A gyermektelenség, mint új norma nem csak az úgynevezett "dinkik" ("Double Income, No Kids", azaz "dupla bevétel, gyerek nélkül") társadalmi osztályára van hatással, hanem minden rétegre. Egy, a harmincas éveik végén járó német pár például azzal indokolja az utódok elutasítását: "nem akarják, hogy a gyerekük is munkanélküli legyen".
Spanyol-, Olasz- vagy Görögország hagyományosan a nagycsaládos társadalmak közé tartozik, de a trend ezekben az országokban, még vidéken is megfigyelhető: sőt, Európában ezek az államok a legalacsonyabb születésszámokkal bírnak.
A gyerekek elutasítása egyfajta tiltakozásnak is felfogható a tradicionális társadalmi rendszer ellen - így a NW. Japánban például a dolgozó nőket egyáltalán nem támogatja az állam, a gyereknevelés drága mulatság, a férfiak nem vesznek részt a feladatban, ráadásul a cégek sem nézik jó szemmel a szülési szabadságról visszatérő anyákat. A nők nem tartják nagy csodának - írja a NW -, hogy a gyerek japánul pontosan ugyanúgy hangzik, mint a "magányos".
A világ többi országában inkább az a jellemző, hogy a férfiak vannak a gyerekek ellen, illetve az, hogy a különféle vallási szervezetek és a politikusok sötéten hajtogatják "a nemzet vesztét". A politika és az egyház a népesség-csökkenésért, a nyugdíjrendszerek összeomlásáért és a bevándorlás erősödéséért is szereti a gyerekteleneket hibáztatni; Japánban egyenesen "parazitáknak" nevezték már a szingliket egyes publicisták.
Újra és újra felröppen az ötlet, hogy vajon a gyerekteleneket nem kellene-e megadóztatni. Szlovákiában például márciusban az egyik stratégiai testület, amely a gazdasági fejlődésen gondolkodik, felvetette, hogy minden olyan állampolgárnak pluszpénzt kellene fizetnie az államkasszába, aki 25 és 50 év között van, és nincs utóda. Oroszországban - ahol az 1980-as 2,3 százalékról 1,3-ra csökkent a születések aránya - szintén szóba került a gyermektelen párok megadóztatása. Németországban pedig egyes közgazdászok és politikusok azt dobták be, hogy a gyermekteleneknek járó nyugdíjat egyenesen a felére kellene csökkenteni.
A NW azt állítja: nincs arra biztosíték, hogy ezek az intézkedések - ha netán bevezetésre kerülnének - a születések számának emelkedését hoznák, már csak azért sem, mert számos kutatás bizonyítja, hogy ennek a számadatnak a csökkenése nincs közvetlen összefüggésben a gyermektelen életmóddal.
Magyarország: a helyzet fokozódik "Ha a mai ütemben folytatódik a népesség fogyása, öt év múlva Magyarország lélekszáma nem éri el a tízmilliót. A helyzet az alacsony születésszám és a korai halálozások miatt drámai" - kongatta meg a vészharangot a Népszabadság egy őszi cikkében. - "Kilencmillió-kilencszázhetvenhétezer - ennyi lesz Magyarország lakossága 2010. január elsején a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint, amelyekből kiderül, hogy az elmúlt öt évben százezerrel csökkent a magyar népesség." |
Az igazi ok a család méretének a csökkenése - írja a hetilap: míg korábban számos országban három-négy gyerek született egy családban átlagosan, most egy vagy kettő. Japánban például - hangsúlyozza a cikk - az egygyerekes család a norma. "Ez szintén életmódválasztás eredménye. Egy "minimálcsalád" megfelel a társadalmi és a szülői elvárásoknak, de nem terheli meg annyira a pénztárcát, hogy bárkinek is le kelljen mondania a megszokott életszínvonaláról" - nyilatkozta a NW-nek Hakim az LSE-ről.
A legáltalánosabb válaszok, amelyeket gyermektelen házaspárok adtak arra a kérdésre, miért nincs gyermekük (százalékban) Forrás: Vienna Institute of Demography/Eurostat/Newsweek |
Gyermektelen nők a különböző korcsoportokban*
35-39 | 40-44 | 45-49 | |
Gazdag országok | 12,7 | 11 | 10,6 |
Szegény országok | 8,8 | 7,3 | 7 |
Forrás: Vienna Institute of Demography/Eurostat/Newsweek,*százalékban