezzük be a piszkálódást. Zavaromban egy szalvétával vacakoltam. Elég ügyes vagyok a szalvétahajtogatásban, gyorsan formát is öltött a kezem alatt egy elefánt. Amikor a barátnőm elment a mosdóba, én a kabátja zsebébe csúsztattam az elefántot, amire még ráírtam (orrhangot utánozva): 'De haraguggy, gérleg!' Mikor már hazafelé bandukoltunk, egymás mellett szótlanul, akkor vette észre, hogy valami van a zsebében. Elővette, megnézte, elolvasta - és elnevette magát! Naná, hogy megbocsátott!" (Lackó, 28 éves)

"Én voltam a hülye. Féltékenykedtem rá egy semmiség miatt, amin ő megbántódott. Két napig nem találkoztunk, nem is beszéltünk telefonon. Én már nem bírtam tovább, beláttam, hogy hülye voltam, szerettem volna kibékíteni. A bocsánatkérés nem az én formám, ezért inkább valami vicceset akartam kitalálni. Kölcsönkértem a barátnőmtől a farsangra kikölcsönzött szőke parókát és playboynyuszi fület és farkincát. Ezeket felvettem, és így csöngettem be hozzá. A dolog működött." (Eszter, 23 éves)

Ha már veszekedésig, személyeskedésig fajul egy vita, abban csak ember bánthat meg egy másik embert az érzéseiben. Nincs főnök és beosztott, nincs tanár és diák, nincs szülő és gyerek. Ezért a bocsánatkérés sem függhet a tekintélytől. Ha te vagy vezető beosztásban és heves, személyeskedő vitába bonyolódtál beosztottaddal, de belátod, hogy nem kellett volna ilyen messzire merészkedned, nyugodtan állj a kolléga elé, és kérj őszintén bocsánatot! Nem fog csorba esni a tekintélyeden. Sőt, lehet, hogy még jobbá is válik az együttműködés közted és munkatársad között. Ugyanígy, ha szülő vagy, és gyermekeddel veszekszel, és dühödben olyat is a fejéhez vágsz, ami bántó, igazságtalan, akkor ne légy olyan vaskalapos, hogy csak a gyerekedtől várod el a kialakult helyzet miatti bocsánatkérést! Ezt te is megteheted, ettől még nem leszel gyenge kezű szülő.

"Van egy japán kollégám, aki az egyik projektben a beosztottam is lett. A munka során már nagyon feszültek voltunk, egyszer adódott egy komoly probléma, amiből szakmai vita, majd személyeskedős veszekedés lett. Nekem olyasmi is kicsúszott a számon, hogy a japánok ilyenek meg olyanok. Ő ezt nagyon nehezményezte, láttam rajta. És bár ő engedett a vitában, láttam rajta, hogy nemzeti önbecsülésébe alaposan belegázoltam. Pár nappal később meglepetéssel készültem. Az irodában egész nap halk japán zene szólt, kiderítettem, melyik a kedvenc japán étterme, és este elhívtam oda szusizni. Vacsora közben bocsánatot kértem tőle, amiért megbántottam, sőt, a kedvéért még japánul is megtanultam azt a mondatot, hogy bocsánatot kérek! A szusi nagyon finom volt, a figyelmességek őszintén meghatották, és azóta már nem néz olyan ferde szemmel rám. (Imre, 36 éves)

"A 7 éves lányom mindenképp segíteni akart a sütésben. Nem örültem neki, mert vendégeket vártunk, és késésben voltam. Igyekeztem türelmes lenni vele, de amikor elejtette a csokikrémmel teli edényt, csúnyán rákiabáltam, hogy mennyire kétbalkezes, inkább ne tartson fel a munkában, ha ilyen ügyetlen! Dühében földhöz vágott még egy tányért, aztán sírva berohant a szobájába. Először dühös voltam rá azért, amit tett, de aztán nagyon bántott, hogy ennyire a lelkébe tapostam. Úgy döntöttem, a dacos hallgatás helyett kiengesztelem, a vendégek helyett ő lesz a legfontosabb. Nem érdekelt, hogy késve fog elkészülni az étel, gyorsan sütöttem csak neki egy kicsi tortát, a tetejére ráírtam, hogy 'I. díj, a legjobb kis háziasszonynak'. Amilyen gyorsan elfogyott a torta, olyan gyorsan felszáradtak a könnyei is. Másnap már együtt sürgölődtünk a konyhában. (Nóri, 33 éves)"

Dukát Csilla